Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-195

Az országgyűlés képviselőházának 195. ülése 1933 június 8-án, csütörtökön. 125 mai kormányzati rendszer ezeknek a hatalmas kartelleknek az érdekeit, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az 1933 április 26-án kibocsátott 4000. sz. M. E. rendelet, amely olyan kautélákhoz köti az új élesztőgyárak létesítését, amelyek teljesen egyjelentőségűek azzal, hogy a meglévő két gyár részére monopolisztikus helyzetet teremtenek, illetőleg kizárják új gyárak létesítésének lehetőségét. Mit mond a rendelet? A rendelet előírja, hogy az illető élesztőgyárat alapítani szándékozónak legalább is 500.000 kilogramm sajtolt élesztő gyártására kell berendezkednie, de ugyanekkor előírja azt is, hogy mázsánként 50 aranypengőnek megfelelő biztosítékot kell letennie annak, aki élesztőgyártásra engedélyt akar kapni és telepét fel akarja építeni. Azonban nem olyan egyszerű ez, mert míg eddig ez az ügy csak egy minisztérium ügykörébe tartozott, az új rendelet értelmében most már a kereskedelmi és pénzügyminisztérium hatáskörébe tartozik, nem is szólva a telepengedélyről és az iparengedélyről, amelyekre nézve nagyon jól tudjuk, hogy milyen kálváriát kell értük járni, hogy személyekhez vannak kötve, különösen a jelen esetben, amikor hatalmasságokkal állunk szemben. Azt látjuk, hogy az igen t. pénzügyminiszter ár előírja és a rendeletben szabályozza azt, hogy 250.000 pengő letétet kell letenniök az új gyáraknak, ez tehát azt jelenti, hogy ha csak 100.000 pengős forgótőkét vesz kalkulációba és ha 250.000 pengőben kalkulálja a gyárépítkezést, minimálisan akkor is 600.000 pengő az az összeg, amellyel egy konkurrens bárhol is jelentkezhetik. Igen t. pénzügyminiszter úr, a mai viszonyok között igen kitűnően meg tetszett védeni a szeszkartellnek és az élesztőkartellnek érdekeit és csak gratulálni tudok a miniszter úrnak, hogy ilyen kitűnő patrónusa és nagyszerű védője a >szeszkartellnek, illetőleg a szeszkartell kötelékébe tartozó élesztőkartellnek. Mondhatom, soha jobb miniszterük nem volt a kartelleknek, mint az igen t. pénzügyminiszter úr és mindig boldogok lehetnek, ha akad majd egy olyan miniszter, aki ilyen kitűnően meg fogja tudni védeni az ő érdekeiket a kisemberek érdekeivel szemben. Kérdezem a miniszter urat, megengedhetőnek tartja-e az 1 pengő 40 filléres élesztőárakat, — amelyet legalább 70%-kai lehetne redukálni, mert hiszen dr. Nádas József tanúsága szerint, aki evvel a kérdéssel foglalkozott. 14 fillérbe kerül ennek a produktumnak előállítása, míg az élesztőkartell állítása szerint 40 fillérbe — amikor ez. 2 millió pengővel drágítja meg évente a kisemberek kenyerét? Most méltóztassék összehasonlítást tenni: a kisemberek legelemibb életszükségletét, a kenyeret drágítja ez kétmillió pengővel. A kincstárt megkárosítják az egyik állítás szerint — ha a kalkulációba veszem az ő kombinációjukat — a mostani redukáló rendelet szerint 9 millió pengővel, míg az én állításom szerint — amint felajánlották a miniszter úrnak a 30 filléres kilónkénti adót — 13 millió pengővel. Azt kérdezem az igen t. pénzügyminiszter úrtól, hol van az a híres adómorál, amelyre anynyiszor méltóztatott hivatkozni? Van-e tudomása az igen t. pénzügyminiszter úrnak arról, hogy vármegyéket árvereznek el emiatt a 13 millió pengő hiány miatt, amely a kincstárból hiányzik? Van-e tudomása az igen t. pénzügyminiszter úrnak arról, hogy nekünk képviselőknek nincs