Képviselőházi napló, 1931. XVI. kötet • 1933. május 18. - 1933. június 02.
Ülésnapok - 1931-187
Az országgyűlés képviselőházának 187. ülése 1933 május H-en, szerdán. 261 egy téren, a járműveken való életbiztonság, a biztonsági rendszabályok meghozatala tekintetébein ismerjük el a beavatkozási jogot és egyedül ott ismerjük el, hogy erős rendszabályokkal esetleg hátráltatni is szabad a gépjárműközlekedést a maga mozgásában. A gépjárműközlekedés visszautasít minden kormánytól minden újabb anyagi megterheltetést. Hogyan jut hozzá a gépjárműközlekedés, hogy annak idején gondos^ kalkulációk után erre a foglalkozási ágra tért és gondos kalkulációjukat évről-évre felborítja valami újabb meglepetés, amely újabb terheket zúdít az ő nyakukba. Minden újabb megterhelés ellen tiltakozunk. Azonfelül pedig a mostani terhekről is méltóztassék tudomásul venni a kormánynak, hogy ezeket «em bírja el a gépjárműközlekedés. Egyébként erre a kérdésre még visszatérek. A gépjármüközlekedés egész Európában egyhangúlag, kifejezetten tiltakozott minden protekció, minden olyan támogatási politika ellen, amelynek költségét neki kell viselnie, de amelyek előnyeit más élvezné, pl. a vasút élvezné. A leghatározottabban tiltakozik végül minden olyan rendelkezés ellen, amely neki hátrányára és másoknak előnyére szolgál. Minden állam gépjárműközlekedése a kormányoktól azt kívánta, hogy Őket életlehetőségükben ne zavarják. Ismerjék el teljesein szabadnak a gépjárműközlekedést is, mint minden más közlekedési formát. Ha ehhez in concreto Magyarországon még hozzáveszem azt, amit az előbb futólag már említettem: az állami terhekkel roskadásig való megterhelését ezeknek a vállalatoknak, akkor azt kell (kérnem, hogy a 'kereskedelemügyi miniszter úr, mint a gépkocsiügyek legfőbb intézője, méltóztassék a pénzügyminiszter úrnál odahatni, hogy ha a pénzügyminiszter úr már megtette azt, hogy a gépjárművek közúti adóját a teherautónál a gép jármű vállalatok érdekeltségének és a parlamentnek meghallgatása nélkül, a 33-as bizottság egyik éjjeli ülésén előterjesztve megkétszerezte, fektesse egészen más adóalapokra a gépjármüvek közúti adóját, mert ezidőszerint a gépjárművek Önsúlya szerint adóziik minden ilyen vállalkozó, ez pedig szörnyű igazságtalan adóalap. Ezt kifejtettük annakidején is, amikor a gépjárművek közúti adóját tárgyaltuk. ( Ez szörnyű, igazságtalan, kegyetlen adónem azért is, mert előre, negyedévenként kell fizetni és rögtön megvan a retorzió, tudniillik elvonják a forgalmi engedélyt. Ezt a krudélis adóztatási módszert méltóztassék igazságos alapra helyezni. Ez pedig az összes érdekeltek egyhangú felfogása szerint, a fogyasztott benzin megadóztatására való áttérést 'követeli. A kereskedelemügyi miniszter úrtól, mint a gépkocsiügyek főintézőjétől tehát azt kérjük, könynyítsen^ a gépjármüközlekedés terhein azzal, hogy pénzügyminiszter kollégáját ilyen irányban befolyásolni méltóztassék. A pénzügyminiszter úrnál az automobilügyek megítélése amúgy is rosszul áll. A pénzügyminiszter úr úgy állította 'be a gépjárművöket, mint útrongáló valamiket, szóval olyan szempontból ítélte meg őket, mintha a többi személy, állat, vagy járómű, amely az országutakon jár, nem is rongálná az utat és egyedül az autó volna az, amely azt rongálja. Szerinte tehát az autókat kell kegyetlenül megadóztatni. Nem