Képviselőházi napló, 1931. XVI. kötet • 1933. május 18. - 1933. június 02.

Ülésnapok - 1931-183

Az országgyűlés képviselőházának 183. tént néhány hét múlva, hogy a Veres Pétert brutalizáló csendőrök ellen a belügyminiszter az eljárást megszüntette. (Büchler József: A csendőrügyészség!) Vagy a csendőrügyészség. (Büchler József: Igen! Egy szó sem volt igaz az egészből!) A kérdést olyképpen szeretném felvetni, hogy kinek van abból haszna, kinek van arra szüksége, hogy ia magyar közigazgtás brutális eszközökkel lépjen fel az ország dolgozó né­pével szemben akkor, ha az történetesen nem a kormány szekerét tolja és nem egységespárti programmot vall magáénak. Mi, — mondom —. az esetek egész tömegét hoztuk ide (Büchler József: A bihari eset például!) és mondhat­nám, hogy ebben a kérdésben már blazírtak vagyunk. Odahaza az irodánkban kilószámra vaunak azok a; végzések, melyek erről tanús­kodnak és azok a jegyzőkönyvek, amelyek le­szögezik a csendőri és rendőri brutalitásokat. (Büehler József: Püspökladány!) Lehetetlen­ség, hogy a belügyminiszter úr annyira naiv, vagy annyira tájékozatlan legyen saját tár­cája körében, hogy ezekről nem tud, ezekről nem vesz tudomást. A belügyminiszter iVr részéről felvetődött a belügyminiszteri tekintély kérdése. Azt mondja a miniszter úr, hogy ne gondoljuk, hogy neki nincs tekintélye az alantas köze­gek előtt. Vagy van tekintélye, (Nánássy An­dor: Vagy nincs!) és ebben az esetben azt kell mondanunk, hogy a miniszter úr egyetért alantas közegeivel, tehát bűnrészes ezekben az atrocitásokban, vagy pedig, ha nem ért ve­lük egyet, akor nincs meg a szükséges tekin­télye, amely nélkül kielégítő közigazgatást nem lehet produkálni. (Büchler József: Ügy van!) Azt mondja a 'miniszter úr, hogy Ma­gyarországon liberálisan kezelik az egyesülési és gyülekezési jogot, általában a közszabadsá­gokat; azt mondja: nézzünk Európára. Hát nézzünk Európára, de ne Albániára nézzünk és ne oda nézzünk, ahol pillanatnyilag bajok és hibák vannak. Nézzünk Angliába, nézzünk Franciaországba, nézzünk Svájcba, nézzünk a skandináv államokba, nézzük Európának azt a részét, ahol a polgárjogokat és a közszabad­ságokat tiszteletben tartják. (Büchler József: Csehszlovákiában!) Miért nem nézett a mi­niszter úr Németországra! akkor, amikor ott a weimari alkotmány épségben volt és minden pártnak, minden alakulatnak, minden világ­nézetnek szabad mozgási lehetőségei volt"? (Nánássy Andor: De hát miért kiabálsz én rám 1 ! Én nem vagyok hibás! — Derültség.) Hova akar nézni a miniszter úr? Itt van a legközelebbi eset Romániában, amelyre való­színűleg gondolt a miniszter úr, (Zaj. — Peyer Károly —- Nánássy Andor felé —.* Vedd át a ielelősséget!) történt a következő eset. A múlt napokban a magyar képviselőház egyik tagja, Kéthly Anna képviselőtársunk egy román vá­rosban, vagy több román városban Marx­ünnepélyeket tartott szabadon, magyar nyel­ven. Ugyanezt nem tehette meg, mint a magyar képviselőház tagjai, saját választókerületében. (Kahók Lajos — Nánássy Andor felé —: Na, mit szól ehhez, képviselő úr? — Derültség a szélsőbaloldalon.) Hát nézzünk Európára! Ezt látjuk Euró­pában 1 ? (Büchler József: Csehszlovákiába néz­zünk!) Miért mindig a rossz példákat kopíroz­zuk le? Miért nem kopírozzuk lei a jó példákat, miért nem kopírozzuk le Európa egészséges részeinek institúcióit és miért veszik mndig szemügyre a beteg, rothadó részeket? ülése 1933 május 18-án, csütörtökön. 