Képviselőházi napló, 1931. XVI. kötet • 1933. május 18. - 1933. június 02.
Ülésnapok - 1931-187
270 Az- országgyűlés képviselőházának fogadom. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Petrovics György jegyző: Kertész Miklós! Elnök: Nincs itt. Jelentkezése töröltetik. Petrovics György jegyző: Kéthly Anna! Elnök: Nincs itt. Jelentkezésié töröltetik. Petrovics György jegyző: Farkais Tibor! Farkas Tibor: T. Ház! (Halljuk! balfelöl.) A tegnapi nap folyamán az igen t. miniszter úr az ellenzék egy nagy részéről is nagy elismerésben részesült, sőt nagyfokú bizalmat is lehetett észrevenni abból a tempóból, amelyben a miniszter úr üdvözlése történt. Csak azt kívánom, hogy ez a bizalom ne okozzon csalódást és azt esetleg lelkiismeretfurdalási és keserűség ne kövesse. Bátor vagyok felhívni alz igen t. Háznak és a miniszter úrnak figyelmét is egy pár olyan dologra, amelyre a tegnapi nap folyamán a miniszter úr nem nagyon tért ki. Nem akiavrom a nagy általánosságokban követni a miniszter urat, mert hiszen az ' elméleti viták, amelyekben igen sok anyagot szolgáltatott, megmutatták, — és elismerem — hogy nagyon mélyen foglalkozott ezekkel a kérdésekkel, de szerény véleményem szerint egy pár nagy kérdést, amelyek ennek a problémának alapjához tartoznak, a miniszter úr mégsem érintett a maga egészében. Igen szép az, hogy mi azt mondjuk, hogy piacokat keresünk és piacok keresésével fogjuk megoldani ezeket a problémákat. A helyzet azonban nem olyan egyszerű, m,ert a piacok keresése oiagy nehézségekbe ütközik a mezőgazdasági cikkek terén, annál az egyszerű oknál fogva, mert hiszen mi a fejlődés? Az, hogy a mechanizálás és a kémiai tudományok fejlődése, azonkívül pedig a növényinemesítés folytán is olyan nagyfokú produkciószaporulat állt elő, hogy ezzel az egész világon baj van, a nyerstermelésben általában túlprodukció van. De előállt egy másik nagy fejlődés is. Ez pedig az, hogy általában az ipar s egyes iparágak sokkal mobilabbakká váltak az utóbbi időben, mint ahogy ez a múltban volt. Ma nem nagy probléma egyik országból a másikba átmenni és ez a fejlődés tulajdonképpen azzal az eredménnyel jár, hogy, habár majdnem min; denütt látják, hogy az antarchiának hibái vannak, bajai vannak, mégis olyan tendencia érvényesül, amely, mint önvédelem az autarchiát többé-kevésbbé legalább is előmozdítani látszik. Elismerem, hogy ez nem a kereskedelemügyi miniszter úr feladatai közé tartozik, hiszen tegnap már érintettem, hogy a nagy külkereskedelmi problémák tulajdonképpen nem itt fognak tárgyaltatni, de, mint fontos kérdést, mindenesetre szükségesmek tartottam ezt itt megemlíteni. Az ipar problémájával kapcsolatban nélkülöztem azt, hogy a miniszter úr nem nyilatkozott arról, milyen stádiumban van a kereskedelmi törvénynek már évekkel ezelőtt beigért reformja, különösen az úgynevezett részvényjogi reform, mert hiszen ez is olyan probléma, amely érinti az ipart és a kereskedelmet, érinti elég lényegesen és általa egész termelésünket érdekli, mert hiszen nem irreleváns az ipar szempontjából, az ipar finanszírozása szempontjából és nem irreleváns sokszor — de ezt nem akarom tárgyalni a mai nap folyamán, maradjunk teljesen a tárgynál — politikai vonatkozások szempontjából sem. Kétségtelen az, hogy ha összehasonlítást teszünk a különböző államok statisztikai adatai