Képviselőházi napló, 1931. XVI. kötet • 1933. május 18. - 1933. június 02.
Ülésnapok - 1931-183
Az országgyűlés képviselőházának 183. zik okét; a független véleménynyilvánítást üldözik, a szabadságot üldözik, a törvényt törik kerékbe. Bennünket, magyar népet éppen úgy üldöznek, mint a németeket, (ügy van! Ügy van! balfelöl. — Zaj. — Elnök csenget.) Csak természetes, hogy nemzetiségi vidékeken ugyanaz az eljárás más reakciót vált ki s en innen, erről a ihelyről kérem az idegenajkú, más nyelvű, de magyar állampolgár testvéreimet: ne engedjék magukat magyar állampolgári hűségükben ezektől a hitvány bűncselekményektől megingattatni, mert eljön az idő, amikor közös erővel fogunk leszámolni ezekkel a bűncselekményt elkövető tisztviselőkkel. A mi pártunk már jegyzi szorgalmasan az eseteket. Nem a belügyminiszter úrtól várjuk az orvoslást. Eljön ;az ideje, belügyminiszter úr, amikor a magyar nép erejéből olyan rendszer lesz ebben az oszágban, amely tisztességes és becsületes közigazgatást, pártatlan és igazságos elbánást biztosít ebben az orzágban mindenkinek, pártpolitikára való tekintet nélkül. (Ügy van! Ügy van! bal felől. — Mozgás a jobboldalon.) Végezetül azt a kérdést vagyok bátor felvetni: hát hova jut ez az ország, ha ez a rendszer így rászárad a nyakunkra? Csak két alternatíva lehetséges: vagy beletörődik ez a magyar nép, vagy a lakáj szellem hatalmasodik el rajta, vagy derékbetörik a hátgerince és soha többé komoly feladat elvégzésére ez a nemzet nem lesz alkalmas, vagy pedig forradalmi végletek felé terelődik. Es hogy hova jutott már ez az ország, hogy hova jutott ennek a nemzetnek — azt kell mondanom — egykori elitje, az az elittársadalom, amely például a Társadalmi Egyesületek Szövetségében egyesült valamikor nagy nemzeti eszmények szolgálatában, erre nincs szomorúbb bizonyíték, mint egy meghívó, amelyet tegnap vettem kézhez s amely így szól (Halljuk! Halljuk! — Olvassa): «Szövetségünk ügyviteli szabályzata értelmében a Tesz. újonnan megválasztott elnöki tanácsának tagjai a Szövetség vezérelnökének, vitéz jákfai Gömbös Gyula őn agy méltóságának kezébe esküt tartoznak letenni. (Turchányi Egon: Esküt? — Zajos felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: Hallatlan!) Az eskü a Szövetség és annak vezérelnöke iránti hűségre és engedelmességre kötelezi a Szövetség tagjait.» (Nagy zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Hegymegi Kis Pál: Hát mi akar lenni Gömbös? Király akar lenni? — Zaj.) Súlyosan aggályosnak tartom azt, ami ebben a meghívóban foglaltatik. Azt, hogy nekem elküldöttek ezt a meghívót, másnak, mint rossz viccnek minősíteni nem tudom, de azt kérdezem öntől: hová lesz ez a nemzeti egység, ha sorban esküt próbálunk kivenni a magunk híveitől? Hová lesz ez a nemzeti egység, hová lesz az, amit mindenekfelett mégis meg kellene valósítani, az egységes nemzeti közvélemény, amely pártpolitika felett állva, meg tudja találni a nagy kérdésekben az együttműködést, hová lesz ez a nemzeti közvélemény, ha valamennyien — és ha elég lelkiismeretlenek lennénk, ezt tennők mi is — esküt vennénk ki híveinktől, felesketvén őket sorban mindegyik párt^ tücsökre, bogárra? Jól nézne ki ez az ország! Elnök: A képviselő urat figyelmeztetem, hogy beszédideje lejárt! (Turchányi Egon: Kaposvárott egy pincében csinálják az eskütevést! A postapalota pincéjében! — vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Ott is? Derültség. — Turchányi Egon: Kaposvárott! ülése 1933 május 18-án, csütörtökön. 