Képviselőházi napló, 1931. XVI. kötet • 1933. május 18. - 1933. június 02.

Ülésnapok - 1931-183

Az országgyűlés képviselőházának 183. ülése 1933 május 18-án, csütörtökön. 49 ügyi tételeknél is, ezt igazán csak a legsúlyosabb lelikiismeretfurdalás után és abban a tudatban tettem, hogy bizonyos intézkedések révén módomban lesz máshonnan pótolni azokat a kieséseket, amelyek költségvetésem ezen tételeinél származtak, különösen pedig módomban lesz a preventív közegészségügyi szolgálatot, amely aránylag kis pénzzel nagy eredményeket tud felmutatni, (Ügy van! Ügy van!) szisztematikusan kiépítve, azokat a hatásokat ellensúlyozhatni, amelyeket a gyógyító szolgálatban mutatkozó visszaesések talán mutatnak. (Helyeslés. — B. Vay Miklós: Ivóvíz! — Tomcsányi Vilmos Pál: Jó ivóvíz!) Mondottam előbb, hogy vád emeltetett különösen az előbbi kormányzat ellen abban a tekintetben, hogy a beteggyógyítási ágazatot favorizálta és fejlesztette túl, viszont ennek rovására elhanyagolta a prevenciót. En az adatok vizsgálata alapján megállapíthatom, hogy ez nem áll. Az előző kormányok igenis, fejlesztették a beteggyógyítást, — hiszen 30%-kal több kórházi ágyunk van ma, mint ezen a területen a háború előtt volt — s ez kétségtelenül áldásos munkája volt az előző kormánynak, csak sajnos, mi ezt ma leromlott pénzügyi helyzetünkben folytatni nem tudjuk, sőt az a veszedelem fenyeget bennünket, hogy bizonyos fokig kénytelenek leszünk visszafejleszteni, mert a kórházi ápolás és gyógyítás kétségtelenül egyike a legdrágább közegészségügyi intézményeknek. Ennélfogva én teljes erővel arra vetem magam, hogy a nem fejleszthető, sőt bizonyos fokig visszafejlődő kórházi szolgálat helyett kiépítsem — még pedig munkaközösségben a társadalommal és a társadalomnak meglevő szervezeteivel — a profilaxist, a prevenciót közegészségügyi téren. (Helyeslés.) Ezen a téren sok történt; csak a StefániaSzövetség állami felügyelet alatt folyó áldásos és mintaszerű működésére hivatkozom. A Stefánia-Szövetség a maga intézményeit igazán nagy tempóban fejlesztette a legutóbbi időkig és éppen a Stefánia-Szövetség és a hozzá hasonló társadalmi szervezetek azok, amelyeknek bekapcsolásával kívánom intenzívvé és hatékonnyá tenni az utolsó faluban is a profilaxist, a betegségek ellen való védekezést, (Helyeslés), mert úgy vélem, hogy ennek iá szolgálatnak íkiépítésével nemcsak ia közegészségügyet fogom szolgálni, hanem egyúttal olyan szociális rendszert is állítok be, amely szociális szempontból is magy szolgáLatára lesz a népnek. (Helyeslés.) Ami mármost a profilaxis kiépítése terén való elgondolásomat egy kissé részletesebben illeti, (Halljuk! Halljuk!) úgy képzelem, hogy a mi kicsiny falusi viszonyaink között ez a közegészségügyi szolgálat, ez a profilaxis-szolgálat kell, hogy mindent egyesítsen magában. Ezt úgy tudom elképzelni, hogy egy kis faluban, ahol ott van az orvos, legyen mellette egy védőnő és ők ketten lássák el lehetőleg azokat az összes teendőket és szolgálatokat, amelyeket egy faluban közegészségügyi és szociális téren ellátni kell. Ha azután a nagyobb tagozatokra gondolok, különösen a városi szervezetekre, ott már természetesen a közegészségügyi szolgálatnak is tagozó ttabbnak kell lennie. Ott lehet beállítani azokat a szakszolgálatokat, amilyenek a Stefánia-Szövetség, a tuberkulózis ellen védekező