Képviselőházi napló, 1931. XVI. kötet • 1933. május 18. - 1933. június 02.

Ülésnapok - 1931-190

Az országgyűlés képviselőházának 1 után kutatnának és ha megtalálták, azokat feltárnák és harcolnának ellene. Mi azt tartjuk, hogy a legegyszerűbb és a legfelelőtlenebb érvelés a gazdasági okokra való hivatkozás. Drága a könyv, mondják, csökken a fogyasztás, de lehet-e tagadni azt, hogy ha olyan könyvek jelenhetnének meg, amelyekben tízezreknek a vágya és kulturigénye fejeződik ki, az új idők gondolatai versben, tudományban, regényben betűvé elevenedhetnének, akkor a fogyasztás is megnőne és ennek a következménye azután a könyvnek az üzleti kalkulációjában is jelentkeznék, mert tízezres példányszám valóban más árakat tehetne lehetővé mint a mai árak. De ezek az új gondolatok nem tudnak nálunk betűvé éledni, mert az alkotó kertjének virágait, amint a költő mondja: csorda népek lelegelték eddig i« és semmi remény sincs a javulásra. Stupid cenzorok, a kardmarkolatuk szintjénél magasabbra nem látó rendőrök tartanak ítéletet művészi alkotások felett. A kiadó nem vállalja a kockázatot és előzetes cenzúra nélkül is pusz tán annak a szellemnek vagy szellemtelenségnek az árnyéka is elegendő a visszautasításra, amely az elkobzások eddigi gyakorlatából áll és a könyv, a figyelmeztető, a tanító, a vigasztaló és bátorító könyv belefullad a reakció özönvizébe, az alkotó pedig, a mélységekben élő rengéseknek ez a finom műszere összetörten belebukik a nyomorúságba vagy a börtönbe. Gutenberg óta könnyű a gondolat terjesztése és kényelmesebb lett a gondolkodó ember. Az emberek ma már nem írnak, nem rejtegetnek, nem terjesztenek csittvári krónikákat, amelyek kézről-kézre és bújtatva jutnak el a szabad szóra éhesekhez. Ez a kényelem azután a reakciót segíti, mert a nyomtatott betű elé odaállítja a cenzúra és a kitiltás gátját és nagyon kevesen vannak, akik ezeket a kőfalakat át tudják lépni. És mégis most, ezen a napon, 1933 június 1-én, a magyar könyv ünnepén arra kell kérnünk az eltemetett és a meg nem született magyar könyvek alkotóit, írókat, költőket, tudósokat, hogy szóljanak mégis hozzánk a nyomor és a megaláztatás, az utcára kiállás vállalása mellett, hiszen egyek vagyunk e sorsban valamennyien, alkossanak mégis, a toll, a papíros, a tinta még nincsenek hatósági ellenőrzés alatt, nincsenek engedélyhez kötve és nem kobozhatók el és vagyunk még egynéhányan, akik segíteni akarunk nekik, akik megindítjuk a hólabdát, hogy átmentsük a gondolatot e rettentő korszak gondolatgyilkos na

