Képviselőházi napló, 1931. XVI. kötet • 1933. május 18. - 1933. június 02.
Ülésnapok - 1931-186
236 Az országgyűlés képviselőházának vidéket, amely kőszenéről, fájáról nevezetes, elkerülte az ennek aljában fekvő Gyöngyös városát, majd a Bükk-hegységet is egészen negligálva elkerülte Eger városát és olyan területeteken haladt át, ahol — mint egy amerikai transzkontinentális vasútnál — előbb városokat kellett építenie a vasútnak, hogy a forgalom kifizetődjék, holott elmellőzött olyan vidéki városokat, amelyek most az idegenforgalom nagy kárára csak szárnyvonalakkal érintkezhetnek a fővárossal. Ha ezeket az elgondolásokat a magyar királyi államvasutak igazgatóságában érvényesíteni tudjuk és ha a túldimenzionált igazgatást valami módon lecsökkentjük, akár úgy, hogy az igazgatóságot magát egészében a kereskedelemügyi minisztériumba utaljuk, akár pedig egyes osztályait megszüntetjük és egészen megszűkitjük az igazgatást, akár pedig úgy, hogy az üzletigazgatóságokat, bizonyos felhatalmazást adván nekik, megfelelően önállósítjuk: azt hiszem ezen kérdések figyelembevételével nagymérvű csökkenést fogunk előidézhetni az államvasutak deficitjében és megakadályozhatjuk ennek a fontos közüzemnek végleges leromlását. A rendelkezésemre álló rövid időt méltóztassék megengedni, hogy még néhány elgondolásom felsorolására fordíthassam. A közlekedésnek igen fontos része a vasút és az automobilizmus mellett még az út. Régóta vajúdik e törvény, évek telnek el és nem lehet a Képviselőház elé hozni; nem lehet pedig azért, — tudomásom is van róla, miért nem — mert megvalósításához, az abban lefektetett nemes intenciók keresztülviteléhez hiányzik a legfontosabb dolog, a nervus rerum, a pénz. Idevonatkozókig csak azt szeretném, ha az egész útügyi kérdés állami igazgatás alá helyeztetnék egységesen és egyetlen úttípus volna: az állami út típusa, amelynek létesítésénél és fenntartásánál megint az egységes szempontok jöhetnének figyelembe. Az energiatörvényre vonatkozólag a mélyen t. miniszter úr kifejtette véleményét. En még csak azt szeretném, hogy az az energiaalap, amely az energiatörvénnyel kapcsolatosan be fog folyni, kutatásokra fordíttassék, hogy Magyarországnak a földben lévő esetleges kincseit megfelelően kiaknázhassuk. (Büchler József: Fogadja már el a javaslatot!) Körülbelül eleget teszek amelyen t. képviselő úr kívánságának. Szerettem volna ugyan még a kézműiparról is beszélni, (Büchler József: Ráérünk!) azonbauii az udvariasságnak is vannak kötelezettségei, — úgy fejezhetném ki magam s ezt meg is teszem, inivel Jánossy igen t. képviselőtársam nincs itt: noblesse oblige — ennélfogva befejezem elgondolásaim felsorolását. Befejezésül ismétlem azt, amit mindig, míg einnek a Képviselőháznak tagja leszek, ismételni fogok: hogy minden cselekedetünkben törekedjünk a régi egyszerűségre, a régi becsületességre, emeljük a köztisztesség fogalmát arra a piedesztálra, amelyen a háború előtt volt, dolgozzunk, gondolkozzunk magyar erővel és türelemmel s akkor biztosan hiszem, hogy ha összes tudásunkat, energiánkat, becsületességünket e szent célra fordítjuk az előbb-utóbb meghozza a várt eredményt. . Ebben a tudatban, bizalommal a mélyein t. miniszter úr iránt, a kereskedelemügyi tárca költségvetését általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Éljenzés és taps jobb felől. — Propper Sándor: Itt kellett volna kezdeni! Hamarabb