Képviselőházi napló, 1931. XVI. kötet • 1933. május 18. - 1933. június 02.
Ülésnapok - 1931-183
30 Az országgyűlés képviselőházának 18é ha megnézem a belügyi tárcának egyéb költségvetési tételeit, sem a rendőrségnél, sein a folyamőrségnél, sem a nemzeti munkavédelemnél, sem egyéb tételeknél ilyen redukciót nem találok, egyedül a szociálpolitikánál történik ilyen redukció. Nem igen tudom összeegyeztetni ezt az intézkedést azzal az elgondolással, amely a kormány programmjában is megjelent, hogy a szociális intézményeket fejleszteni kívánja. De mindezek tetejében úja'bb rendelkezést is vettek tervbe % A betegségi ág deficitjének rendezése sem úsy történt, ahogyan kellett volna. Nem az improduktív kiadásoknál, tehát az adminisztratív kiadásoknál történtek lényeges megtakarítások, hanem túlnyomórészben a betegeknél. Ezeknél a megtakarításoknál csak két szembetűnő számot hozok fel. A táppénzt 7 pengő 20 fillérről redukálták 3 pengőre. Tehát a beteg munkások segélye a felénél is kevesehbre redukálódott, de megmaradt a mammutadminisztráció. Véleményem szerint túlnagy az orvosok száma is. Ezen a téren nem történt olyan intézkedés, amilyen kívánatos lett volna. Az állam áttolt az intézetre egy csomó tisztviselőt, kötelezi az intézetet, hogy ezek fizetését folyósítsa, ha pedig nyugdíjazza őket, ezek nyugdíját folyósítsa. Ennek ellenében az intézet kénytelen a betegektől megvonni a segélyeket és redukálni a segélyeket, mert a deficitet valamiképpen fedezni kell. Az intézetnek amúgy is körülbelül 1,200.000 pengő deficitje volna ebben az évben. Az állam most 800.000 pengővel növeli ezt a deficitet. Az a kérdés, hogy miiből kell ezt pótolni, melyek azok a területek, ahol még valami megtakarítás eszközölhető. Hogy a kormány szociális elgondolása milyen, az legjobban kitűnik: abból az állítólagos rendelettervezetből, amely most az érdekeltségek kezében van és amely a balesetbiztosítási díjakat kívánja szabályozni. Amikor a betegségi alap szanálása történt, az egyik rendelkezés az volt, hogy a íbaleseteknél az első tíz hét helyett a jövőben csak négy hétig viseli a betegsegélyezési számla a költségeket. Ilyen módon az intézet körülbelül egymillió pengő megtakarítást ért el a betegségi biztosítási ágazatnál és áthárította ezeket a költségeket a balesetbiztosítási ágazatra. A munkáltatók érdekeltsége, amely annak idején már tiltakozott ez ellen, már előzőleg beadványt nyújtott be az intézethez, amelyben hivatkozik arra, hogy az ipar nem bírja ezeket a terheket. Ennek a tervezetnek rendelkezése szerint az ipar most nemcsak mentesül ettől az egymilliótól, amelyet áthárítottak, hanem körülbelül még egymillióval szándékoznak a balesetbiztosítási terheket csökkenteni, vagyis a csökkentés kétmillió körül lesz. E csökkentés indoka az, hogy az indokolás adatai szerint a balesetbiztosítási díjak 1926-foan 4'2 millióról 10*4 millióra emelkedtek és hogy ez a munkabérnek 1927-ben 0'9%-át, 1931-ben pedig 1'45%-át tette ki. Ha megnézzük ezeket az adatokat, akkor ez talán az első látásra tényleg feltűnő, aki azonban a kérdést szakszerűen vizsgálja meg, annak tudnia kell, hogy a felosztó és kirovó rendszer természetéből következik, hogy a balesetbiztosítási terheknek évről-évre emelkedni kell és emelkedtek is ezek a terhek azért, mert a munkáltatók könnyelműsége a terhek fokozásához hozzájárult. T. Ház! Előttem vannak ladatok, amelyekből kitűnik az, hogy míg 1923-ban a gyáripar'. ülése 