Képviselőházi napló, 1931. XVI. kötet • 1933. május 18. - 1933. június 02.

Ülésnapok - 1931-183

Az országgyűlés képviselőházának 183. kedéssel a magyar orvostársadalom elvben 145, a IX. és VIII. fizetési osztályokba sorozott állást veszített el. A magyar egészségügyi közigazgatás pedig elveszítette azt a szakközegét, amely az 1876 : XIV. te. 156. §-ában lefektetett terjedelmes nmnkaprogramm végrehajtására volt hivatott. Ezt a rendelkezést sürgősen hatályon kívül kell helyezni, mert igazi közegészségügyi munkát a járásorvosok közreműködése nélkül nem lehet szervezni. Ugyancsak ilyen csapást mért az orvosi rendre a 86.397/1932. számú belügjyminiszteri rendelet, amely a m. kir. államrendőrség budapesti főkapitányságánál 37 rendőrségi orvos közül 17-et rendelkezési állományba utasított s a rendőrorvosok létszámát 20-ban állapította meg. Itt kapcsolódom bele néhány pillanatra Kóródi igen t. képviselőtársam megjegyzésébe, amelyet ő a prostituált nőkre vonatkozólag tett. Igenis, sajnos, kénytelen vagyok leszögezni a Házban azt, hogy ma az a helyzet, hogy egy ilyen nő egészségi állapotával kapcsolatos mikroszkópi vizsgálatra egyetlen egy percnyi idő esik. Tehát a betegségek terjesztésének megakadályozása szempontjából igen nagy fontossággal bírna az, ha ezt a 17 rendelkezési állományba helyezett rendőrorvost ismét beosztanák a rendőrorvosok közé, hogy ott munkájukat továbbra is végezhessék. Ez a rendelkezés az orvosi rendet megint 17, a VI. és X. fizetési osztályokba sorozott orvos-tisztviselői állással tette szegényebbé. Ezek a rendelkezések még akkor is, ha gondolunk a rendőrorvosi létszámcsökkentéssel kapcsolatos reparációra, azt jelentik, hogy az országban szervezett 403 tiszti-, járási, városi és rendőrorvosi állásból kb. 160-at elveszítettünk, az orvos-hivatalnoki állásoknak tehát kereken 40%-ájfc. Az orvosi rend közvagyonának ilyen csorbítása abban az időben, amikor esztendőnként száz orvos helyett a négy egyetemről 500 lép ki az életbe, egyenesen katasztrofális. Olyan új munkaterületek feltárására és fejlesztésére van szükség, amelyeken a mesterségesen kifejlesztett orvos-túlprodukció levezetést talál s egyúttal busásan visszaadja az orvosképzéssel járó költségeket a köznek. Első és legszükségesebb teendő ezen a téren a szakvédelmen alapuló egészségügyi és szociális embervédelem kifejlesztése. Magyarországon nemzetközi vonatkozásokban a csecsemőhalandóság még mindig magas, különösen azokon a területeken, amelyeket a magyar anya- és csecsemővédelem hivatalos szervezete, az Országos Stefánia Szövetség még mindig nem tudott bekapcsolni. Az anya- és csecsemővédelem szervezete hatályos védekezés a gyermekhalandóság ellen, mert a szakszerűen gondozott csecsemők lényegesen nagyobb ellenálló energiával szállnak szembe későbbi és az őket fenyegető ártalmakkal. Ezért múlhatatlanul szükséges, hogy az anya- és csecsemővédelmi szervezkedés egysége semmiféle címen se legyen megbontható, sőt tevékenységének intenzitása a társadalom és a közületek bevonásával még inkább fokoztassék. Valóban nemzetmentő feladat az intézmény fejlesztésének előmozdítása, mert a szövetség jelentései cáfolhatatlanul bizonyítják, hogy a beszervezett területeken nemcsak csökkent a megszületett csecsemők halálozási arányszáma, hanem érzékelhetően szaporodott a születések száma is. A belügyi költségvetés negyedik címe alatt, ilése 1933 május 18-án, csütörtökön. 