Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-195

Az országgyűlés képviselőházának 195. a pénzügyi adminisztráció részéről feltétlenül szükségesnek mutatkozik. Egy másik kifogásra is vagyok bátor utalni, amely ugyan csak szórványosan hangzott el, ez az, hogy a pénzügyi adminisztráció keretében is mintha pártpolitikai szempontok érvényesülnének. Erről a helyről is hangsúlyozom, hogy ez az a terrénum, ahol pártpolitikai szempontoknak érvényesülnie nem szabad. (Helyeslés a baloldalon.) En mindig azon voltam és a jövőben is azon leszek, hogy ilyen szempontok a pénzügyi adminisztráció gesztiójában 'Semmi tekintetben befolyást ne gyakoroljanak. (Turcsányi Egon: A főispánoknak is meg: kell mondani! — Simon András: Mindenkinek szól ez! — Jánossy Gábor: Tudják!) A pénzügyi adminisztráció kérdése természetesen szorosan összefügg az emberanyag kérdésével, azzal a kérdéssel, hogy milyen tisztviselői karral rendelkezünk. «Not measures, but men», ez az angol jelszó ezen a téren is helytálló és én azt hiszem, hogy egy elsőrangú, kitűnően képzett, lelkiismeretes tisztviselői, karral gyengébb törvények is helyesebben hajthatók végre, mint egy gyenge tisztviselői karral a jó törvények. Ennek következtében a tisztviselőképzés, a tisztviselő nevelés kérdésére fokozott gondot kívánok fordítani. A pénzügyi adminisztráció keretében működő tisztviselőnek, aki bizonyos tekintetben felelősségteljes állást tölt be, nem szabad megelégednie azzal, hogy a finánctörvényeket ismeri, hogy tudja a fogyasztási adótörvényeknek különböző szakaszait, vagy az egyenesadóknál a levonható tételek felsorolását álmában kívülről elmondja. Mindez nem elég, gazdasági ismeretekkel is kell rendelkeznie és megfelelő szociális érzékkel is, {Elénk helyeslés.) mert nem célom és nem is fogom engedni, hogy a szigor vexaturává fajuljon el. (Helyeslés.) Az ismeretkör azonlban, amellyel a pénzügyi tisztviselőnek ima ebben a komplikált pénzügyi és gazdasági világban rendelkeznie kell, olyan nagy, hogy specializálásra van szükségünk. Ennek következtében a speciális szakokra va]ó beosztásnak — annak ellenére, hogy megvannak a hátrányai — híve vagyok és a képzést olyan módon igyekszem irányítani, hogy minden egyes szakban meglegyen a megfelelő létszámú és a megfelelő képzettségű ember, hogy azután kidől és vagy kiválás esetén az utánpótlásról gondoskodás történhessék. Szükség van természetesen arra is, hogy a legfelsőbb vezetésre alkalmas egyének képeztessenek ki. Itt -- mint azt mhr a pénzügyig bizottságban a költségvetés általános ^vitájánál mondottam — olyan intézmény, illetőleg szervezet megalkotására gondolok, mint amilyen a francia inspecteurs des finances szervezete, akik a francia adminisztrációnak tulajdonképpeni elitjét alkotják. (Friedrich István: Pénzügyi vezérkar-forma!) A tisztviselőképzésnek és a tisztviselők .speciális kitanításának kérdése átvezet minket a szoros értelemben vett adóztatási kérdésekre is, mert — mint Szinyei Merse igen t. képviselő úr igen helyesen mondotta — az adókivetések kérdésére éppen a tisztviselőképzésen keresztül kell a legnagyobb súlyt helyezni. Az adókivetések kérdése tényleg ma egyike a legnehezebb kérdéseknek, mert nem elég ismerni az illető adózó személyes életkörülményeit, hanem ismerni kell azt is, hogy az a foglalkozási ág, amelyben van. amelyben dolgozik, minő konjunktúrának örvend, mert tudni kell azt is, hogy milyen ágakban merülnek fel konjunkülése 1933 június 8-án, csütörtökön. 