1933 május 13-án, csütörtökön. ban 18.192 üzemi baleset volt, addig 1931-ben, holott mindenki előtt világos, hogy 1931-ben kevesebb munkás volt foglalkoztatva, mint 1923-ban, az üzemi balesetek száma 26.375-re emelkedett, vagyis a gyáriparban ezer foglalkoztatott munkásra esett 1923-ban 36-7% baleset, 1931-ben pedig 53-2% baleset. Ennyivel emelkedett a balesetek szarnia, emelkedett pedig azért, mert részhen az iparfelügyelet hiánya, az iparfelügyeleti ellenőrzés felületessége, részben a munkaadó gondatlansága s az a kiélezett verseny, amely ma az üzemekben van, előidézte a ballesetek ilyen óriási emelkedését úgy, hogy ezer foglalkoztatott munkást számítva, az 1923-ban kimutatott 36-7% baleset 1931-ben 532%-ra szökött fel. A balesetbiztosítási terhekre azt mondják, hogy azok az 1927-ben fennálló 0'9%-ról 1-45%-ra emelkedtek, ebben' azonban nem kis szerepet játszik az a körülmény, hogy időközben a munkabérek óriási mértékben lecsökkenitek. Az a munkabér, amelyet a munkaadók ma fizetnek, természetesen sokkal kisebb, mint amit normálisan fizetni kellene, mert ha figyelembe vesszük azoka/t) az alacsony munkabéreket, amelyeket a munkaadók fizetnek és ha figyelembe vesszük azt, hogy á megélhetéshez mennyi volna feltétlenül szükséges, akkor természetesen laz arányszám mem 1-45%, hainem az a minimális arányszám volna, ami 1927-ben volt. Az a balesetbiztosítási arányszám tehát, amely a statisztikában fel van tüntetve, nem annak ja következménye, hogy a baleseti öszszegek emelkedtek, hanem annak, hogy a munkabérek feltűnően csökkentek. Hogy a balesetbiztosítási összegek nem magasak, ez kitűnik abból is, hogy 1914-ben az egyévi átlagos baleset összegéből vásárolhatott a járadékos egy évben 8466 kilogramm íkeniyeret, és a munkaadók 1922-ben mégsem jelentkeztek, hogy fel akarják emelni a balesetibiztosítási díjakat, mikor pedig* az egyévi jára dékból csak 10-5 kilogramm Ttenyeret lehetett vásárolni, nem jelentkeztek és nem mondták azt, hogy fel kell emelni a díjakat. Ma a helyzet az, hogy még mindig csak 373-1 kilogramm kenyeret vásárolhat az illető az évi balesetjáradékból az 1914. évi 846 6 kilogramm ke nyérrel szemben. Nem lehet 'tehát azt állítani, hogy a balesetbiztosítási terhek emelkedtek. A balesetbiztosítási terhek arányszáma azért emelkedett, mert a munkabérek lényegesen csökkentek. Az az összeg, amely itt a munkabérek tömegéinél jelentkezik, hogy tudniillik 1929 óta 603 millióra csökkent a munkabér a 734 millióval szemben, nem anynyira a foglalkoztatott munkások számában, mint inkább az időközben bekövetkezett munkabérdevalvációban ikeresendő, amikor a sza'kmunkások keresete az átlagos 1 pengős órabérről, a nagy munkanélküliség következtében, körülbelül 50—60 fillérre devalválódott. Én tehát a magam részéről nem látom indokát annak, hogy a munkáltatói érdekeltség kívánságára a balesetbiztosítási terhek könnyítte» senek és az az 1 millió, amelyet a balesetbizto sítás vállalt a betegségi ágazat szanálásával kapcsolatosan, most visszatéríttessék és a munkaadók nemcsak azt az 1 milliót kapják vissza, hanem lényegesen többet, vagyis az történik, hogy mindazti, amit az intézetnél áldozatként kell hozni, mindig a biztosítottak hozzák és sohasem mások. Az állani mentesíti magát, mert felesleges tisztviselőket; nevezett ki oda, akiknek fizetését és nyugdíját a biztosítottak terhére kell folyósítani, a munkaadók mentesítik magukat, mert a balesetbiztosítási
