Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-195

Az országgyűlés képviselőházának 195. ülése 1933 június 8-án, osütörtökön. Í3l némely ága, úgyhogy ezzel a kérdéssel is ebben a témakörben kívánok foglalkozni. A. kereskedelemügyi miniszter úr expozéjában az energiagazdálkodás egész területét felölelő programmot adott és ennek keretében kifejezést adott annak a reményének, hogy néhány héten belül módomban lesz a t. Háznak jelentést tenni egy szerződésről, amely a magyar kormány és egy külföldi társulat között a íöldgázikutatások tekintetében jönne létre. Ez a szerződés az azóta folyó tárgyalások után tető alá jutott és azt hiszem, a közeli órákban leszek abban a helyzetben, hogy azt aláírjam. Bátor vagyok ezt a t. Háznak azért is bejelenteni, mert az ügy sürgősségére való tekintettel távollétem, alatt lesz a kormány abban a helyzetben, hogy az idevágó jelentést és egy kisebb törvényjavaslatot, amely az ezzel kapcsolatos adókedvezményekre vonatkozik, a Ház elé terjesszen, úgyhogy mint illetékes miniszternek, aki ezzel a kérdéssel foglalkozom, legyen szabad erről a kérdésről talán most kissé bővebben szólanom. (Halljuk! Halljuk!) Az összes számottevő magyar geológusok és néhány külföldi szakértő véleménye szerint is Magyarországon megvan a lehetősége olajés földgáz előfordulásoknak. Ezt alátámasztják egyrészt a geológiai szerkezetek, bizonyos rezervoár-kőzetalakulatok, amelyek valószínűsítig gáz- és olaj felgyülemlését, másrészt az, hogy több helyen lehetett is találni ilyen olajés egyéb bitumenes nyomokat. Ezek a nyomok előfordultak egyrészt az alföldi medencének északi részén, a Mátrában, másrészt pedig a Felső-Tisza vidékén, ahol egyébként sóelőfordulás lehetőségével is kecsegtetnek az eddigi munkálatok. Az alföldi medencében, Debrecen, Hajdúszoboszló környékén, mint ismeretes, bizonyos földgázelőfordulásokat már feltártak, ezek azonban csak kisebb kapacitásúak és tulajdonképpen csak a lokális igények kielégítésére alkalmasak. A geológiai kutatások azt mutatják, hogy nagyobb előfordulások valószínűleg inkább a régi tengerek peremén lelhetők fel. A dunántúli területet már korábban átkutatták. Azok a kutatások azonban, amelyeket 1921-ben és az azóta következő években az Anglo-Persian Oil Company folytatott itt, nem jártak eredménnyel és két, meglehetősen nagy mélyfúrás után az illető társulat abba -is hagyta a kutatómunkálatokat. A helyzet tehát jelenleg az, hogy ezeken az alföldi kisebb földgázelőfordulásokon kívül Magyarország területén ezidőszerint földgáz- és olajelőfordulás nincsen. Az erdélyi medencét elvesztettük, Horvátországban is voltak földgázmezők, ezeket is és az egbelli olajmezőket is elvesztettük az ország közgazdasága számára. Azok a kutatások, amelyek a Dunántúlon 1921-ben folytak, arra támaszkodtak, hogy a horvátországi előfordulásoknak egy korrespondensét fogjuk megtalálni a Mura másik oldalán, ez azonban nem sikerült. Ennek következtében a dunántúli kutatások abbanmaradtak. A magyar kincstár eszközei — sajnos — nem elegendőek arra, hogy az egész ország területén kutatásokat folytassunk, ennek következtében kutatásainkat csak azokra a területekre korlátozzuk, amelyek geológusaink szerint bizonyos eredményekkel kecsegtetnek, mert — mint mondottam — vannak bizonyos előfordulások a Mátrában és a felsőtiszai részeken, úgyhogy ott a siker reményével lehet kutatni. Ennélfogva mi az állam részéről az Alföld medencéjének északi és északkeleti részein fogunk kutatni. A Dunántúlra pedig most egy kedvező ajánlatot kaptunk, az European Gas and Electric Company részéről, amely Ausztriában most Oberlaa-nál, Bécs közelében három fúrást végzett, amelyek közül kettő sikeres volt és egy meglehetős kapacitású földgázforrást tárt fel. Ez a társaság érdeklődést mutatott a dunántúli területek iránt és hajlandó volt ott kutatási munkálatokat folytatni, természetesen azzal a • feltétellel, hogy amennyiben ezek a kutatások eredménnyel járnak, opciója lesz ezeken a területeken a ibánymüvelési jogokra. Ezek a tárgyalások, amelyek, mint mondottam, hónapok óta folytak, befejeződtek és a mai napon fogom a magyar kormány nevében az illető társasággal aláírni ezt a megállapodást. Ami minket kutatási szempontból elsősorban érdekel, az, hogy az illető vállalat kötelezi magát arra, hogy öt éven belül a Dunántúlon nyolc fúrást végez. E célból az egész Dunántúlt három szektorra osztottuk szét és minden szektorban vannak fúrások előírva, úgyhogy ezek a területek meglehetősen nagy mértékben fel fognak kutattatni. T. Ház! Azt hiszem, hogy ez a szerződés csak előnyére lesz a közgazdaságnak, bár természetesen kívánatosabb lett volna, ha mi az esetleg előforduló földgázt saját kezelésben tudtuk volna felkutatni ós felhasználni. Azonban ennek a szerződésnek a stipulációi bizonyára alkalmasak lesznek arra, hogy a magyar földgázkutatásnak és végeredményben a magyar közgazdaságnak érdekeit szolgálják. (Zaj balfelől. — Friedrich István: Lillafüreden nem fúrnak tovább? — Derültség a baloldalon. Zaj a jobboldalom, és a középen. — Halljuk! Halljuk!) T. Ház! A bányászati kérdésekkel végezve, legyen szabad már most néhány szót szólnom azokról a kérdésekről, amelyek^ a szorosabb értelemben vett pénzügyminisztérium^ hatáskörébe tartoznak és legyen szabad talán néhány gondolatot fűznöm azokhoz a megjegyzésekhez ós kritikákhoz, amelyek ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban itt elhangzottak. (Halljuk! Halljuk!) Bátor vagyok elsősorban rámutatni arra, hogy ezek a kérdések, illetve a hitelügyi problémák tulajdonképpen az egész költségvetési vita homlokterében állottak. Az általános vitánál éppen úgy, mint a miniszterelnökségi vagy a földmívelésügyi tárca részletes vitájánál hitelügyi problémákkal foglalkozott a szónokok jelentős része. Minthogy alkalmam volt már két ízben nyilatkozni e kérdésről a költségvetési vita során, egészen rövidre foghatom mondanivalóimat. A devalváció kérdésében az igen t. ellenzéki párt vezére fenntartotta a maga álláspontját és vitába szállt azokkal az érvekkel, amelyekkel az ő javaslatát, illetőleg annak hasznosságát megcáfolni igyekeztem. En nenl tehetem azt, hogy ezekkel az érvekkel szemben, megint újabb kontraargumentumokat sorakoztassak fel, mert különben sohasem érnénk ennek a vitának végére. (Ügy van! Ügy van! jobb felől.) Különben is úgy érzem, hogy ez a vita a közvélemény előtt már eldőlt. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) így tehát felmentve érzem magamat az alól, hogy ezzel a kérdéssel bővebben foglalkozzam és csak a félreértések elkerülése végett leszek bátor rámutatni arra, hogy a kormány ebben a kérdésben a maga