129 túrális nyereségek vagy veszteségek, (Helyeslés.) amiket az adókivetésinél figyelembe kell venni. Hangsúlyozom azonban, hogy az adózók ós a társadalom közreműködése nélkül ez nem fog tökéletes munkát adni és igen nagy szükség van arra, hogy az adómorál tökéletesedése nálunk bekövetkezzék, mert azok a példák, amelyeket láttam az idén is a bevallás terén, arra a sajnálatos megállapításra késztetnek, hogy elég_ szép számmal vannak azok, akik a szolidaritás parancsszavát még mindig nem tudják felismerni és abban lelik a virtusukat, hogyha minél kisebb mértékre tudják leszorítani adójukat. Ezekkel szemben kétségtelenül szükség lesz erőteljes intézkedésekre és én a magam részéről a szervezési és adatgyűjtési problémán keresztül fogok igyekezni ezeknek a kivételes hiányosságoknak fokozatos pótlására. (Helyeslés.) Számítok ebben a tekintetben az adófelszólamlási bizottságok munkájára is és nagyon^ kérem őket, ne méltóztassanak hivatásukat úgy felfogni, mintha az az elsőfokú hatóságok által kivetett adók mérséklésében merülne ki és kizárólag ezt célozná, mert az ő munkájuk szebbik és nagyobbik része az, hogy az . adóztatás arányosságát biztosítsák, (Helyeslés a jobboldalon.) ami azt is jelenti. hogy az alacsonyabb tételeket emeljék fel legjobb tudomásuk szerint. Az adóbehajtás terén merülnek fel leggyakrabban panaszok, (Lázár Miklós: TTgy van!) de én azt hiszem, hogy ezekben a nehéz időkben, amelyekben élünk, az előrelátásnak bizonyos fokát a pénzügyi adminisztráció mégis kifejti, mert az az impresszióm, hogy a súlyos gazdasági viszonyok ellenére a panaszok száma mintha fogyóban lenne. (Ügy van! a középen. — Andaházi-Kasnya Béla: Rájöttek, hogy hiába panaszkodnak!) Arra a szempontra fokozott gondot kívánok fordítani, hogy az adóbehajtás terén a gazdaságossági szempontok érvényesüljenek, mert a szociális szempontokon kívül, amelyeknek fontosságára már az előbb rámutattam, szükség van arra is, hogy az adóalanyokat konzerváljuk és nem célom az, hogy a jövő adózóképességet tönkretegyem egy mai efemer eredményért. (Helyeslés a jobboldalon. — Andaházi-Kasnya Béla: Egy kis bútortranszfermoratóriumot kellene csinálni. — Zaj balfelől.) Felmerült a vita során az a kérdés is, vájjon nem volna-e lehetséges az adórendszer terén nagyobbszabású reformokat . életbeléptetni. Az adóreform, igen t. Ház, nézetem szerint, szerves kapcsolatban áll a gazdasági élet alakulásával. Az adórendszer révén vonjuk el a gazdasági életből azokat a jövedelemrészeket, amelyek a közös célok megvalósítására szükségesek és egészen nyilvánvaló, hogy ennek az elvonásnak onnan kell történnie, ahol bizonyos jövedelemfeleslegek képződnek. Minthogy pedig az adórendszer nem változtatható gyakorta, ennek következtében egy adórendszer csakis akkor dolgozható át a siker és a stabilitás reményével, ha a jövedelemeloszlás terén és a gazdasági élet terén bizonyos stabilizálódás áll be. Ez a stabilizálódás ma nincs neg. Ma egy nemzetközi szerződés olyan befolyást gyakorolhat az egyes vállalatok és adózók prosperitására, sőt egész termelési _ ágak létére is, hogy azt a stabilitást, amely előfeltétele egy átgondolt és szerves reform megalkotásának, ma még nem látom fennforogni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az adórendszer terén bizonyos javításokat ne lehes-