lett volna vége!) Elnök: Szólásra következikf 186. ülése 1933 május 23-án, hedden. Frey Vilmos jegyző: Fábián Béla! Elnök: A képviselő úr nincs itt. Ki a következő szónok 2 Frey Vilmos jegyző: Esztergályos János! (Felkiáltások jobbfelöl: Eláll! — Kabók Lajos: Dehogy áll el! — Büchler József: Igen, feláll! — Kabók Lajos: Én is itt vagyok még!) Esztergályos János: T. Képviselőház! Végtelenül sajnálom, hogy előttem szólott igém t. képviselőtársam' érdekes fejtegetését és gondolatmenetét nem követhetem. Nem én vagyok ennek az oka, hanem az a csapnivalóan rossz házszabály, amely lehetetlenné teszi, (Büchler József: így van!), hogy a felszólaló képviselők tárgyilagosan és részletesen kifejthessék véleményüket az előttük fekvő javaslatról. Én egészen más kérdéssel vagyok kénytelen foglalkozni, olyan kérdéssel, amellyel '—• igaz —' ma már foglalkoztak itt. Akik figyelemmel kísérték ennek a költségvetési tárgyalásnak egész folyamát, megállapíthatják, hogy sok minden kérdésről beszéltek, de nem beszéltek azokról a kérdésekről, amelyek mint égető problémák élnek és vannak itt a közéletben. Ezek a munkanélküliség kérdése és a kisiparosság kérdése. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbalGidaion.) Beszéltek itt az általános vita folyamán a nagybirtokososztályról, annak ajz osztálynak szomorú sorsáról, — amiként mondtájk — amely osztály 8 év alatt 1184 millió pengő állami segélyt kapott. Beszéltek itt Biró Pálék a nagyiparról és kroikodilkönnyeket hullattak érte. (Gáspárdy Elemér: Nem. is beszélt Biró Pál! — Büchler József: Pálék! Az már fogalom! Fellner is egy Pál! — Kabók Lajos: És a többi Biró Pál! — Propper Sándor: A spirituszkirály meg a vaskirály!) Mivel a képviselő úr megemlítette a királyt, legyen szabad megállapítanom, hogy az általános vita egész ideje lallatt úgyszólván a királyikor dé« volt a vita homlokterébe állítva. Ugyanakkor, amikor — hogy egyszerű kifejezéssel éljek — golyó van a hasunkban, itt előkelő' uraik fontosnak és. iszüks égésnek t'aírtják, hoigy a kiráiykérdést feszegessék. (Gáspárdy Elemér: Hátha a király kiveszi a golyót! Hátha kioperálja a király!) Én fontosabbnaik tartottam volna, hai az általános vita folyamán ezeík helyett a kérdésiek helyett beszéltek volna a munkásosztály szomorú és kétségbeesett helyzetéről és sorsáról. Szerettem volna, ha itt az általános vitában, amikor a felszólalóiknak egy teljes óra állott rendelkezésükre, beszéltek volna a pusztuló kisiparossáig sorsáról. Szerettem volna, ha a felszólalók tényleg szociális gondolkozásuknak adtak volna kifejezést és beszéltek volna a munkanélküliség elleni biztosításról, arról a kérdésről, amelyről már Propper Iképviselőtársiaim megemlékezett ma, a 40 órás munkahétről, a munkásság létminimumának törvényes biztosításáról: és különösen fontos- lett volna, ha az általainos vitában az életet megdrágító kartellek komoly megrendszabályozásáról beszéltek volna. (Kabók Lajos: Kezelt a miniszterelnök úr a kartellvezérekkel! Nem lesz azoknak semmi bajuk!) Ezekről a kérdésekről semimit sem hallottam beszélni, pedig higyjék meg az uraik, ezek a kérdések vannak annyira fontos kérdések, mint amilyen kérdéseket eddig felvetettek, amilyen többek között — mint az imént mondottam— a királykérdés is. A munkanélküliség kérdésével kell néhány pillanatig foglalkoznom Ugyanis Gömbös igen t. miniszterelnök úr annakidején bemutatkozásánál és a
