Képviselőházi napló, 1931. XVI. kötet • 1933. május 18. - 1933. június 02.

Ülésnapok - 1931-190

Az országgyűlés képviselőházának 1 tek elő akkor, amikor a gyorsírótársadalom kérelmét tolmácsolom az igen t. miniszter úr előtt. Maga a miniszter úr is szóvátette egyik hivatalbeli elődjének, Karafiáth Jenő képviselőtársunknak miniszter korában tett azt az üdvös rendelkezését, 'hogy a így or sírás oktatását a középiskolákban kötelezővé tette. Itt azonban egy hiba történt, amennyiben ezidőszerint a gyorsírás kötelező oktatása csak az ötödik és hatodik osztályokban történik. Ezzel az oktatási módszerrel szemben az volna a kívánság, — és ebben a tekintetben széles körök kívánságát tolmácsolom — hogy méltóztassék ezt az oktatási módszert akként megváltoztatni, hogy lehetőleg már a középiskolák harmadik és negyedik osztályában oktassák a gyorsírást abból az okból is, ímert igen sokan a negyedik osztállyal befejezik életűikben a középiskolai tanulmányokat, és akkor azoknak nagyon jó, ha a negyedik osztály elvégzése után már gyorsírási ismereteik is vannak, mert éppen azokon a pályákon, amelyekre ilyen négyosztályos képzettséggel jelentkezni lehet, feltétlenül megkövetelik a gyorsírás ismeretét. De a gyorsírásnak a harmadik és negyedik osztályban való tanítása azután lehetővé teszi azt, hogy az V., VI., VII. és VIII. osztályban a gyorsírás mint kötelező tantárgy már nem szerepel, hanem a ' gyorsíró körökben •' magántovábbképzés útján fejleszti gyorsírási tudását mindenki. Ezzel a kérdéssel már ebben az ülésteremben ismételten, sok költségvetési vitánál foglalkoztam. Élettapasztalataim is igazolják, hogy a gyorsírás ismeretének aa életben rendkívül sok hasznát láttam, és mindenki, aki a gyorsírást elsajátítja, csak Önelégülten gondolhat vissza arra, hogy egy hasznos es az éiletben rendkívül értékes ismeretet sajátított el akkor, amikor a gyorsírás tudományát elsajátította. Tagadhatatlan, hogy ebben a tekintetben Karafiáth Jenő képviselőtársunkat nagy elismerés illeti. Nagyon szeretnők, ha ugyanezt az elismerést az igen t. jelenlegi vallás- és közoktatásügyi miniszter úr iránt is (Éljenzés.) megőrizhetnénk lelkünkben. A többi kérdéseket képviselőtársaim kellő hozzáértéssel már szóvátették, tehát 'befejezem felszólalásomat. Tisztán csak ezzel a két igen fontos kérdéssel kívántam még a Ház türelmét néhány percre igénybevenni. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Bajcsy-Zsilinszky Endre! (Felkiáltások: Nincs itt!) Elnök: A képviselő úr nincs itt. Feliratkozása töröltetik. Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Bánó Iván ! (Felkiáltások: Nincs itt!) Elnök: A képviselő úr nincs itt. Feliratkozása töröltetik. Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Kóródi Katona János! (Felkiáltások: Nincs itt!) Elnök: A képviselő úr nincs itt. Feliratkozása töröltetik. Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Nincs senki feliratkozva. Elnök: Kíván-e még valaki szólani? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. A miniszter úr nem kíván szólani. A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal, KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVI. . '. ülése 1933 május 31-én, szerdán. 451 Az 1. cím meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. Következik a 2. cím. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Héjj Imre jegyző (olvassa a 2. címet, amelyet a Ház hozzászólás nélkül elfogad. — Olvassa a 3. címet.): Szalóky Navratil Dezső! (Felkiáltások: Nincs itt!) Elnök: A képviselő úr nincs jelen. Feliratkozása töröltetik. Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Farkas Tibor! Farkas Tibor: T. Ház! A budapesti tudományegyetem költségvetésével kapcsolatiban néhány általános, az egyetemi oktatást érintő kérdést akarok röviden szóvátenni. Ma a köztudatba ment, hogy Magyarországon túlsók az egyetem és mozgalom indult meg a közvéleményben a tekintetben, hogy az egyetemek számát okvetlenül csökkenteni kell, mert ez magasabb közérdek. Erre vonatkozóan bátor vagyok néhány megjegyzést tenni, amely megjegyzések talán nem részesülnek mindenki részéről elismerésben, de szükségesnek tartom ezeket itt elmondani, mert az én lelkiismeretem azt diktálja, hogy ebben^ a kérdésben minden szimpátia és antipátia nélkül» tisztán csak azt nézzük, hogy végeredményben a közérdeket mi szolgálja jobban. En azt a tapasztalatot szereztem, hogy az egyetemi oktatás keretében jobb eredményt lehet elérni akkor, ha közelebb hozzuk a tanárokat és tanítványokat s ha nem csinálunk nagy okmány-, illetőleg diplomagyárakat. Hiszen, ha az egyetemeket túlméretezzük, vagy a túlméretezett^ egyetemeken akarjuk a magasabb oktatást létesíteni, akkor mindenesetre előáll a lehetősége annak, hogy a tanárnak már sem fizikai ideje, sem egyébképpen módja nincs meg arra, hogy az egyetemi ifjúsággal foglalkozzék. Már pedig az egyetemi oktatást tisztán mechanikus alapon elintézni nem lehet. Avval, hogy a tanár az előadásait ledarálja, vagy nagyon sokszor helyettesekkel intézteti el, a magasabb oktatást tulajdonképpen előre nem visszük. Ezenkívül nem hiszem, hogy a magasabb oktatás szempontjából nagy előny származnék abból, ha a tanárok idejének nagyrészét a vizsgáztatások veszik igénybe. Tulajdonképpen a vizsgáztatásnak az a módszere, amely nálunk divatos, nem okvetlenül mozdítja elő a magasabb oktatást is, amire majd néhány szóval rátérek. Azt hiszem, hogy több tudományágnál van jelentősége annak, hogy kisebb körben — s% ez másképp nem lehetséges, mint hogy vidéki egyetemek ;is létesíttessenek — próbáljuk a lehetőséget megadni azoknál a tudományágaknál, ahol ez okvetlenül szükséges, hogy a kapcsolat a tanítvány és a tanár között intenzív legyen. Ha e tekintetben azután összehasonlítást teszünk, — és a számok beszélnek, -— azt tapasztalhatjuk, hogy tulajdonképpen sem a lakosság számához mérten, sem pedig^ az egyéb statisztikai adatokat figyelembe véve, nem mondhatjuk azt, hogy Magyarországon túlsók az egyetem, viszonyítva a szomszéd államokhoz. Arról lehet vitatkozni, hogy az ország gazdásági helyzete esetleg momentán nem olyan-e, hogy talán ez a szempont figyelembevehető, de e szemponttal szemben áll az általános tudományos érdek. Azt sem akarom itt érinteni, hogy talán az általános képesítés szem-pontjából egyes szakmáknál lehetne arról vitatkozni, hogy Magyarország produkált-e ak62