Képviselőházi napló, 1931. XVI. kötet • 1933. május 18. - 1933. június 02.
Ülésnapok - 1931-183
Az országgyűlés képviselőházának 183, ülése 1933 május 18-án, csütörtökön. 57 kevés gondot fordítanak, vagy semmi gond.ot sem fordítanak. Én tehát azt ajánlom a kapitalista uraknak, hogy próbálkozzanak más munkamódszerekkel, ejtsék el az emberkínzó Bedeaux-rendszert, a kormányt pedig arra kérem, hogy fejlessze ki az iparvédelmet, az ipari felügyeletet komolyan és őszintén s egy kis profilaxissal segítsenek a bajokon és így próbálják lenyomni a baleseti terheket, nem pedig úgy, hogy már meglevő és kiérdemelt járadékokat vonnak meg. A kiéhezett, kimerült munkást hamarabb éri baj, mint a rövid munkaidő alatt, jobb viszonyok között élő munkást. Tizennégy vagy tizenhat órát dolgozni, fillérekért, garasokért dolgozni, kiéhezve, rongyosan, ez fokozza természetesen a baleseti lehetőséget. A magyar kapitalizmus azonban, amelyet ez a kormányrendszer igen alaposan elkényeztetett, amelyet valósággal ráuszított a magyar dolgozó osztályokra, ezeket az emberséges és becsületes profilaktikus eszközöket nem igen tartja szem előtt, hanem arra törekszik, hogy még jobban leszorítsa a munkást és annak életnívóját. Most szerzett jogokat akarnak elkonfiskálni olyképpen, hogy az alaptörvényben lévő 10%-ról 15%-ra akarják felemelni a kártalanítás alsó határát, a 25%-) g terjedő kártalanítást pedig csak két évre akarják adni és itt visszamenő hatályt állapítanak meg. Ennek a rendelettervezetnek számos olyan rendelkezése van, amely, úgyszólván, illuzóriussá teszi az egész biztosítást. Maholnap nem marad a magyar szociális biztosításból más, csak egy szép nagy tizenkét emelés torony, amely uralja a várost, amely mindenhonnan látható, amely teljesen parlagon hever, amelybe azonban néhány milliót beleépítettek és marad egy nagy bürokrácia, egy vízfejű bürokrácia, amelynek maholnap alig lesz mivel foglalkoznia, mert hiszen a biztosítás mindennap zsugorodik. A belügyminiszter úrnak ez a rendelettervezete teljesen ellentétes a kormány hangoztatott szociális érzékével, amelyről itt beszéltem az általános vita folyamán és felolvastam a minsztérelnök úr beszédének ide vonatkozó passzusát, amelyet a 33-as bizottságban mondott el. Az nem a szociális gondolat jegyében történő valami, ami ezzel a rendelettel végbe megy előttünk, úgy hogy ezt vissza kell vonni. Tessék tudomásul venni, hogy a magyar munkástól, a magyar ipari és szellemi munkástól már mindent elvettek, már nincs adnivalója, mindenéből kifosztották, semmije a világon nincs a puszta létén kívül, ha tehát most még itt támadják meg a szerzett jogaiban, ez olyan jogos elkeseredést fog kiváltani a munkásosztályból, ami semmiképen sem kívánatos. Beszélnem kellene ennek a tárcának keretében az inségmunkáról, az inségakeióról és a kilakoltatásokról. Már nem sok idő áll rendelkezésemre. (Zaj jobbfelől. — Büchler József : Menjenek haza !) Itt is fel kell hívnom a miniszter úr figyelmét arra, hogy az inségmunka és az inségakció, amelyet a télen itt a vidéken és itt a környéken létesítettek és végrehajtottak, arculcsapása minden emberi önérzetnek, valóságos szégyenbélyeg az ország homlokán az, amit ezen a téren műveltek és figyelmeztetnem kell a miniszter urat arra, hogy még egy tél elé ne menjen ilyen szándékokkal és ilyen gondolatokkal, mert még egy telet áthúzni rohamlevesekkel és inségmunkákkal, filléres napibérekkel szerintem nem lehet. Ha akad itt mindenre a világon pénz, ha elkezdik a támogatást a felső tízezernél, ha itt annyi sok mindenfélére tudtak pénzt adni és különösen amikor tudjuk, hogy ennek a célnak a javára