Képviselőházi napló, 1931. XVI. kötet • 1933. május 18. - 1933. június 02.
Ülésnapok - 1931-184
o4 Àz országgyűlés képviselőházának nyoziiak a városházán, mint az államnál!) Bocsánatot kérek, ilyet ne méltóztassék mondani. (Fábián Béla: Nemi Nem ugyanazok a pártok vannak uralmon Pesten és az országban? — Dinnyés Lajos-. Dési Géza itt is, ott is!) A belügyminiszter úr rámutatott arra is, hogy a főváros tisztviselői kara, illetőleg alkalmazottainak tömege magasbb fizetést kap, mint az. ugyanazon rangosztályba sorozott állami tisztviselők és alkalmazottak. Valóban el kell ismerni, hogy az alacsonyabb kategóriáknál, tehát a tömegnél a fővárosi tisztviselők nagyobb fizetést élveznek, mint az államiak, a magasabb kategóriáknál azonban ez a differencia a fizetéscsökkentések után olyan r lé; nyegtelen összeget tesz ki, hogy erről beszélni nem érdemes. Mert amikor egy fővárosi tanácsnok, például a főváros pénzügyi tanácsnoka, aki egy közel 400 millió pengős költségvetést irányit ési 1200 millió pengős városi vagyonnal gazdálkodik, 600 vagy 700 pengős fizetést kap egy hónapra, akkor nem lehet azt mondani, hogy ez túldimenzionáált fizetés. (Fábián Béla: Egy darabbal azonban több!) Ismételten mondom azonban, hogy az, alacsonyabb kategóriáknál, a VIII., IX, és X. fizetési osztályba sorozott tisztviselőknél a városiak valóban néhány pengővel jobban vannak dotálva. Engedelmet kérek, én nem tudom ezt helyteleníteni. Nem tudom helyteleníteni először azért, mert a főváros a maga alkalmazottaitól bizonyos fokig többet kíván, nem munkában ... (Homonnay Tivadar: Abban is!) Azt nem lehet mondani. Fel kell tételezni, hogy munkában mindenütt egyenlően kívánják a tisztviselő teljesítőképességének maximumát, mert ha ez nem történik meg, ez már hiba. Mondom tehát, nem munkáról, hanem kultúr igények kielégítésében kíván többet a főváros. Annak a városi tisztviselőnek feltétlenül nagyobb kiadásai vannak, mint egy vidéki tisztviselőnek, mert annak például havonta legalább egyszer színházba kell járnia, (Homonnay Tivadar: Hivatalból nem!) annak reprezentációs költségei vannak, annak szükségképpen nagyobb társadalmi életet kell élnie, mint annak, aki vidéken van. Azonkívül szeretnék rámutatni arra is, hogy azokat a tisztviselőket, akik az élettel közvetlen kapcsolatban vannak, jobban kell fizetni és honorálni, mint azokat, akik elméleti munkát végeznek, nemcsak azért, mert az életet lebonyolító és az élettel közvetlen kapcsolatban álló közigazgatási tisztviselőknek, amint előbb emiitettem, a kiadásai is nagyobbak, hanem mert megtévedési lehetőségei is nagyobbak. Már pedig azt hiszem, nem vitás, — és ebben mindenki egyetért velem — hogy jó, gyors közigazgatást, sőt olcsó közigazgatást is csak jól fizetett tisztviselőkartól várhatunk és köv etelhetünk. De mindezeken kívül kérem a t. belügyminiszter urat» vájjon a IX., X. és XI. fizetési osztályba sorozott állami tisztviselők meg tudnak-e élni fizetésükből 1 ? Nem látja-e veszedelmesnek már azt is, hogy az állami tisztviselők fizetése annyira restringáltatott és ebből azt a következtetést vonja-e le, hogy akkora fővárosi tisztviselők fizetését is le kell szállítani anynyirai, hogy azok se tudjanak megélni? Kétségbeejtőnek és aggályosnak tartanám, ha a kormányzat újabb fizetésredukcióra gondolna. Nem akarok arra hivatkozni, hogy az ilyen fizetésredukciók