43 — Musa István: Profanizálása az eskü szentségének! — Zaj.) Eckhardt Tibor: Egy mondat és befejezem. Ez a belpolitika, amelynek látható feje és politikailag felelős vezére a belügyminiszter úr, befelé az ország egységét darabokra tépi, áthidalhatatlan ellentéteket támaszt, kifelé pedig elveszi ennek a nemzetnek revízióképességét. A legnagyobb, a leghatalmasabb nemzeti eszmények hullanak porba ebben a szolgalelkű, alacsonyrendű, ebben az ezeréves alkotmánynyal dicsekvő országban soha még nem látott politikai rendszerben. (Zaj.) A belügyminiszter úr ebben az általam súlyosan kifogásolt rendszerben egészen különös szerepet játszik. Hogy sportnyelven szóljak: állandóan offside-on áll. Sohasem ott áll, ahol kellene, nem áll a törvény védelmére, (Ulain Ferenc: Sem hátul nem áll, sem elől nem áll!) sem hátul, sem elől nem áll. De egy bizonyos: ha ennek a politikai küzdelemnek, amely itt közöttünk folyik, volna egy pártatlan bírája, unfair magatartás miatt állandóan le kellene fütyülni azt az eljárást, amelyet a belügyminiszter úr folytat. (Ügy van! Ügy van! a balés a szélsőbaloldalon. — Zaj a jobboldalon. — Berki Gyula: Ilyeneket mégsem lehet mondani!) Elnök: A képviselő urat ezért a kijelentésért rendreutasítom. Eckhardt Tibor: A belügyi tárca költségvetését nem fogadom el. (Elénk helyeslés és taps a baloldalon.) Elnök: A belügyminiszter úr kíván szólni! vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Nem vártam, hogy a költségvetési vita során ezek a támadások fognak itt elhangzani, amelyek — el kell ismernem — egy idő óta szüneteltek (Büchler József: A verések nem szüneteltek!) és én abban a meggyőződésben élhettem, hogy azoknak a panaszoknak jogossága, amelyeket a képviselő urak itt a régebbi időben előhoztak, teljesen megszűnt. (Zaj.) Legnagyobb meglepetésemre kell tapasztalnom, hogy ma a független kisgazdapárt szónokai részéről a legvehemensebb támadásoknak vagyok kitéve olyan dolgok miatt, amelyekről fogalmam nem volt. (Ulain Ferenc: De folyik állandóan miniszter úr! — Büchler József: Ha volna idő rá, mind előhoznánk, de nem lehet a házszabályok miatt ! ) Elismerem, hogy százszázalékig kell viselnem a politikai felelősséget mindazért, ami a belügyi tárca keretében ebben az orszgban történik. Ez természetes dolog, ezt a felelősséget állom is. Méltóztassék azonban nekem legalább azt megengedni, hogy jóhiszeműségemben ne kételkedjenek. Soha életemben nem hazudtam, soha életemben a fair play-t szemem elől nem tévesztettem, tehát ne méltóztassanak rólam azt állítani, hogy ha itt jogtalanságok és törvénytelenségek történnek, (Eckhardt Tibor: Nem egy!) azok az én tudtommal és beleegyezésemmel történnek; ne méltóztassanak rólam azt állítani, hogy amennyiben ezek tudomásomra jutnak vagy tudomásomra jutottak, azokat a legteljesebb mértékben erélyesen megakadályozni vagy megtorolni nem igyekeztem volna. (Elénk helyeslés' és taps a jobboldalon. — vitéz BajcsyZsilinszky Endre: Megtorlást sohasem látunk! — Elnök csenget. — Turchányi Egon: Nincs egy konkrétum!) Száz konkrét esetet tudok mutatni az uraknak arra vonatkozóan, hogy ' a panaszok alapján megtorlás történt. (Elénk 6*