55 Mondom, mi ez alatt szenvedünk. És hogy miért nem hozzuk ide? Mondottam már, való­sággal blazirtak vagyunk, de ide fogjuk hozni, mert kénytelenek vagyunk idehozni, (Büchler József: Felszólítanak bennünket!), mert nem látjuk semmi célját és semmi értelmét ennek az eljárásnak. Nem tudjuk megérteni azt és nem tudunk belenyugodni abba, hogy az or­szág lakosságának egyik része kiváltságokban részesül, számára szabad minden út, a lakos­ság másik részének pedig, mert ellenzéki vagy pláne mert szociáldemokrata, semmi sem sza­bad. Ha egy munkásegyesület valamelyik vi­déki vagy környéki városban vagy faluban helyiséget változtat, elmegy egyik helyről a másikra, akár magánhelyiségbe, akár vendég­lői helyiségbe, akkor valóságos probléma elé kerül és hetekig tartó tárgyalások szükségesek ahhoz, hogy egy másik helyiségbe költözhes­sek át- Akkor azután jönnek a kikötések: klub­szerű életet nem folytathat, könyvtárat nem tarthat fenn, könyveket nem vihet ki, könyve­ket nem vihet be. Űgylátszik, a magyar köz­igazgatás fejének az a kedves dolog, amikor a munkás kocsmázik, bicskázik, verekszik, nem pedig az, amikor kultúréletet él, könyvet ol­vas, könyvtárat látogat és egymás közt meg­tanácskozza, megbeszéli saját ügyes-bajos dol­gait. (Büchler József: Csak négynek szabad benntartózkodnia! — Peyer Károly: Álmos­könyv és kalendárium, több nem kell! — Ná­nássy Andor: Abból is csak a lőcsei! — Peyer Károly: Lőcsei kalendárium és álmoskönyv!) Nem áll az, hogy Magyarországon liberá­lisan kezelik a közszabadságokat. Nem is ke­zelhetik liberálisan, mert Magyarországon köz­szabadságok egyszerűen nincsenek! (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Hol van közszabadság? Ki­nek a számára van közszabadság? A képvise­lőt elzárják a választójától, a képviselő tekin­télye rongy a közigazgatás előtt, ha az illető képviselő nem egységespárti képviselő. Ezt számtalan esetben magam is tapasztaltam. Ilyenkor nem tudom megmagyarázni magam­nak, hogy az én szerénységemet miért kell né­hány detektívnek meg csendőrnek kis érnie, miért bocsátanak a, számomra ilyen nehéz gaz­dasági viszonyok között testőrséget rendelke­zésre? (Nánássy Andor: A nagyság átka! — Derültség.) Miért van erre szükség? Miért kell ott, ahol két-három ember együtt van és ezt a csendőr megszagolja, annak a csendőrnek odatolakodnia oktalanul és jogtalanul és azt a képviselőt a maga választójától eltiltani és el­választani? Mondom, nem tudom ezt megérteni és a miniszter úr minden állításával szemben igaz az, hogy Magyarországon ellenzéki és kü­lönösképpen szociáldemokrata számára egye­sülési és gyülekezési jog nincs. Hogy ennek mi lesz a következménye, az előre ki nem szá­mítható, ez egészen bizonyos, de hogy ez jóra nem vezethet, az, szintén egészen bizonyos. T. Képviselőház! A rendelkezésemre álló rövid idő alatt beszélnem kell a közigazgatás­nak egy másik kilengéséről, amelyet a válasz­tásokkal kapcsolatban követ el, nem az orszá­gos választásokkal kapcsolatban, {Halljuk! Halljuk! a szélsöpaloldalon.), amely letárgyalt, sokszor visszatérő, állandóan jogos témaforrás, panaszforrás, hanem a községi választásoknál, amelyek az 1886. évi XXII. te. alapján történ­nek. A községi választásoknál a közigazgatás a legkínosabb és leglehetetlenebb erőfeszítések­kel teszi lehetetlenné az ellenzék és a szociál­demokratapárt érvényesülését.

Next

/
Oldalképek
Tartalom