Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.
Ülésnapok - 1931-195
Az országgyűlés képviselőházának 195. ülése 1933. évi június hó 8-án, csütörtökön, Almásy László, Czettler Jenő és Bessenyey Zénó elnöklete alatt. <3 Tárgyai: Elnöki előterjesztések. — Az 1933/34. évi állami költségvetés pénzügyi tárcájának tárgyalása. Felszólaltak: Usetty Béla, vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre, Homonnay Tivadar, Kun Béla, Kóródi-Katona János, Dinnyés Lajos, Szinyei Merse Jenő, Meskó Zoltán, gróf Esterházy Móric, Andaházi-Kasnya Béla, Pintér László, Fábián Béla, Rakovszky Tibor, Imrédy Béla pénzügyminiszter. — A pénzügyi bizottság beterjesztette jelentését az 1933/34. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslat tárgyában. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — A belügyminiszter írásbeli válasza Némethy Vilmos képviselőnek Körtvélyesi Géza sápi községi bíró ügyében f. évi május hó 17-én írásban előterjesztett interpellációjára. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen van: Imrédy Béla. (Az ülés kezdődik délután 4 óra 2 perckor.) (Az elnöki széket Almásy László foglalja el.) Elnök: T. Képviselőház! Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Patacsi Dénes jegyző úr, a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Takách Géza jegyző úr, a javaslatok ellen felszólalókat pedig Dinich Ödön jegyző úr. Napirendünk szerint következik a pénzügyi tárca költségvetésének és a vele kapcsolatos költségvetési fejezeteknek és üzemek költségvetésének részletes tárgyalása. A jegyző úr felolvassa az 1. címet. Takách Géza jegyző (olvassa az 1. címet.) Elnök: Szólásra következik? Takách Géza jegyző: Esterházy Móric gróf! Elnök: A képviselő úr nincs jelen. Ki a következő szónok? Takách Géza jegyző: Usetty Béla! Usetty Béla: T. Képviselőház! Több ízben volt alkalmam elmondani itt a Képviselőházban álláspontomat a tisztviselő-kérdésben, szükségesnek tartom azonban, hogy felhívjam a kormány figyelmét egy-két kérdésre most is, amikor igen nyugtalan hangulatot észlelünk az országban különösen a tisztviselők körében (Úgy van! a középen.) és amikor mindenképpen nyugvópontra kellene hozni ezt a kérdést, s a tisztviselőket, akik becsülettel és hűséggel teljesítik kötelességüket, meg kellene nyugtatni, hogy nem közeleg az a veszély, amelyről annyit tárgyalunk. Nem egyszer mondottam el ugyancsak itt a Képviselőházban, hogy nekem nyomorgó, kínlódó tisztviselőre nincs szükségem és nem szeretem látni az olyan tisztviselőt, aki nélkülözések közepette látja el a maga munkáját, mert különösen a mai időkben, amikor idegesebbek az emberek, amikor azok a felek, akik a közigazgatáshoz fordulnak, hogy szükKÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVII. ségleteiket kielégítsék, sokkal többet kívánnak a közigazgatástól, mint kívántak talán a régi békeidőben, arra van szükség, hogy az a tisztviselő minden idegerejét, minden idegszálát, minden akaraterejét arra a munkára fordítsa, amelyet hivatott az állam helyett elvégezni, hogy az a végrehajtó hatalom, amelyet az állam az ő kezébe adott, jó kezekben legyen és ő pontosan és hűségesen tudja teljesíteni a maga kötelességét. Amikor ezek a fizetésTeszállítások történtek, mi természetesen nem örülhettünk annak, hogy ehhez a fegyverhez kellett nyúlni, nem pedig különösen azért, mert hiszen ez nemcsak azt jelenti, hogy a tisztviselőnek lesz kevesebb a fizetése, hanem azt is jelenti, hogy az ipar és kereskedelem vérereibe sokkal kevesebb vér fog folyni, hogy azok a gazdasági erők, amelyeknek cirkulálniuk kellene, valahol meg fognak állni és így az iparra és a kereskedelemre is mérhetetlen kár Jog háramlani. Az utolsó fizetésleszállítás is ugyanezt a hatást váltotta ki, bár el kell ismerni, hogy szükség volt rá. és az állam nem térhetett ki előle, nem találta meg máskép az orvosszereket, úgyhogy a fi zetésekhez kellett neki hozzányúlni, bármennyire is fájdalmasan érintette ez a tisztviselőtársadalmat. Különös azonban, hogy még most is vannak egyesek, akik azzal nyugtalanítják a tisztviselőtársadalmat, hogy újabb fizetésleszállítások következnek és következhetnek be. Ezek összehasonlítást tesznek az állam bevételei és a tisztviselőkre fordított kiadások között s ebből megállapítják azt, hogy nagymérvű aránytalanság mutatkozik az államháztartás egyensúlyában a tisztviselői kiadások miatt, mivel igen nagy összegeket kell a tisztviselőknek kifizetni. Egyet azonban elfeléjte : nek s ezzel nem kívánnak foglalkozni s ez az, hogy ezt az aránytalanságot nem mi magunk okoztuk, nem az a tisztviselőgárda okozta, amely ellátja ma azt a funkciót, amelyet neki el kell végeznie, hanem azok a nyugdíjterhek okozzák, amelyek Trianon révén szakadtak ennek az országnak a nyakába. Ezek 86.7 mil17
