Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-193

2 Az országgyűlés képviselőházának egész védrendszerünket, ha lemondunk nemzeti életünkről, ha feladjuk azt a törekvésünket és kétségbevonhatatlan jogunkat, hogy ennek a nemzetnek kötelessége itt a Dunamedencében továbbra is betölteni ezeréves hivatását, .kötlessége egy önálló nemzeti élet keretében szolgáim a nemzeti ideálokat, a civilizációt és a békés fejlődést. Tisztelettel szoktam meghajolni a velem ellentétes világnézetű felfogások előtt, különö,sen ha azok meggyőződésen alapulnak. Kényszerülve vagyok azonban arra, hogy rámutassak annak az álláspontnak tarthatatlanságára, amely elég gyakran elhangzik ebben a teremben, hogy a honvédelmi költségvetést a mainál lényegesebb összegre kell redukálni, amely álláspont az állami költségvetés deficitjét legalább nagy részben a honvédelmi tárca számlájára hajlandó írni, azt hangoztatván, hogy a honvédelmi költségvetés radikális leszállításával el fog tűnni az állami deficit és egyszeriben egészségesek lesznek az állami költségvetés alapjai. Bocsánatot kérek, én ezt a nézetet rövidlátásból fakadó súlyos tévedésnek minősítem, amely nem lát tovább a mánál és pillanatnyi előnyök -kedvéért hajlandó lemondani a jövőnek minden reményéről. Elfelejti ez a felfogás azt, hogy sohasem hadseregek, vagy azoknak felfegyverkezése okozzák a háborút, hanem a népek lelkének mélyén élő ellentétek, gazdasági okok, vagy az államok egymással ellentétes politikai céljai, amelyek a civilizáció mai foka szerint az ő sorsdöntő vonatkozásukban másképpen, mint erőszakos úton meg nem oldhatók. Ilyen sorsdöntő ellentétek pedig mindig voltak és mindig lesznek, igen t. Képviselőház. Hiszen nem a puskák vagy lövegek űrméreten, nem a repülőgépek hasznos bombasúlyán, nem a csatahajók tonnatartalmán múlik a háború vagy béke kérdése. Láthatjuk jól, hogy rendkívül erős, egészen elsőrangú felszerelt hadseregek is békében megférnek egymás mellett, ha államaik politikai céljai egyirányban haladnak. Annak a felfogásnak érvényesülése, amelyet előbb voltam bátor ismertetni, azt jelentené, hogy Magyarország megfosztaná önmagát önvédelemre berendezett és hivatott hadseregétől ugyanakkor, amikor a világbéke még csak a genfi-tó fölött lebegő kék ködben rejlő utópia, és ugyanakkor, amikor az összes államok a fegyverkezés paroxizmusát élik. Ennek a gesztusnak csak egy lehetne az eredménye, t. Ház: feladnánk vele azt a jogunkat, amelyet nemcsak az emberig jogok, hanem a velünk megkötött szerződések alapján is követelni kötelességünk, a nemzetek közötti egyenlőséget, egyenlő elbánást. Sokat halljuk azt a nagyon helyes felfogást, hogy egy lefegyverzett ország nagyobb veszélye a békének, mint egy olyan ország, amely önvédelemre képes hadsereggel rendelkezik. Valóban így is van. Egy hadseregétől megfosztott és önvédelemre képtelen ország, ma itt a történelem országútján, nem volna egyéb, mint egy, a polgárainak lelkében élő keserűséget erőszakkal elnyomni kényszerülő nemzet, amely elfeledte múltját, lemondott jövendőjéről, s létét és birtokállományát kizárólag mások jóindulatára alapítva, kulik módjára tengeti életét és ^ rabszolgák módjára szolgálja a világ békéjét. Ez a költségvetés különösen a most történt csökkentések után csak a legminimálisabb