Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.
Ülésnapok - 1931-194
Í02 Áz országgyűlés képviselőházának : keresztülvinni, hogy az ő termékeit ott és akkor árusítsa, amikor és ahol az ilyen termékek megvétele, vagy fogyasztása a maga természetes útját járhatja. T. Képviselőház! Ez a teljesen borellenes álláspont nyilvánul meg a pénzügyminisztérium illetékes ügyosztályának minden gesztiójában. Mindenki tapasztalhatja, hogy egy megnyíló új vendéglő esetleg hetekig nem szolgálhat ki bort azért, mert még nem kapott italrnérési engedélyt. Még egyszer hangsúlyozom, a lőporon kivül, amely tényleg ^közveszélyes cikk, amelynek állami ellenőrzése teljesen természetes, nincs még termék, amely olyan ellenőrzés alatt állana, mint a bor. Az állam régen keresett ezeken a regalejogokon. Ma itt szintén italmérési illeték nevű adót fizetnek, amelyet igényelhetne az állam és. kivethetne akkor is, ha az italmérés nem volna pénzügyi engedélyhez kötve. Ahányszor megszólalnak a mezőgazdasági érdekeltségek, hogy ezeken a tarthatatlan és elviselhetetlen állapotokon segíteni igyekezzenek, mindig jelentkezik az italmérés pénzügyminiszter frontja és elmondja a maga tarthatatlan ós teljesen lényegtelen véleményét, amelyet 'az én impresszióm szerint tisztára a saját pozíciójuk védelmére eszelnek ki. Ebbe a gondolatkörbe tartozik a termelői italmérők ügye is. A termelői italmérők ügyét is a legnagyobb rosszhiszeműséggel nézi a t. pénzügyi kormány. A kereskedők és a vendéglősök, valamint a Mmérők tőkeszegénysége idézte elő, hogy ezek a termelői kimérések a saját termékük eladására kénytelenek^ voltak frontba' állani. Hiába van a fogyasztónál vásárlóképesség, hiába emelkedik a borfogyasztás Magyarországon, ma az a helyzet, hogy sem a kereskedő, sem a vendéglős nem képes pénz és hitel hiányában arra, hogy szüret után vagy később a bort összevásárolhassa. A bankzárlat óta azután ez teljesen akut jelenséggé vált. Ilyen körülmények között a bortermelés arra kényszerült, hogy termelői kiméréseket állítson fel. Amióta ezek a kimérések bizonyos mértékben elszaporodtak, — távolról sem olyan nagy számban, mint ahogy azt a pénzügyminisztérium közegei hangsúlyozni szokták, mert az én tudomásom szerint Budapesten összesen 250 ilyen termelői kimérés van — ennek a helyzetnek a megdöntésére valóságos érdekszövetség alakult, amelyet a látszat szerint a pénzügyminisztérium illetékes osztálya minden vonatkozásban támogat. A bortörvény és azok a rendelkezések, amelyek a 20—30 év előtti termelési viszonyokra vonatkoznak, alkalmat adnak rá, hogy közigazgatási felügyelet alatt ezeknek a termelői kiméréseknek állandó maltretírozásban legyen részük. Az a termelőkimérő, aki Budapesten megnyitja a maga üzletét és saját termelt borát árusítja Budapesten, (vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: A legelemibb polgári joga!) még ha ügyvédi diplomája lenne, akkor sem tudna megküzdeni azokkal a régi, elavult, bürokratikus jogszabályokkal, amelyek munkáját teljesen megnehezítik. Órákig tartana — fájdalom, nincs rá időm — elmondani, hogy melyek azok a rendelkezések, amelyek ezeknek a termelőig kiméréseknek forgalmát és életét megnehezítik.