P" jain. Mióta írni tud az ember, nem először menekül a gondolat ehhez a módszerhez, adják meg^ nekünk tehát a magyar könyvek alkotói a szépet és jót, a szabadságot és a világosságot, hogy «1 ne feledkezzünk mindenről, a rútság, a gonoszság, a rabság és a sötétség napjaiban. T. Képviselőház! A magyar könyv ünnepén a bilincsek nélküli irodalom, művészet és tudomány ünnepének eljövetelét kell számon kérni azoktól, akik hatalmon vannak. (Éljenzés cs taps a szélsőbáloldalon ) Elnök: Szólásra következik? Herczegh Béla jegyző: vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre. vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre-* T. Ház! Újságírói körökből kapom azt az értesítést, hogy ma este a Zeneakadémián egy előadássorozat volt, amelyet német nemzetig szocialisták tartottak és amelyet mint tisztán gazdasági előadásokat hirdettek. Nem tudom, hogy a Zeneakadémia terme alkalmas-e egyáltalában arra, hogy bármiféle K ülése 19$3 május 31-en, szerdán. 465 politikai párt, akár hazai, akár idegen párt ott, ha csak tisztán gazdasági előadást is tartson. Hallom azonban és nincs okom kételkedni ezekben az értesítésekben, hogy csak az egyik szónok, az egyik előadó Freiherr von Gregory tartott gazdasági előadást, az utána felszólaló szónok, bizonyos Herr von Oberwurzel kimondottan, kifejezetten politikai agitációs előadást tartott. Hát, t. Ház, én úgy tudom, és valamennyien úgy tudjuk, hogy ma Magyarországon politikai gyűlések tartására sem kormánypártnak, sem ellenzékieknek joguk nincs. Nekem nincs módom arra, hogy egy politikai vacsorát tartsak. Kérdezem a t. Háztól, hogy vájjon megengedhető-e az, hogy amikor ilyen szigorú rendszabályokat foganatosít r a t. kormány velünk szemben, a magyar pártokkal szemben, akkor egy idegen országnak pártja ide merészkedjék és bármiféle jogcímen, hívták vagy nem hívták, bármiféle jogcímen itt politikai gyűlést tartson és politikai agitációt fejtsen ki? (Kertész Miklós: Ki volt a protektor?) Ügy tudom, hogy ezen a gyűlésen túlnyomórészt itt élő németek vettek részt és az egész gyűlésnek hangulata a «Heil Hitler» szellemében alakult ki. En ez ellen a legélesebben tiltakozom. Lehetetlenség az, hogy a magyar vendégszeretetet ilyen módon használják ki. Azt hiszem, hogy az ujságírókongresszusnak a világnak minden részéből, mégpedig nemcsak a velünk barátságos országokból jött újságírói nem panaszkodhatnak a magyar vendégszeretetre, a magyar nemzet tudja, mivel tartozik a vendégeinek, de a vendégszeretet f nem mehet el eddig. Legszentebb^ meggyőződésem szerint úgy itt a csonka országban, onint a megszállt területen, — éppen tegnap mondtam itt — & tordai revízióellenes román gyűlésen is a német kisebbség mindig Berlinből kapott ukázt és a magyarság ellen foglalt áűilást. Lehetetlen, hogy egy olyan országnak, amely nem egészen barátságos álláspontot foglal el velünk szemben sem gazdaságpolitikai szempontból, sem nemzetpolitikai szempontból, sem kisebbségi szempontból, bármely politikai pártja idejöjjön és propagandát fejtsen ki. Nem hiszem, hogy a t. túloldal is ne értene velem egyet ebiben a kérdésben. Az olasz fasisztapártnak — amelynek a nemzete annyi alkalommal a legélesebben mellettünk állott minden nemzetközi kérdésben, amely fasisztapártnak és olasz nemzetnek vezére százszor állott ki mellettünk és a magyar revízió mellett — még nem jutott eszébe, hogy itt Budapesten propagandagyűlést tartson. En a legmélyebb tiltakozásomat fejezem ki és a t. kormánytól azt várom, hogy ezeknek az akcióknak egyszersmindenkorra vessen véget- (Dinnyés Lajos: Ügy van!) Ha nekünk a német kérdésben állást kell foglalnunk, akkor egyetlenegy utunk lehet: az osztrákok mellett foglalni állást. Es az osztrákok nem tűrik a nemzeti szocialista propagandát, akkor mi még kevésbé tűrhetjük itt saját falaink között. (Dinnyés Lajos: Amikor a képviselőknek nem engedik még a beszámolót sem megtartani!) Mégis lehetetlen dolog, hogy amikor mi saját kerületünkbe sem tudunk elmenni, nem tudunk beszámolót tartani, akkor itt egy idegen politikai párt propagandát folytasson. (Dinnyés Lajos: Ügy van! Hol van ilyenkor a rendőrség?) Heil Hitlernek ebben az országban helye nincs !

; (Reisinger Ferenc: Ügy van!) Ismételten hangsúlyozom, hogy kérem