mértékben elegendő ahhoz, hogy szol19$. ülése 19$$ június 6-án, kedden. gálja a trianoni határozmányok értelmében önvédelmünk céljait. Ha azonban a hadseregről, annak feladatairól és felszereléséről beszélünk, ne méltóztassanak sohasem szem elől téveszteni a hadseregnek, mint olyannak nemzetnevelő feladatát. Megtaláljuk már Napóleon emlékirataiban, de az újabb katonai írók: Schlieffen, Clausewitz, sőt Seeekt tábornok könyveiben is azt, hogy az erkölcsi tényezők azok, amelyek egy háborúban a döntést legnagyobb részben meghozzák. Bármilyen nagy és jó egy hadsereg felfegyverzettsége, mind nem ér semmit, ha az erkölcsi tényezők nem megfelelő erejűek. Hiszen fegyvert szerezni a mai tchnika és a mai forgalom mellett valóban nem volna nehéz, de az erkölcsi tényezőket sem gyártani, sem importálni nem lehet. (Ügy van! jobb felöl.) Meg kell állapítanom azt is, igen t. Képviselőház, hogy a nemzeti hadsereg ereje és tisztelete mindig akkor erős, ha a nemzet különféle elemei a nemzetfenntartás és a konszolidáció jegyében egymásra találnak, viszont mindig dezoláltság áll be annak nyomán, ha pártos szenvedély üli meg a nemzetvédelmi gondolatot. Azt hiszem, méltóztatnak hozzájárulni pártkülönbség nélkül a Ház minden oldaláról ahhoz, hogy megállapíthassam azt, hogy a magyar szellem és a magyar gondolat kitermelte nemzeti 'hadsereg ma egy test, egy lélek, egy vér a nemzeti erővel, ma már egybeforrt a katonaság ós a polgárság nemcsak az egymásiránti megbecsülés és szeretet érzésével, hanem a nemzeti gondolat áthatottságával is, felismerve a véderőben a nemzet céljainak megvalósítására szolgáló eszközt. Csak dicséret és elismerés illetheti meg a hadsereget, annak tiszti és altiszti karát és legénységének átérző és áldozatkész szellemét. Meg kell állapítanom azt is, hogy ez a mai hadsereg szellemében — ennek a hadseregnek előnyére — különbözik a régi hadsereg szellemétől és a mai hadsereg vezetőinek áldozatos munkája csak fokozni igyekszik est a szellemet, amely ma már egy a magyar történelmi szellemmel. Nincs senki, aki szeretettel ne övezné azt a tisztikart, amely ma a nehéz viszonyokkal küzdve, de a nemzeti gondolattól áthatóttan maximumát adja annak a kötelességteljesítésnek, amely ma már nem a békeidők kevesebb munkát igénylő passziója, hanem a nemzetnevelésnek és az országépítésnek igen sok fáradságot igénylő hivatása. T. Ház! Bátor leszek egynéhány adattal ismertetni a honvédelmi költségvetés számadatait. A nyugellátások és a hadirokkantellátás nélküli 'honvédelmi költségvetés, — amint már voltam bátor ismertetni — 87,689.000 pengőt tesz ki, szemben a tavalyi 96,188.080 pengővel, úgyhogy a csökkentés a jovŐ esztendőre 8,499.080 pengőt tesz ki. Ennek eloszlása a következő. A dologi kiadásokra a beruházásokkal együtt ebben a költ- < ségvetésben 30 és félmillió pengő, míg a személyi járandóságokra 56,836.310 pengő esik, szemben a tavalyi 60,970.000 pengővel, úgyhogy a személyi járandóságoknál 3,164.160 pengőnyi csökkenés mutatkozik. A dologi kiadások csökkenése a legerősebb a beszerzési költségeknél; itt egy 4,288.980 pengő csökkenés mutatkozik. Az elhelyezési költségeknél 819.980 pengővel csökkent a költségvetés. Az egyéb dologi kiadások 578.330 pengővel csökkentek,egyedül a beruházások tétele emelke-