Képviselőházi napló, 1931. XVI. kötet • 1933. május 18. - 1933. június 02.

Ülésnapok - 1931-191

Az országgyűlés képviselőházának 19 vezetését általában nem látom olyannak, mint amiyent ebben a mai kényszerhelyzetben megkívánhatnánk, ezt a költségvetést még általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául sem fogadom el. Még csak egy megjegyzést teszek. Szomorúan és sajnálattal nélkülözöm azt, hogy éppen az az elgondolás, amely annakidején pregnáns kifejezést nyert az egységespárt volt vezére és volt miniszterelnökei, Bethlen István részéri)! Debrecenben, az agrárérdekeknek jogos és fokozott védelme elhanyagoltatik úgy a, jelenlegi kormány, mint pedig a többségi párt részéről. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik"? Pakots József jegyző: Krüger Aladár! Krüger Aladár: T. Képviselőház! A földmiívelésügyi tárca költségvetése a magyar föld, a magyar rög gondjaival, aggodalmaival foglalkozik. Méltóztassanak megengedni, hogy most, amikor a magyar rög gondjaival foglalkozunk, én elsősorban egy vértől ázott magyar földről emlékezzem meg,, Erdély magyar földjéről, amelyet a legutóbbi napok eseményei során ismét magyar vér avatott, szentelt újból magyarrá, (Rakovszky Endre: Vannak, akik barátkozni akarnak velük!) Azt hiszem, helyesen cselekszem, és pártkülönbség nélkül, összes képviselőtársaim érzelmeimek és felfogásának leszek kifejezője, ha szóváteszem most, a földmívelésügyi tárca általános vitájának kezdetén, — mintegy élére állítva ennek a meginduló vitának annak megállapítását, — hogy milyen általános felháborodást keltettek az egész művelt világon, de milyen általános felháborodást és r mélységes elkeseredést és megbotránkozást keltettek a mi magyar szívünkben is, (Ügy van! Ügy van! a Ház minden oldalán.) ennek a Háznak a lelkében is azok a brutalitások, amelyeknek az elszakított Erdély területén élő magyar fajtestvéreink éppen a legutóbbi napokban voltak szomorúan szenvedő alanyai. (Úgy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) — Rakovszky Tibor: Semmi közösséget nem szabad vállalni ezzel az országgal!) Zsilinszky t. képviselőtársam ezekről az eseményekről a legutóbb már rövidesen megemlékezett, de, azt hiszem, szükséges, hogy a magyar parlament és a magyar közvélemény ismételten visszatérjen ezekre az eseményekre (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) és különösen most tegye aktuálissá a földmívelésügyi tárca keretében annak hangsúlyozását, milyen felháborodással, milyen elkeseredett érzésekkel kell mindnyájunknak tudomást szereznünk azokról a sajnálatos eseményekről, amelyek Erdélyben, magyar földön lejátszódtak. (Ügy van! Ügy van!) Mindenekelőtt legyen szabad sine ira et studio a tényállást leszögeznem. Az elmúlt vasárnap Románia különböző városaiban népgyűléseket tartottak, amelyeknek célja volt tiltakozni a trianoni békeszerződés területi rendelkezéseinek reviziójával szemben. A roiiiániai népgyűlések csak kiegészítő részét képezték azoknak a népgyűléseknek, amelyeket a kisantant más államaiban ugyanabban az időben, tehát tervszerűen, nyilvánvalóan egységesen előkészítve rendeztek. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Kétségtelen dolog, hogy nemcsak egységesen irányított akcióval állunk szemben, amelyet a kisantantállamok kormányai és azok hatóságai teljes erejükkel támogattak, hanem egyúttal olyan akcióval is, amelyet a sajtóban a kisantant részletesen, t. ülése 1933 június 1-én, csütörtökön. 471 » pontosan előkészített, megszervezett a maga állainainak közvéleményében is. Amellett megállapítható ezekből a sajtóközleményekbői az is, hogy, valóságos pressziót fejtettek ki olyan értelemben, hogy az ezekben a gyűlésekben való részvételt minél nagyobb tömegek felvonultatásával tegyék a világ színe előtt tetszetősebbé. Az események további során, — ezt ismét nyugodtan, higgadtan állapítonn meg, csak az eseménj^eket fogom előadni, — a tord ai gyűlésről hazatérő felizgatott oláh tüntetők Sinfalva, Borrév és Magyarigen színmagyar községekben vonaljaikból kiszálltak, a vonatot a hivatalos menetrend ellenére megállították és várakoztatták addig, míg a leszállt tömegek előre kitervezett munkájukat a három magyar községben elvégezték. Ennek a három magyar községnek védtelen lakosságát megtámadták, házaik egy részét teljesen kifosztották, tehát raboltak, (Ügy van! bol felől.) azután ugyanezekben a községekben jelentékeny atrocitásokat is követtek el. Olvassuk a mai lapokban, hogy Hajdú János 70 éves sinfal vi gazdát husángokkal verték agyon; olvassuk azt, hogy Botár Péter né b orrévi asszonyt addig kínozták, míg a gyötrésekbe beleőrült, és olvassuk, hogy a többi áldozat közül is nem egy a halállal vívódik. Ezek csak a megtörtént tények. (Rakovszky Tibor: Í3s erre mondotta a Távirati Iroda, hogy jó atmoszféra! Finom atmoszféra !) Nem volna azonban helyes és hű a kép, ha azt is le nem szögezném, ami nemi történt meg. Nyomatékosan meg kell ugyanis állapítanom, erről a helyről, hogy a sajtó jelentések seholsem emlékeznek meg arról, hogy a magyar élet és a magyar vagyon ellen irányuló ez a kíméletlen támadás az oláh kormány karhatalmi beavatkozásával találkozott volna, vagy hogy az ilyen karhatalmi beavatkozást csak meg is kísérelték volna. Vannak olyan hírek is, hogy az atrocitások a román csendőrség pasiszív jóindulata mellett folytak le, s nincs értesülésünk arról, hogy a zavargások részesei vagy főként a felbujtók ellen a romániai hatóságok az eljárást megindították volna. (Rakovszky Tibor: Bocskoros mentalitás! Ott hősök ők!) Azt hiszem, nem tévedek, amikor konstatálom, hogy amilyen tervszerűség állapítható meg a tüntetőgyűlések megszervezése körül, epp olyan tervszerűség látszik az atrocitások elkövetése alkalmával is. Azt hiszem, nem tévedek abban sem, hogy az eset összes körülményeiből az a következtetés vonható le, hogy a* bukaresti kormány, ha nem is segíti talán elő a magyarellenes véres zavargásokat — aminek azonban a lehetősége még mindig megvan — de teljesen passzív magatartást tanúsít az atrocitások gyáva elkövetőivel szemben. Ez, a magatartás annál kínosabban érinti a magyar közvéleményt és azt hiszem, az egész művelt világ közvéleményét, mert az elmúlt év november havában a Bukarestben, Kolozsvárott és Nagyváradon történt hasonló zavargásokkal kapcsolatban, amelyeknek áldozataiul akkor nemcsak erdélyi magyarok, hanem magyar állampolgárok is estek, Puky akkori külügyminiszter úr előadásából a t. Háznak volt alkalma tudomást szerezni a bukaresti kormány fogadkozásairól, hogv a zavargásokat elitéli és sajnálja., hogy ilyen akcióktól teljesen távol áll, annál is inkább, mert a bukaresti kormány kijelentette, hogy egyik legfőbb törekvése az, hogy Magyar65*