tudom, hogy a pénzügyminiszter úr honnan szerezte ezt az információt. A régi világban sem a lófogat tulajdonosokat és az ökörfogat-tulajdonosokat adóztatták meg valamely út létrehozása érdekében, hanem az egész nemzetet, mert az egész nemzetnek van haszna az utakból. Most egyszerre egy új tételt akarnak felállítani, hogy az utak gondozását és építését az autósok vállaira hárítsák. Ha arra súlyos terheket raknak, akkor az emberi osztóigazság szerint természetesen közvetkeznék minden más személyinek, állatnak vagy járműnek, amely az utakon mozog, fokozottabb megadóztatása is. Ez pedig mit jelentene 1 ? Semmi egyebet, mint vámszedést az út használatáért. A pénzügyminiszter úr tehát olyan kijelentést tett, amely már elavult álláspontot képvisel, hiszen mi az utakon szedett vámok ellen, mint ósdi valamik ellen, évek hosszú sora óta tiltakozunk. Szemben áll a vámszedés gondolata az autóval és a modern közlekedés elveivel, most pedig azt halljuk, hogy a pénzügyminiszter úr, mintegy vámszedésszerűen a használt utak rongálásáért akarja az automobilokat megadóztatni. A gépkocsik a legjobban kihasználható adóalanyok. A pénzügyminiszter úrnak tehát kettőzött gonddal 'kell az autósokra és az autókra gondolnia, hiszen azok igen jóífizetö adóalanyok. Ezért rossz pénzügyi politika volna az, amely az automobilistákat fokozott adóztatással üldözné. Kérjük és elvárjuk a kereskedelemügyi miniszter úrtól, hogy e tekintetben szembeszálljon; a pénzügyminisztériummal. Mindaz, amit az igen t. miniszter úr kilátásba helyezett, helyes és abban támogatni is fogom. Be mi lesz addig, míg ez a nagy szövetkezet létrejön? Addig bizonyos idő eltelik, közbejön a nyár, közbejönnek a szezoncikkek, közbejön a zöldségszállítás, közbejön a gyn mölcsszállítás, közbejönnek a költözködési időszakok, közbejönnek a nyaralási időszakok. Ezeknek fuvarozására rendkívüli intézkedéseket kell tenni. Nem várhatunk tenát addig, míg ez a szövetkezet! megalakul és nem várhatunk addig, míg ez a szövetkezet szerződést köt az Államvasutakkal. Mindenesetre a pályaudvaroktól, vagy a pályaudvarokhoz bármilyen távolságban és mennyiségben, bármilyen árut bárkinek szabad legyen fuvarozni. Ez az első kérésünk (Mihályffy Vilmos: A piacokra is]) az átmeneti időre. Kérjük, hogy a vásárosok helyközi szállítását méltóztassék szabaddá tenni. Vásott baromfit, vágott borjút, vágoilt bárányt vágott sertést legyen szabad kis teherautókon szállítani. A fuvarozási körzet határait addig is, míg ez a szövetkezet megalakul, méltóztassék 30 kilométernél nagyobbra, Budapest környékén esetleg 50 kilométerre kiterjeszteni. (Farkas Tibor: Teljesen megszüntetni!) Méltóztassék a régi jogon szabadon fuvarozókat kártalanítani, a belügyminiszter úrnál pedig méltóztassék odahatni, hogy az a sok száz és száz kihágási ítélet,, amelyet, a rendőrkapitányságok az elmúlt hónapokban a kereskedelemügyi minisztérium különböző rendelkezései folvtán a közhasználatú gép jármű vállalatokra kiszabtak, va'lamilyen amnesztiára előterjesztessék, (Györki Imre: TTgy van!) mert szörnyű igazságtalanság az, ami jelenleg folyik. Nem lehet áz Állanivasútíakat mint valami királyi ügyészt rábocsátani a gépjárművállalatokra. Hiszen az ál'lam vasúti közeg a feljelentő és jelen van a tárgyalásokon, mint királyi ügyész, mint sértett fél az államhata37*
