Képviselőházi napló, 1931. XVI. kötet • 1933. május 18. - 1933. június 02.

Ülésnapok - 1931-183

36 Az országgyűlés képviselőházának 183. ülésé 1933 május 18-án, csütörtökön. get támaszt a tömegben. Nyilvánvaló, hogy ezeknek a rendelkezéseknek tendenciája egyrészt éppen a mi pártunk ellen irányul. Én nem értem a belügyminiszter urat, hiszen ha ez! a mi pártunk nem lett volna, a magyar Alföldnek nagyrésze már régen szociáldemokrata lett volna. Gaal Gaston egyénisége és nem az öné, belügyminiszter úr, adta vissza ennek a nemzetnek a reménységét. (Eckhardt Tibor: így van!) Csodálkozom, hogy a belügyminiszter úr ilyen földalatti szervezkedésre nyújt e tilalom által lehetőséget. A hitleristáknak szabad a föld alatt szervezkedniük az én városomban is, de nekem, a város képviselőjének, nincs módomban felszólalni, beszámolót tartani, nincs módomban megmondani, ne menjetek abban az irányban. — Neuberger Mihály képviselőtársamat csendőrök kisérték, amikor kerületében megjelent, ugyanakkor a hitleristáknak ezer főnyi tömeg előtt szabad volt népgyűlést tartaniuk. (Felkiáltások a baloldalon: Hallatlan! — vitéz Keresztes-Fischer belügyminiszter: Hol?) Azt kérjük tehát Gömbös Gyula igen. t. miniszterelnök úrtól, hogy ne Meskó Zoltán felé méltóztassék irányítani a kérdést, hanem saját maga felé, különösen azokat a hitleristákat illetőleg, akik nem a Meskó-csoporthoz tartoznak, hanem akik a miniszterelnök úr tartalékjai. (Ügy van! Ügy van! a báloldalon. — Eckhardt Tibor: Nemzeti fascistapárt! Hivatalosan szervezett zugkakuktojás! Ez így van! — Derültség. — Turchányi Egon: Csúnya dolog ez, belügyminiszter úr! — Eckhardt Tibor: Párttitkárok terjesztik. Miskolcon, lesz nemsokára a gyűlésük, a főispán protezsálja őket! Ez piszkos dolog! — Ulain Ferenc: Csúnya kis dolog ez, belügyminiszter úr! — Turchányi Egon: A hipokrízist kell előbb likvidálni! — Propper Sándor: Meskót azért tanácsolta el a miniszterelnök úr, mert Meskó a ,konkurrens ! — Derültség.) Igen, konkurrense a miniszterelnök úrnak. Egy másik kérésem a belügyminiszter úrhoz: méltóztassék népünk politikai üldöztetését megszüntetni. A szolgabíráknak nem az a feladatuk, (Eckhardt Tibor: Nem bizony!) hogy nyilvántartsák, ki tartozik a kisgazdapártba vagy nem. Ma nagyon nehéz idők vannak. (Ulain Ferenc: Meggyűlölik így a szolgabírákat!) A csendőröknek sem az a feladatuk, hogy szuronyaikkal választási kortesszolgálatokat tegyenek. Ha azokra az intézményekre a miniszter úr súlyt helyez, akkor vegye komolyan őket és szűnjék meg az emberek üldöztetése. Mi el vagyunk szánva, miniszter úr: minden egyes ügyet a parlament elé hozunk most már írásbeli interpellációk alakjában, (Elénk helyeslés tí