csak elsősorban érintik . ÚU. ülése 1933 május 19-en } pénteken. az illető tisztviselőket, de kihatásukban igen súlyosan nehezednek az iparra;, a kereskedelmi ágazatokra is, mert hiszen a tisztviselők — méltóztatnak gyakran hallani ezt a mondást — nagyon ritkán szokták fizetésüket a takarékpénztárba tenni, azok azt, úgy, ahogy kapják, ki is adják. Azt szeretném, ha éppen a belügyminiszter úrnak a városházával kapcsolatosan elmondott szavaiból arra következtethetnék, hogy a jövőben ne arra törekedjünk, hogy elvegyünk az alkalmazottaktól és tisztviselőktől, főképpen nem a fővárosiaktól, (Homonnay Tivadar: Egyiktől sem!) akik, mint ahogy a belügyminiszter úr megállapította, igen lelkiismeretesen úgy gazdálkodtak, hogy a főváros ina a világ- összes metropolisai között az egyetlen olyan nagy város, amely nincs eladósoclva és amely mindmáig fenn tudta tartani i költségvetési egyensúlyát. Azt szeretném, ha próbálnánk már valamit nyújtani, mert a magyar gazdasági életet nem lehet olyan módon felépíteni, hogy mindig csak elveszünk. Konkrétumot is szeretnék mondani és ez az a kérésem, amelyet előterjesztek a belügyminiszter úrhoz, hasson oda, hogy restringálás és csökkentés helyett inkább olyan intézmények támogatásával foglalkozzék a főváros és a_ felügyeleti hatóság, amelyek a főváros életét pezsgésbe hoznák és vérkeringését felfrissítenék. E tekintetben a fővárosra nézve az egyetlen lehetőség az idegenforgalom felemelése, -fejlesztése, mert az nyilvánvaló, hogy egy nyolcmillió lakosú állam nem bír el és nem tud eltartani egy egymillió lakosságú fővárost és ia hozzá kapcsolódó félmillió lakosságú környéket, vagyis tulajdonképpen hat és felmillió embernek kell eltartania egy közel másfélmilliós nagyságú városkomplexumot, amelyet a magyar mezőgazdaság, a magyar élet, a magyar vidék eltartani nem tud. Egyetlen lehetősége annak, hogy Budapestet a nagyvárosok sorába fenntartsuk és a világvárosok sorában megtartsuk, az, ha sikerül akármilyen eszközökkel és akármilyen nagy áldozattal és erőfeszítéssel a fővárosnak nagy idegenforgalmat teremtenie. (Fábián Béla: A vízumokat el kell törölni!) Bármennyire népszerűtlenül hangzik is, ki merem mondani azt a szót, hogy nagyon sajnálom, hogy -a kormány nem foglalkozik és nem foglalkozott komolyabban azokkal az ajánlatokkal, amelyeket a játékkaszinó dolgában eléje terjesztettek. Tudom, hogy ez nem hangzik népszerűen, amikor azonban egy világváros jövőjéről és érdekéről van szó, akkor azt hiszem, legalábbis tárgyalásra és megfontalásraméltó minden olyan ajánlat, amelynek kihatása tulajdonképpen csak >az volna, hogy iá városszerte elburjánzott titkos kis játékkaszinók, amelyekből sem az államnak, sem a városnak haszna nincs, leállíttatnának, működésüket r megszüntetnék és helyettük inkább állami és városi ellenőrzés alatt álló olyan intézményt lehetne megteremteni, amely talán biztosítani tudna a főváros részére idegenforgalmat. Ezeket akartam tisztelettel a belügyminiszter úr szíves figyelmébe ajánlani. (Helyeslés jobbfelől.) Einök: Szólásra következik? Pataesi Dénes jegyző: Malasits Géza! Malasits Géza: T. Ház! Egyetértek az előttem szólott t. képviselőtársammal a fővárosi könyvtár dicséretében. Itt szeretettel és meghatottsággal kell megemlékeznem ennek a fővárosi könyvtárnak megalapítójáról, fejlesztőjéről, néhai Szabó Ervin elvtársiamról, akinek