egyesületek, a venereás betegségek ellen védekező egyesületek és sorban a többi tárKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ XVI. sadalmi egyesületeink és ilyen egészségügyi szolgálatot teljesítő intézményeink. Ez volna nagyban és egészben — hiszen nem akarok most hosszadalmas lenni — az a Programm, amelyet a profilaxis terén magam elé tűztem. Most még röviden ki akarok térni egy nehézségre, egy vitára, amelyet szeretnék a közéletből kiküszöbölni, mert úgy látom, hogy^ ez a közegészségügyi szolgálatnak ártalmára van. Egy vitára, amelyet a mai tárgyalás során is felhoztak és amely akörül forog, vájjon van-e értelme annak, hogy az állam a közegészségügyi intézet útján külön gondoskodik védőnők kiképzéséről, külön gondoskodik ezeknek kiképzéséről a Stefánia-Szövetség és ugyancsak külön gondoskodik erről a Vöröskereszt. Tapasztalatból megállapíthatom, hogy ennek igenis nagy értelme van. A Stefánia-Szövetség megtalálja a maga hatáskörét és a Stefánia-Szövetség védőnői is megtalálják a maguk megfelelő helyét ott, ahol már a szakvédelem gyakorolható, egyszóval a kevésbé primitív helyeken. Ellenben falun, a primitív helyeken olyan védőnőre van szükség, aki nemcsak az anya- és csecsemővédelemben, hanem a profilaxis egész terén, azonkívül a szociális szolgálatban is ki van képezve. r (Ügy van! Ügy van!) Erre valók azok a védőnők és ápolónők, akiket az állam erre a célra kiküld. En tehát megnyugvással állapíthatom meg, hogy amellett a munka mellett, amelyet a Stefánia-Szövetség olyan áldásosán végez, igenis^ szükség van, nagy szükség van arra a munkára, amelyet ez a közegészségügyig intézetünk által fenntartott szervezet végez és végezni fog. Itt legyen szabad még röviden kitérnem azokra a támadásokra, amelyek a közegészségügyi intézetet és annak szerepét sok tekintetben érték. Az, ami profilaxis terén ebben az országban a legutóbbi tíz évben történt, mind a közegészségügyi intézet érdeme és mind a közegészségügyi intézet létesítésének következménye. Ne méltóztassanak tehát ezt az ^intézményt felesleges, hiábavaló vagy ímellőzihető intézménynek tekinteni. Méltóztassanak meggyőződve lenni arról, hogy erre az intézményre, ennek fejlesztésére éppen közegészségügyünk fontos érdekében igen nagy szükség van és hogy ez az intézmény feladatát eddig a lehető legjobban teljesítette. Ezek után legyen szabad áttérnem tárcámnak egy másik ágazatára: a társadalombiztosítás kérdésére, amely szintén rendkívül sok vitára adott okot. (Halljuk! Halljuk!) Már többször megállapítottam, hogy a társadalombiztosítás kérdése nálunk egy konjunkturális időnek szuggesztiója alatt történt és e konjunkturális idő szuggesztiója olyan méretekben történt a szociális biztosításról való gondoskodás ezeknek az intézményeknek a terén, amely méretek a mai dekonjunktúrában szenvedő gazdasági életnek meg nem felelnek. Ezt objektíve meg kell állatpátani. De ezzel egyidejűleg meg kell állapítani azt is, hogy nem vállalhatom a felelősséget azért, Ihogy ezeket a szociális intézményeinket ^visszafejlesszem abban a vonatkozásban, hogy akár a biztosítottak körét tángáljam, a biztosítottak körét szűkebbre szabjam, akár pedig egyes társadalombiztosító intézményeket megszűntessek. Itt gondolok különösen arra a követelésre, amely több oldalról felhangzott, hogy az öregségi biztosítást esetleg legalább is fel-