Képviselőházi napló, 1931. XVI. kötet • 1933. május 18. - 1933. június 02.

Ülésnapok - 1931-183

Az országgyűlés képviselőházának 183. Mit várjunk attól a rendszertől, amely ezzel a bemutatkozással kezdte működését itt a Házban? Mit várjunk attól a rendszertől, amely reprezentatív kerületekben, mint például a miniszterelnök úr aJbádszalóki kerületében, amelyet belügyi szempontból mégis csak reprezentatív kerületnek kell minősíteni, úgy jár el, ahogy eljárt. Itt fekszik előttem többek között egy jelentés arról, hogy Abádszalókon folyó év januárjában egy Benkő János nevű csend'őrőrsparancsnok feltartóztatta útjában Ónody Sándor kúnhegyesi kisgazdapártszervezeti titkárt, valamint Mohácsi Sándor kisgazdát és a csendőrségre akarta vinni őket. Az elővezetés után, miután a csendőrségre nem akartak menni, csak a községházára, a csendőr a kö^tkezoket mondotta nekik: — tanuk vannak rá — a imaguk Gaal Gaston ja sem volt egyéb, mint piszkos gazember, kommunista, aki az ország felforgatására törekedett. (

\Nagy zaj balfelől. — Egy hang a baloldalon: Tiszteld a tekintélyeket!) Ónodiék visszautasították a nagy halott emlékét sértő kifejezéseket, mire a csendőr így folytatta: a maguk képviselői sem egyebek, mint kommunisták és országháborítók. Négy órán át tartotta a csendőr ezeket a kifogástalan magyar polgárokat a községházán és amikor szabadonbocsátotta őket, akkor Benkő János őrsparancsnok Abádszalókon meghagyta nekik, hogy se oda, se Tiszaderzs községbe a lábukat be ne tegyék, mert 25 botot veret rájuk. (Hegymegi Kiss Pál: Nemzeti öncélúság!) Ez nem üres fenyegetés. Nem akarom hoszszadaknas esetek felolvasásával untatni a Házat, sajnos, volna bőven, de itt van egy másik eset: Dánffy Gábor bükkszéki független kisgazdapárti szervezeti igazolt titkárt, aki lejelentekzett a főszolgabírónál, — tudják, hogy kicsoda — március 24-én az ottani csendőrtiszthelyettes a bíró lakására vitte, megfenyegette, szidta, gyalázta, kommunista disznónak, falu csavargójának és hazaárulónak nevezte, végül pedig tettleg inzultálta.