céladót vetettek ki : az úgynevezett inségadót, akkor tessék becsületes ellátást biztosítani KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVI. azoknak a szerencsétleneknek, akik erre a támogatásra önhibájukon kívül rászorultak. Nincs arra semmi szükség, hogy az embereket megalázzák, Hát rongyos, koldus, csavargó kell a magyar kormánynak, hát nem szívesebben látja az önérzetes, gerinces embert, az embernyi embert, a munkást, aki a munkája után szeret és akar élni 1 Ott kuncsorogni a népkonyhák előtt 4—5 deka lóhúsért egy kanál berántatlan melegvíz-levesért, egy kanálnyi főzelékért és egy darab fekete kenyérért : így képzelik el önök az új magyar életet, az új magyar típust, amellyel a magyar igazságot akarják kivívni és kiküzdeni ? Itt tömegről van szó. Ne csak azt nézzék, ami idefent van, ne csak a saját gondolatkörükben éljenek, hanem próbáljanak egy kicsit széjjelnézni, próbáljanak egy kis információt szerezni, kint a mélységekben tapogatódzni, nézzék meg, mi megy ott végbe ; ha ezt megteszik, akkor, azt hiszem, ezekről az embertelen, emberhez nem méltó módszerekről le fognak mondani. Ilyen a kilakoltatás. Annyiszor kértem már nemcsak itt a képviselőházban nyilt beszédben és interpellációk formájában, hanem másutt is a miniszter urat, hogy ne lakoltasson ki senkit, mert ez is embertelen. A jó gazda még a barmáról is gondoskodik, egy jó gazda nem tűrné azt, hogy akár jó, akár rossz időben akármelyik barma kint a szabadban legyen éjszaka, kitéve az idő viszontagságainak. A miniszter úrtól azt kértem többek között, ami a környéket rendkívüli módon érdekli, hogy a kőből épült szükséglakásokat is adja át ilyen szükséglakások céljaira. Ezt a miniszter úr nem hajlandó megtenni. Ö ugyanazon a nyomortelepen lévő, de kőből épült házakat fenntartja magának és akiket oda beereszt, azokat először megvizsgálja, vagyoni kimutatást szerez be róluk, .meggyőződik arról, hogy tudnak-e majd házbért fizetni. Elnök : A képviselő úr beszédideje lejárt. Propper Sándor: Ez nem szociálpolitika, ez nem szociális gondoskodás, ilyen alapon szociális államot, amelyről olyan sok szót vesztegettek (Felkiáltások a jobboldalon : Lejárt a beszédideje, fejezze be !), kiépíteni nem lehet. Miután a belügyminisztériumba beleerőszakolt szociális biztosítás és általában a belügyi igazgatás teljes és jogos elégedetlenségre és bizalmatlanságra ad igen bő okot, a belügyi költségvetést a részletes tárgyalás alapjául sem fogadom el. {Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök : Szólásra következik 1 Patacsi Dénes jegyző : Kelemen Kornél ! (Zaj,) Elnök : Óhajt a képviselő úr beszélni, vagy nem ? (Kelemen Kornél : Igen I) Mielőtt a képviselő úr beszédét megkezdené, meg kell állapítanom, hogy a belügyminiszter úr beszéde 45 percet vett igénybe, ennek következtében a tárgyalási idő 12 óra 45 perckor véget ér. (Peyer Károly : 55 percig beszélt !) Csendet kérek ! (Peyer Károly : Nem kell azért haragudni !) Méltóztassék beszédét megkezdeni ! Kelemen Kornél : T. Ház ! Eckhardt Tibor t. képviselőtársam az ülés folyamán tartott beszéde során utalt arra, hogy ő a mai napon a Társadalmi Egyesületek Szövetségétől egy levelet kapott, amelyben felhívják őt arra, hogy a Társadalmi Egyesületek Szövetségében a szövetségre és annak vezérelnöke iránti hűségre és engedelmességre esküt tegyen le. E levél kapcsán Eckhardt Tibor t. képviselőtársam súlyos aggodalmának adott kifejezést és felhozta, hogy vájjon mi lesz ebből az országból, ha itt minden párt a saját tagjait fel fogja esketni. Ugyanezzel az üggyel kapcsolatban hozták közbeszólások formájában a miniszterelnök úr nevét is. 8
