Képviselőházi napló, 1931. XVI. kötet • 1933. május 18. - 1933. június 02.

Ülésnapok - 1931-183

42 Az országgyűlés képviselőházának 183. ülése 1933 május 18-án, csütörtökön. sőt volt ellenjelöltem, Purgly Emil volt földmívelésügyi miniszter úr is ezt a funkcióját politikamentesen gyakorolta, de a belügyminiszter úr politikát vitt még az inséggabona kiosztásába is. A legnyomorultabb emberek ellátásánál folytatott ezt a politizálást a legsúlyosabban kell perhorreszkálnom és kifogás tárgyává tennem. (Hegymegi Kiss Pál: A bodvaszilasi kerületben! — Turchányi Egon: Mezőesát! — Berki Gyula: A belügyminiszter nem utalt ki inséggabonát! — Kabók Lajos: Ne védje ezt a csúnya dolgot, képviselő úr! — Berki Gyula: De nem utalt ki! — Ulain Ferenc: Eonda dolog! — Kabók Lajos: Nem illik az ilyesmit védeni! — Berki Gyula: Nem védem! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Eckhardt Tibor: T. Ház! Itt van a választójog kérdése, a választások előkészítése és lefolytatása. Nem beszélek arról, hogy milyen a törvény. A legrosszabb törvény is, ha tisztességesen kezelik, elfogadható. Angliának számos elavult, rossz törvénye van, amelyet a gyakorlat tesz elfogadhatóvá. Kossz ez a választójogi törvény, de még százszorta rosszabb az a gyakorlat, amelyet felülről parancsolnak rá már a választási eljárás előkészítése során a hatóságokra. Most folyt országszerte a választók összeírása. Kihagyják az ellenzéki választókat. (Büchler József: ;Ugy van! Ezer számra!) Nem függesztik ki a névjegyzékeket közszemlére, még arra sincs lehetőség, hogy a választó meggyőződjék róla, felvették-e a névjegyzékbe vagy nem. Számos helyen a fellebbezéseket egyszerűen visszadobják a fellebbezőknek. Pedig a Közigazgatási Bírósághoz lévén fellebbviteli lehetőség, nyilvánvaló, hogy^ebben az egy esetben már a politikai befolyás mérsékeltebben érvényesülhetne. Éppen ennek következtében már a fellebb viteltől is elütik az embereket és visszahajigálják törvénytelenül a fellebbezéseket. (Ulain Ferenc: Ehhez nincs szükség belügyminiszterre, elég volna egy törzsőrmester is!) Ügylátszik, tényleg lesz valami a titkos választójogból, legalábbis az utóbbi hónapokban folytatott felsőházi, valamint képviselőtestületi választások során, amelyek tudvalevőleg titkosak, már látjuk az előjelét annak, hogy az általános titkosság jegyében elkövetendő svindlire már készülnek, már szerzik a gyakorlatot, már kezdik magukat begyakorolni abba, hogyan kell majd a titkosságot is kijátszani. (Propuer Sándor: Teljesen igaza van! Turchányi Egon: A szekszárdi választáson hatóságilag cinkelték a szavazólapokat! — Fáy István: Olyan titkos választójogot még nem lehetett feltalálni!) Közbeszóló Fáy t. képviselőtársam, emlékezzék csak vissza a borsodi felsőházi tagválasztásra, ötven becsempészett szavazójegy volt a hármas urnában. (Fáy István: Bocsánatot kérek, ez egyoldalú állítás, amit sehol sem bizonyítottak! — Turchányi Egon: Hatóságilag le vannak foglalva! — Fáy István: Tessék figyelni és ne tessék közbeszólni! — Turchányi Egon: Nem mondok általánosságot, de nincs bizonyítva.) Elnök: Turchányi képviselő urat kérem, maradjon csendben. (Zaj.) Csendet kérek képviselő urak!) Eckhardt Tibor: Hogy igaz-e valami, vagy sem, képviselő úr, az nem attól függ, hogy bizonyítva van-e, hanem attól függ, f hogy elkövétték-e, és a képviselő úrnak mint úriembernek