^ Méltóztassanak megengedni annak (kijelentését, íhogy éppen az a kormányzat, amely folyton azt hangoztatja, hogy a közbeeső állomások drágítanak meg minden mező9A. ütése 1933 június 7-én, szerdán. gazdasági terméket, amíg az a termelőtől a fogyasztóig jut, akadályozza meg mesterségesen az áru útját a termelő és fogyasztó között. Itt van a poharazás kérdése. Már ismételten fordultunk, úgyis, mint érdekeltségek, a pénzügyi kormányhoz, hogy ezt a kérdést rendezze. Lehetetlen helyzet az, hogy a termelői kiméréseknek nincs megadva a poharazás joga, illetőleg egy-két termelői kimérésnek megvan adva, de 90%-ának nincs. Ne méltóztassék deklasszifikálni ezt a kérdést. Ezt nem lokális érvek támogatják. Rendkívül fontos érdekek fűződnek ahhoz, hogy minden termelői kimérés, amelyet rendőrileg, pénzügyileg amúgy is minden vonatkozásban ellenőriznek, megkapja azt| az egyszerű emberi jussát, hogy termékét megkóstolhassa az a vevő, amikor bejön és azokból a borokból válogatni akar. Nagy sajnálattal kell megállapítanom azt a tényt, amit száz adattal tudok támogatni, hogy a t. pénzügyi kormány határozottan borellenes álláspontot foglal el és minden intézkedésével azon van, hogy olyan termelési ágat, amely az ország lakossága 15%-ának ad kenyeret, még jobban gúzsba kösse. Ezek nem pártszempontok, amiket itt előadok, ez egy hatalmas termelési ág panasza, amely, sajnos, nem jut el a pénzügyminiszter úr dolgozószobájába. (Dinnyés Lajos közbeszól). Elnök: Dinnyés képviselő urat kérem, ne tartson parallel beszédeket! Lázár Miklós: Azzal a tiszteletteljes kéréssel fordulok a pénzügyminiszter úrhoz, mint ahogy már ismételten tettem, hogy ha Londonból visszajön, méltóztassék elrendelni mindazt, amit bátor voltam előadni. Mindezek, amiket felsoroltam, nemcsak saját tapasztalataim, hanem ezer és ezer írásos bizonyítékkal tudok szolgálni ezeknek a panaszoknak tárgyában. Méltóztassék ebben az ügyben ankétet összehívni, üljünk szembe az egyéb érdekeltségekkel és üljünk le a pénzügyminisztérium illetékes főtisztviselőivel, hogy ezeket a kérdéseket közmegelégedésre elintézzük. A borgazdaság kérdése Magyarországon nemcsak gazdasági, hanem szociális és politikai kérdés is. (ügy van! a jobboldalon.) ^ Nagyon jól tudja a miniszter úr, hogy fájdalom, a bortermelő vidékeken a legnagyobb a nyomorúság, a bortermelő vidékek esnek leginkább abba az inségzónába, amelyről igen jó tudomása van az igen t. pénzügyminiszter úrnak. Nem megakadályozni a borfogyasztásit, hanem a belfogyasztást minden igyekezettel emelni, ez becsületbeli és szociális kötelessége az igen tisztelt miniszter úrnak. Amikor a borházakra 10 millió pengő folyt el (Dinnyés Lajos: Pocsékolták a pénzt!) akkor ma ezekkel az anakronisztikus, rozsdás, régi, bürokratikus törvényekkel akadályozzák egy termelési ág fejlődését, akadályozzák a borfogyasztást. T. pénzügyminiszter úr, ez sem szociális, sem gazdasági, sem politikai érdekeknek nem felel meg. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) A költségvetést nem fogadom el. Elnök: Szólásra következik? Takách Géza jegyző: Strausz István! Strausz István: Igen t. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Előttem szólott képviselőtársamnak és barátomnak, Lázár Miklósnak igen érdekes és értékes beszédét nagy figyelemmel hallgattam. A borfogyasztási adótörvény átdolgozására vonatkozó érvelését teljesen magamévá teszem. (Helyeslés a középen és a baloldalon.) Minden érv a maga helyén volt és minden érv a nemzet egyetemes érdekeit szolgálta.