Képviselőházi napló, 1931. XVI. kötet • 1933. május 18. - 1933. június 02.

Ülésnapok - 1931-183

Az országgyűlés, képviselőházának 183. bíró nem elfogult?) Nem akarok tovább időzni ennél a témánál. (Zaj a baloldalon.) Elnök: Nagyon kérem a képviselő urakat, maradjanak csendben, különben kénytelen leszek indítványozni, hogy a közbeszóló képviselő urakat a Ház a mentelmi bizottsághoz utasítsa. (Helyeslés jobbfelől. — Egy hang jobbfelől: Legfőbb Jde

je!) vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Még csak Hegymegi Kiss Pál képviselő úrnak egy kijelentésére kell reflektálnom, — és ezt nem a magam nevében, hanem az egész kormány nevében kell tennem. — amelyben azt mondotta, hogy a kormány mezőgazdaságellenes politikáit folytat és hogy a pénzügyminiszter úr azt a kijelentését, hogy valakinek a számlát meg kell fizetnie, a mezőgazdaságra értette. (Eckhardt Tibor: így van! Ezt mondotta! — Hegymegi-Kiss Pál: Tessék elolvasni!) Én, aki látom ennek a kormánynak működését hét hónapja, látom, azt az erőfeszítést, amelyet a kormány kifejt azért, hogy a jövedelemáttolások tekintetében a többi rétegről a mezőgazdaság javára toljon át segítséget. (Eckhardt Tibor: A kartellek javára!) A mezőgazdaság javára. (Hegymegi Kiss Pál: Javasolni fogjuk a pénzügyminiszter... — Nagy zaj. — Hajós Kálmán: Annyit javasolt már, hogv elég volt belőle!) Elnök: Hegymegi Kiss Pál képviselő úr javaslatát ne most adja elő. vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Mindent lehet mondani, de hogy ennek a kormánynak ai politikája mezögazdaságellenes, azt már elfogultság és rosszindulat nélkül mondani igazán neimi lehet. {Ügy van! Ügy van! jobbfelől. — Turchányi Egon: Meleg szívvel sajnálják a gazdát, hideg ésszel adják az előnyt a kartelleknek!) Hegymegi Kiss Pál képviselő úr többi vádja között egy üggyel kapcsolatban az én minisztériumomnak bizonyos tisztviselői ellen — hogy kik ellen, nem tudom — (Hegymegi Kiss Pál: Egyes tisztviselők elien!) szintén vádat emelt. En csak annyit jelentek ki, hogy ennek a bizonyos tompa-kelebiai birtok ügyének vizsgálata folyik. Azokkal szemben, akikre eddig kiderült valami, a konzekvenciák már eddig levonattak. Ha a további vizsgálat során másokra nézve is kiderül valami, azokkal szemben is le fogjuk vonni a konzekvenciákat. (Zaj a baloldalon.) T. képviselő urak, igazán nincs időm most ezzel a kérdéssel foglalkozni, inert végre szeretnék már egyszer költségvetésem témájára rátérni. (Helyeslés jobbfelől. — Haljuk! Haljuk!) Költségvetésein — sajnos — a mai vitában a legkevesebb érdeklődésre tarthatott számot, mert — úgy látszik — politikai okokból máskép mutatkozott indokoltnak. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől. — Berki Gyula: Ügy van! Politikai okokból!) Költségvetésemi összeállításánál az a kényszerű takarékossági szempont vezetett, amelyet az ország helyzete diktált. Ennek a kényszerű takarékossági szempontnak következtében kénytelen voltam költségvetésemben olyan lefiaragásoat eszközölni, amelyeket bizony csak a legnagyobb megerőltetéssel tehettem és amelyeknél már-már ott tartottam, hogy lelkiismeretemmel kellett számotvetnem, (Mozgás a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget.) vájjon azokért az egyes ügyágazatokért, amelyekre költségvetésem vonatkozik, ilyen körülmények között vállalhatom-e a felelősséget. Az egész vonalon elmentem addig ülése 1933 május 18-án, csütörtökön. 47 a határig, ameddig a lelkiismeretem és a tárcámért vállalható felelősség ezt megengedte. Tettem ezt azért, mert az állam legfőbb érdekei így diktálták. Nem akarok részletesen foglalkozni tárcám egyes tételeivel, de ki fogok térni azokra a f megjegyzésekre, amelyeket egyes felszólaló képviselő urak tettek és nagy általánosságban vázolni fogom azt az irányt, amelyet a tárcámba tartozó ügyágak kezelése tekintetében a jöyőben követni akarok. Ami magát a közigazgatást illeti, — azt hiszem — fel méltóztatnak menteni engem az alól, hogy a közigazgatás terén tervezett reformok Kérdésével most bővebben foglalkozzam, hiszen a legközelebbi múltban egy előterjesztett törvényjavaslat kapcsán volt módomban ismertetni azokat a terveimet, amelyek kialakulóban vannak. Ezekre nézve a munkálatok folynak és remélem, hogy a reformok egyike-másika rövid idő alatt, talán még a nyári szünet előtt a Ház, elé fog kerülni. Készletesebben, bővebben ezekről a kérdésekről nyilatkozni és a közvélemény előtt a kérdések, illetőleg a reformok tartalma tekintetében a vitát megnyitni ma még nem tartom elérkezettnek az időt, de mindenesetre nyilvánosságra fogom hozni ezeket a javaslataimat, amikor azok arra megérnek. Ennélfogva nem bocsátkozom, vitába azokkal a képviselő urakkal sem, akik anélkül, hogy tulajdonképpen ismerték volna javaslataim tartalmát, már előre bizonyos kritikát gyakoroltak; ezek felett a javaslatok felett. Mondom, nem akarok vitába szállani velük, mert hiszen bizonyos vonatkozásokban még saját álláspontom sincs kialakulva a kérdésekben, ennélfogva hiábavaló volna ezekről a kérdésekről ma itt disputálni. T. Képviselőház! A vármegyék, városok és községek kérdése az, amely a mai vitában a felszólaló képviselő urakat talán leginkább foglalkoztatta és az utóbbi időben nagyon gyakran hangzott fel az a panasznak nevezhető megállapítás, amelyet, megjegyzem, bizonyos tekintetben én magam is hangoztattam, hogy miután az államháztartás terén már elmentünk a redukciókkal a legmesszebbmenő mértékig, most elő kell vennünk az autonómiákat, mert az autonómiák költségvetései azok, amelyek még sok tekintetben túlterhelik a közönséget. Ebben igen sok igazság van, de méltóztassanak megengedni, hogy ezzel a kérdéssel egyszer egy kicsit részletesebben foglalkozzam, (Halljuk! Halljuk!) mert vannak egyes autonómiák, ahol a takarékossági intézkedések már oly messzemenően keresztülvitettek, hogy azoknál bizony már további takarékoskodásra nem. lehet kilátás. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Ez a helyzet különösen községeinket illetőleg. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Hiszen 3400 községünk között, azt lehetne mondani, 3000 kicsi község van. Ezekben a kicsi községekben a takarékossági intézkedések és a háztartás lefaragása már olyan mérvű, hogy ott továbbmenni már nem lehet- A személyzeti kiadások tekintetében is — hiszen ma is hallottunk panaszokat a községi személyzet gyenge dotáltsága miatt — elmentünk most már a legmesszebbmenő mértékig. A tavalyi év folyamán a községi személyzetből 1200 embert apasztottunk. Ennek az 1200 embernek a hiányát — el kell ismernem — a községi adminisztráció bizony sok helyen súlyosan megérezte. {Ügy van! ügy van!) Itt tehát különösen a ki-