között és az esetleg alkalmilag megszerzett 187. ülése 1933 május\2U-én, szerdán. magyar adatok között, általában azt tapasztaljuk, hogy azokban az országokban, amelyekben aránylag legreálisabb az ipar, részesülnek a részvénytársaságok vezetői aránylag a legkisebb jutalmazásban. így azután nagyon érdekes statisztikai adatok vannak etekintetben az angol és a francia iparvállalatok közötti összehasonlításban. Agliában — mondjuk — (normálisnak tekintik azt, ha a bevételnek (Fábián Béla: A nyereségnek!) 3—4%-a fordíttatik ilyen jutalmazásokra, Franciaországban pedig már 15% ez az összeg. Azt hiszem, Magyarországon szintén érdekes volna etekintetben bizonyos statisztikai adatokat gyűjteni. Ez is olyan kérdés, amellyel majd az új rendezésnek foglalkoznia kell. Ezenkívül a részvénytársaságnál a vagyon feletti rendelkezés is bizonyos tekintetben újabb szabályozásra szorul. De általában a nemzeti munkaterv szempontjából sem volna értéktelen talán, ha a kormány állásfoglalását vagy elgondolását kinyilvánítaná a tekintetben, hogy éppen a sokszor hangoztatott nemzeti szempontokat hogyan tudja és hogyan véli majd érvényesíteni a részvénytársaságokkal ás általában a mobil ipari alakulatokkal szemben. (Fábián Béla: Halljuk!) Nem lett volna érdektelen kérdés ezenkívül az ipar és a kereskedelem finanszírozása szempontjából, ha egy kicsit a bankügyi és pénzügyi kérdésekkel is foglalkozott volna a miniszter úr. Itt azonban csak egyre vagyok bátor felhívni a kereskedelemügyi miniszter úr figyelmét. Azt hiszem, bizonyos fokig enyhülést jelentene úgy az Államvasutaknál, mint az állami gépgyáraiknál, ha a kölcsönök után nem fizetnének olyan aránytalanul magas kamatot. Méltóztassék itt disztingválni, mert disztingválni kell atekintetben, hogy vannak olyan kölcsönök, amelyek a tőkeösszegekhez viszonyítva, aránylag nem sokat kamatoznak, viszont azonban vannak kölcsönök úgy az államvasutaknál, mint az állami gépgyáraknál, amelyek után még ma is 8% körül, sőt bizonyos fokig 8%-on felül is fizetnek kamatot a tiszta kamat tekintetében is, az előirányzat szerint. A Pénzintézeti Központnál, az Államvasutaknál egy 22 millió pengős kölcsön után 1,718.405 pengő a tiszta kamat, azonkívül vannak az úgynevezett egyéb kölcsönök tőkekamatszolgáltatásai, ahol ,80 millió pengő után 6,929.616 pengő a kamat. Az állami gépgyáraiknál ugyancsak azt tapasztaljuk, hogy 44,890.000 pengő tőke után 3,003.850 pengő a kamatszolgáltatás. Azt hiszem, hogy még a magánvállalatoknál is (Magyar Pál: A kamatot megkapják, a tőkét nem!) 8%-os a kamat, mindenesetre (Magyar Pál: Nem olcsó!) nem olcsó, és különösen érdekes volna tudni, — mert hiszen kimutatás nincs az egyéb kölcsönökről — hogy azok az egyéb kölcsönök honnan és miként folyósíttattak. Hiszen nagyon sokszor ez js befolyásolja bizonyos tekintetben azt az ítéletet, amelyet erről a kérdésről magunknak alkothatunk. Egyik előttem szólott képviselőtársam említette az Államvasutakkal kapcsolatban — hogy a tárgynál maradjunk — az elektrifikálás kérdését. Ezt a kérdést mindenesetre nem érintette a kereskedelemügyi miniszter úr. En ezt a kérdést nem akarom olyan szenvedélyesen tárgyalni, mint előttem szólott képviselőtársam. (Kabók Lajos: Pedig lehetne egész szenvedélyesen! Igénybe vették a pénzt és másra költötték el!) Én nem tudok szenvedélyesen tárr