r A pártszervezet elnökét pedig megfenyegették, hogy csontjait Öszszetörik, ha szervezkedés céljából el mer menni bárhova. Ez cLZ cl szervezkedési lehetőség, amely nemzeti alapon álló, polgári célkitűzéseket követő par excellence agrár falusi magyar párt kifogástalan tisztviselőkarát ebben az országban éri. Ha pedig panasszal élünk a csendőrségi brutalizálások ellen, a^ csendőrügyész, aki a belügyminiszter úr utasításai szerint jár el, minden esetben megszünteti a vádat (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Büchler József: Veres Péter esete!) és megállapítja, hogy a panasz alaptalan volt. (Musa István: A bírósághoz kell utalni ezeket a panaszokat, akkor megszűnnek. — Turchányi Egon: Csendőrszurkálások!) Hát igen t. belügyminiszter úr, így folyik brutalitásokkal a pártszervezés. En kiadtam az utasítást, — nyíltan .(megmondom — hogy sehol mozgás többet ne legyen. Felfüggesztettük a szervezkedést, hogy a belügyminiszter úrnak a legcsekélyebb oka se legyen közegei útján hasonló eljárásokat folytatni. De azt kérdezem a belügyminiszter úrtól: meddig lehet ezt az állapotot fenntartani? Meddig óhajtja ezt a nyomott, vihar előtti szélcsendet fenntartani? Meddig fogja futni a türelemből a falusi népnél, meddig fogja állni az ezeket a vexaturákat, meddig fogja a közigazgatás és a csendőrség erkölcsi ereje ennek a borzalmasan megalázó /feladatnak teljesítését bírni és mikor fognak összeroppanni erkölcsileg ennek a felKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ XVI. llése 1933 május 18-án, csütörtökön. 41 adatnak szégyenletessége és tarthatatlan súlya alatt? T. belügyminiszter úr, ezt a helyzetet likvidálni kell. Ezt a helyzetet 24 óráig sem volna szabad fenntartani, nemhogy hónapokon keresztül hagyni, hogy ebben a nyomorúságban sínylődjön ez a szerencsétlen nemzet, amelynek éppen elég gazdasági baja, gondja, nyomorúsága van ahhoz, hogy hasonló bánásmóddal, (Büchler József: Csak azt nem tudom, miért van erre szükség.) hasonló keserítessél, hasonló brutalizálással kergessék olyan végzetes politika felé, amely épúgy távol áll tőlünk, mint a t. túloldaltól, de amely politikának a megerősödésében együttes erővel sem fogjuk tudni megakadályozni őket, ha ez a -hitvány és romlott politika tovább zülleszti, pusztítja ennek a népnek erkölcsi ellenálló erejét. Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék parlamentárisabb kifejezésekkel élni. (Kabók Lajos: Hát mi történt itt?) Kabók képviselő urat kérem, maradjon csendben. (Kabók Lajos: Nagyon rendesen beszélt.) Kabók képviselő urat ismételten figyelmeztetem, maradjon csendben.) (Kabók Lajos: Ilyen rendes beszédért figyelmeztetni! — Propper Sándor: Hát elég lehetne már a parasztverésekiből, annyi bizonyos.) Eckhardt Tibor: Az idő rövid, folytatom a címek felsorolását. Itt van. a kihágási bíráskodás, amely a visszaéléseknek egészen képtelen lavináját nyitja meg. Itt van ellenzéki polgárok üldözésének olyan végeláthatatlan sorozata, amelynél nemcsak az a felháborító, hogy az alsó hatóságok megengedik maguknak, hogy 'bírói funkciót politikai üldözésre használjanak fel, hanem igen t. belügyminiszter úr az önhöz felkerülő legjogtalanabb ítéletek is minden alkalommal úgyszólván teljes egészükben jóváhagyatnak, sőt nem egy esetben még meg is szigoríttatnak. (Hegymegi Kiss Pál: Hadik János levelét felbontották Perkupán.) Itt van a fegyelmi jog kihasználása pártpolitikai célokra. A községi elöljáróságok tagjait, bírákat, esküdteket, ha nem szolgálják ki szolgai módon a pártérdékeket, fegyelmi úton is elmozdítanak, kidobálnak hivatalaikból. Itt van a főszolgabíró jelölési joga, amelylyel számos esetben a legbrutálisabban visszaélnek, mert csak visszaélésnek nevezhető a jelölési jog olyatén gyakorlása, amikor tisztességes, kifogástalan jelölteket, akiket úgyszólván egységesen akar a falu népe tisztviselőiül megválasztani, nem jelölnek csak azért, mert politikai szolgálatok tekintetében mások talán több érdemet szereztek. (Hegymegi Kiss Pál: Ersekvadkert! — Turchányi Egon: Nagyberény!) Itt van például az inséggábona akciónak a folyó év telén gyakorolt módja, amelyről valóban csak felháborodással tudok megemlékezni, mert ahol választás volt, oda a belügyminiszter úr azonnal talált elegendő fedezetet és önmagában azonnal felfedezte a jó szívet ahhoz, hogy kiutaljon nyilvánvalóan kortescélokra inséggabonát, de ugyanez a lehetőség nem állott rendelkezésre olyan helyen, ahol megfelelő politikai ellenértéket az inséggábona ellenében^ nem tudott volna a belügyminiszter úr biztosítani. Egyáltalában mi köze a belügyi tárcának az ínségesek ellátásához? A múlt évben a földmívelésügyi miniszter gyakorolta ezt. Ivády Béla igen t. volt földmívelésügyi miniszter úr, 6