nyugtunk^ a kisemberektől, mert minduntalan olyan árverési dolgokkal jönnek KÉPVISELŐHÁZI STAPLÖ XVIL ide, amelyek az ő exisztenciájukat teljesen tönkreteszik? Most is, mielőtt fel akartam szólalni, kihívott engem egy kisember s elmondta, hogy ^adóhátralék fejében lefoglalták egy 16.000 pengős cséplőgarnitúráját, amelvre Ő eddig már 14.000 pengőt fizetett, — s amellett elveszített már hat hold földet, miután ezt elárverezték — de amelyre még mindig 8700 pengő adóssága ,van, pedig — mint mondtam — 14.000 pengőt már fizetett. Ehhez gratulálhatok Mayer János képviselőtársamnak, aki traktorakciójával szépen buzdította és így elkészítette ezeket a kiseniibereket. 1258 pengő adóért lefoglalták ennek az embernek ezt a cséplőgépét, most a cséplés előtt. Mondom, eddig fizetett már 14.000 pengőt ezért a gépért, hat hold földje is ráment >s még mindig 8700 pengővel tartozik. Amikor majdnem azt mondhatnám, ••' hogy az egyik kéz. nem tudja, mit csinál a másik és amikor nem látják az illetékesek ezt a szörnyű és kirívó tarthatatlan állapotot, azt kérdezem, igen t. pénzügyminiszter úr: mit gondol, SL miniszterelnök úrnak azok a gyönyörű beszé•dei, (Gr. Sigray Antal: Frázisok!) amelyek ezek szerint kizárólag frázisok és egyáltalában nem alkalmasak arra, hogy ezeket a végrehajtásokat megakadályozzák és ezeknek a kisembereknek exisztenciáját megvédjék, bizalmat szereznek-e a kormánynak? Ezek gúny és nevetség tárgyai, mert mindenki nagyon jól tudja, hogy itt nem történik semmi más, mint hogy a kormányzat vigyáz arra, hogy a pillanatnyi kedvező hangulatnak megfelelő nyilatkozatokat tegyen, ugyanakkor azonban a gyönyörű szöveg mellett olyan szörnyű illusztrációkat láthat mindenki az országban, amelyekben nincs köszönet. Kérdezem az igen t. miniszter úrtól, lehet-e képviselő bizalommal ebben a Házban a pénzügyi kormányzat iránt, amikor azt látja, hogy a kisemberek teljesen védtelenül hánykolódnak itt. Mindenhol kartellekkel találkozik az ember, a gálickartellel, a zsinegkartellel és nem tudom milyen kartellekkel jobbra-balra, amerre csak dolga van, úgyhogy ma már fel sem akaszthatja magát, csak kartellen keresztül. Amikor mindezt láthatjuk, amikor a kisemberek vergődnek és nem kapnak védelmet sehol, ugyanakkor azt látjuk, hogy a nagyok és hatalmasak, a kartellek, a szeszesek, az élesztősök, ott találhatók mindenütt a bizottságokban s a 33-as bizottságtól kezdve akárhová megyünk, ott találjuk ezeket a kitűnő urakat — nem is beszélek a báró Pap Gézákról, akik, mint altruisták ugyanitt találhatók — mindenütt azokban az intézményekben, ahol ezeket a szörnyű árakat megállapítják. Amikor a szeszárak^at ilyen magasra sikerült emelni, sub titulo a mezőgazdasági szeszgyárak védelme, ugyanakkor azt látom, hogy ebben az irányban csak szónoklatok hangzottak el, cselekedetek azonban tulajdonképpen ezeknek a nagyoknak az érdekében történtek. Beszédidőm lejárván, egyetlenegy mondattal kívánom még csak elmondani, hogy mi történt legutóbb. Amikor ^mindezeket a kirívó igazságtalanságokat, dr. Nádas József összegyűjtötte és kérte, t hogy «A kartellek tatárjárása Magyarországon)) című könyvét kiadhassa s ennek kolportázs jogát megkaphassa, akkor elutasították azon a címen, hogy nem szolgálja a közérdeket, miután úgylátszik, ebben az országban a kormány felfogása szerint a közérdek egyet jelent a kartellek érdekének megvédésével. Miután én ebből az egész ténykedésből nem látok mást, mint üres frázisokat