t baloldalon.) összegyűjtjük az ön közigazgatása alatt elkövetett szabálytalanságokat és atrocitásokat (Turchányi Egon: Már holnap megkezdjük!) mert nekünk kötelességünk ezt a népet megvédeni és nagyon sajnáljuk, hogy nekünk ezt a népet éppen az ön rendszerével szemben kell megvédenünk. Még egy kérésem van a közigazgatást illetőleg & belügyminiszter úrhoz, s ezzel végzem is beszédemet. Nézzen széjjel: községi vizsgálatok szükségesek. Nem kortesszolgálatokra valók a községi jegyzők; sok baj van a községeknél, mi tudjuk, hogy mindenütt vizsgálatot keU tartani, mert nagyon sok helyen rosszul sáfárkodtak a közpénzekkel. (Ulain Ferenc: Gyomlálni kell!) Tessék ezt felfelé is, egészen fel a minisztériumig megcsinálni. A kelebiai dolgot sem lehet úgy hagyni, ahogyan azt a miniszter úr hagyta. Ebben a tekintetben meg a saját minisztériumában is nagyon sokan vannak, akik felelősek. Elnézést a miniszter úr nem gyakorolhat. Kérem a miniszter urat, tessék teljesíteni kötelességét. Ha nem teljesíti kötelességét a miniszter úr, három hét múlva kénytelenek leszünk ide jönni a magyar parlament elé, mert a közigazgatás nem arra való, hogy a néppel szemben atrocitásokat kövessünk el, a közigazgatás a népért van, s ha a miniszter úr seprűt akar elővenni, vegye elo először ott, ahol sajátmaga is dolgozik, • es menjen végig az autonómia legalsó fokáig, teremtsen rendet, mert sajnos, meg kell állapi; tanom, hogy azok a bajok, amelyek háztartási és pénzkezelési tekintetben vannak, nem sporadikus jelenségek, hanem ott nagyon is szükség van arra, hogy a miniszter úr mélyen belenézzen és a maga legfőbb felügyeleti jpgat gyakorolja. (Helyeslés és taps a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? r Patacsi Dénes jegyző: Brogli Jozseí! Brogli József: T. Képviselőház! Mindenekelőtt legyen szabad Hegymegi Kiss Pal t. képviselőtársamnak azon legutóbb nem is burkoltan, hanem egyenesen és kifejezetten hangoztatott vádjával szembeszállnom, hogy a községeknél nem is sporadikusan, hanem tömegesen vannak pénzkezelési és háztartási szabálytalanságok. (Hegymegi Kiss Pál: Szabálytalanságok, állítom! — Ulain Ferenc: Tömegesen vannak! — Eckhardt Tibor: Borsodmegyeben is! — Zaj a baloldalon.) r Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Brogli József: Lehetetlennek tartom, hogy ezt az igen t, képviselő úr adatok alapján mondotta volna. (Propper Sándor: On adatok alapján cáfolja?) Miután a községi közigazgatásnak múltja van, ez a múlt nem érdemli meg azt, hogy az ország színe előtt meghurcoljak, ezért tehát ezt a vádat kereken visszautasítom. (Helyeslés a jobboldalon. — Ulain Ferenc: A frázisokból hallottunk eleget! — Hegymegi Kiss Pál: Négyszáz interpellációt fogunk errenézve elmondani! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Brogli József: Egy testületről azt mondani, hogy múltja lesz, nem lehet, ezt lehet egyes személyekről állítani. (Ulain Ferenc: Mi ismerjük ezt a multat nagyon jól! — Felkiáltások a baloldalon: Nincs benne öröm!) T. Ház! Én a belügyi költségvetés vitája során foglalkozni kívánok azokkal a reformokkal, amelyek a községi közigazgatásra vonatkoznak s néhány olyan gondolatot óhajtanék leszögezni, amely nélkül ezt a reformot elképzelni nem lehet. T. Ház! A falusi nép ügyeinek jó és gyors igazgatásához az az első feltétel, hogy mindazokat a közigazgatási és hatósági funkciókat, amelyek térben és időben tőle messze vannak, közel hozzuk hozzá. Miért éppen a városi lakosságnak jusson az a nagy előny, hogy a közigazgatást helyben találja? Hiszen a falusi ember sem másodrendű állampolgár, a nehezen kiizzadt adópengőért ő is megérdemli ugyanazokat az előnyöket, amelyekben a városi lakosság részesül. Tudom, hogy a belügyminiszter úr terve az, hogy a községi jegyzőt elsőfokú hatósági jogkörrel óhajtja felruházni, s ezért az ő kvalifikációját jog végzettséghez köti. Ez igen helyes és a magyar jegyzői kar több évtizedes óhajával s ma már, mondhatnám, az egész társadalom óhajával találkozik. Ha azonban a helügyminiszter úr csak successive s ott óhajtja a jegyzőt hatósági jogkör-