53 az anya- és csecsemővédelemre 1,080.000 pengőt vett fel. Ezt az összeget a magyar közegészségügy minden károsítása nélkül meg lehetne toldani, ha nem is nagyobb összeggel, de legalább a harmadik cím 5. rovatában a bába- és ápolóképzés címen felvett 60.000 pengővel, amely a költségvetés tervezése szerint a tisztán papíros intézménynek nevezhető szülészeti rendtartást alimentálja. Erre az intézményre, melyre a belügyi igazgatás 53.000 pengőt fordít, egyáltalában semmi szükség nincsen, mert a bábák tevékenységeinek ellenőrzésére, a hatósági orvosok: tisztifőorvos, járási tisztiorvosok, városi tisztorvosok hivatottak, akik ezt a kötelezettséget hivatali tisztüknél fogva külön költségek nélkül is ellátják. Ezt a kívánságomat annál is inkább a siker reményével terjesztem elő, mert legutóbb maga a miniszterelnök úr mondotta, hogy minden gyermeknek egyforma jelentősége van a nemzet szempontjából, mert minden gyermek a jövőjében hordhatja a nemzet boldogulását, akármilyen alacsony kis viskóban született is, vagy akár palotában. Isten különös kegyelme és rendelése bárkit is elhívhat a nemzet kormányzására. A gyermekvédelem a magyar jövő kovácsolása! A miniszterelnök úr által vallott gyermekvédelmi elv olyan magaslaton áll, amely előtt minden pártnak meg kell hajtania az elismerés zászlaját, ahol már úgyszólván nincs is létjogosultsága a pártokra tagozottságnak. mert hiszen minden magyar embernek kezet kell fognia a gyermekvédelem minél teljesebb kiépítésére, s a kérdés minél tökéletesebb megoldására. Erőteljesebben volna fejlesztendő a népbetegségek elleni küzdelem fejezetében a tüdőbeteggondozó intézetek hálózata. Míg az e rovaton felvett 450.000 pengőből 177.000 pengő szolgál a 64 tüdőbeteggondozó intézet és a 3 erdei iskola fenntartására, s az országos bizottság költségeire, valamint egyesületeik segélyezésére, addig az Országos Közegészségügyi Intézet által létesített es enyhén szólván nagyon problematikus eredményekkel működő mint aj árasokra 30.000 pengő van felvéve. Nem a szanatóriumi ágyaknak túlzó szaporítása nyújtja a gümőkór elleni védelem és küzdelem legértékesebb fegyverét, | hanem a tüdőbeteggondozás erőteljes fejlesztése. A szanatóriumokban nagy költséggel ápolt betegek hazatértükkor mihamarább visszaesnek és így a nagy költséggel ápolt intézmény néhány betegnek csak időleges javulást nyújt. Azért lett volna okszerű, ha a legutóbbi szanatóriumra fordított 8 millió költségből inkább tüdőbeteggondozó intézeteket, illetőleg azokkal kapcsolatban elkülönítő kórházakat állítottak volna fel. Valóban megdöbbentő, hogy a magyar népet tizedelő venereás betegségek leküzdésére csak 20.000 pengő van beállítva. Ennek az organizációnak fejlesztése szintén egyfelől a népességet fenyegető eme súlyos, az utódokra is kiható ártalom leküzdését szolgálja, másfelől pedig az orvosi túlprodukeió levezetésére is újabb lehetőségeket jelentene. A belügyi igazgatás 1933/34. évi költségvetése ismét meglepő melegen támogatja az Országos Közegészségügyi Intézetet. Ennek igazolására ki kell emelnünk, hogy a költségvetésben a profilaxis céljaira rendelkezésre álló 1,138.259 pengőből 565.609 pengő az intézetet támogatja. A fertőzőbetegségek elleni védekezésre az előző évi 28.000 pengővel szem-