tudnia kell éppen úgy, mint én tudom, hogy igenis elkövették. (Fáy István: Kijelentem, nem tudom!) Elnök; Csendet kérek kéviselő urak! (Fáy István: Fámákra nem lehet adni. — Propper Sándor: Akkor miért prokurátoroskodik!) Eckhardt Tibor: Hogy miért nem mentünk a bírósághoz? Turchányi képviselőtársam említést tett róla, Klein Antal t. képviselőtársam itt a Ház nyílt ülésén jelentette be, hogy cinkelt szavazólapokkal csinálták Szekszárdon a szavazást. Az ügyészség kötelességszerűen megindította a bűnvádi eljárást, lefoglalta a bűnjeleket, Lázár igazságügyminiszter úr felkérte az ügyiratokat, és méltóztatnak tudni, mi lett az eredmény? Az ügyészség elejtette a vádat és nincs még arra sem mód, hogy pótmagánvád alakjában ez a hitvány csalás és hamisítás bűnvádi eljárás tárgyává tétessék. íme, ezért nem lehet & r független bíróság ítéleteit ezekben a 'hamisítási bűncselekményekben megkapni. (Turchányi Egon: Mit méltóztatik hozzá szólni, Fáy képviselő úr? — Fáy Miklós: Ezt nem ismerem, ehhez nem szólok hozzá, de a másikat ismerem, ahhoz hozzászólok!) — Zaj a hal- és szélsőbaloldalon. — Kabók Lajos: A csalást nem ismeri! - Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Eckhardt Tibor: Itt van a tegnapelőtti eset. Mindszenten képviselőtestületi tagválasztás volt. Nyolc órakor megnevezték a pártelnököket és bizalmiakat s félkilenckor a bizalmiak már a községházán voltak összeterelve, nem foglalhatták el helyüket és nem tölthették be tisztüket. (Ügy van! Ügy van! balfelől) — Zaj.) Már képviselőtestületi tagválasztások is ennek a nemzetgyilkos rendszernek, a választási svindlinek és erőszaknak jegyében folynak le. Délután három órakor végre odajuthattak, mert Andaházi-Kasnya Béla képviselőtársam véletlenül jelen lévén, személyes szabadságának és épségének kockáztatásával hozta ki a csendőrök közül ezekéit a feltartóztatott embereket. Ez azonban nem menti az eljárás silányságát. (Vitéz KeresztesFischer Ferenc belügyminiszter: Tessék Andaházi-Kasnyát megkérdezni, ő megmondja, hogyan történt. — Büchler József: De miért fogták le őket? Cinkotán, Kákosszentmihályon és Sashalmon ugyanez történt. Itt Budapest környékén! — Zaj. Elnök csenget.) Azt kérdezem: felelősségre vonta-e a belügyminiszter úr azt, aki ezt a hitvány bűncselekményt elkövette? (Vitéz Keresztes-Fiseher Ferenc belügyminiszter: Ha igaz az, amit állítanak, felelősségre fogom vonni! — Turchányi Egon: Tessék már egyszer tudomásulvenni magát a tényt! Mindent külön fel kell fedezni . a miniszter úr részére? —- Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek, Turchányi képviselő úr. (Turchányi Egon: Bírósági ítéletek vannak, amelyekről a miniszter úr nem vesz tudomást.) Turchányi képviselő úr maradjon csendben. Eckhardt Tibor: A közigazgatásnak ilyen vágányokra terelése rendkívül súlyos a legnagyobb nemzeti érdekekből, mert állítom, hogy a nemzeti kisebbségi kérdésnek, a német kérdésnek az utóbbi hetekben történt sajnálatos kiéleződése sohasem következett volna be, ha tapintatos, törvénytisztelő és hivatásának magaslatán álló közigazgatás végezné dolgát a vidéken. (Berki Gyula: Hallgatta volna meg Bleyer programmbeszédét Villányban, hogy mit mondott! — Zaj.) A nemzeti kisebbségek, amelyekkel úgy bánnak, mint ahogy velünk bánnak, azt (hiszik, hogy nemzetiségük miatt üldözik őket. Ök tévednek. Nem nemzetiségük miatt üldö-