Képviselőházi napló, 1931. XVI. kötet • 1933. május 18. - 1933. június 02.

Ülésnapok - 1931-186

238 Az országgyűlés képviselőházának (Fabinyi Tihamér kereskedelemügyi miniszter: Majd átadok egy kis füzetet, amelyben le van írva, hogy miket tettem! Tessék elolvasni!) Ne méltóztassék, miniszter úr, kifelejteni az sem, amit én most el fogok mondani. A miniszter úrnak például módjában lett volna megszüntetni azokat a közintézetekben levő szabóműhelyeket, amelyek óriási konkurrenciát jelentenek a szabóiparosok részére. Ilyen műhelyek vannak a belügyminisztériumban, az államrendőrség kapitányságánál, az államrendőrség kecskeméti kapitányságánál. (Fabinyi Tihamér kereskedelemügyi miniszter: A felsoroltak tudvalevőleg mind a belügyminisztériumhoz tartoznak! De mi van a fővárossal?) Van itt olyan is, amely nem tartozik a belügyminisztériumba. A honvédelmi minisztériumban megszűnt, de van a katonai nevelőintézeteknél, a folyamőrségnél és^ egyéb rendőrségi szervezeteknél, a koronaőrség parancsnokságánál, a Ludovika Akadémián, az Országos Ruházati Intézetnél, a jutási altisztképző intézetnél, a pécsi iskola páncéljárműves osztagánál, a igazságügyminisztériumban, a kereskedelemügyi minisztériumban, (Fabinyi Tihamér: Hol?) a Máv. főműhelynél, az állami elmegyógyintézetek lipótmezei gyógyintézeténél, az angyalföldi elmegyógyintézetnél, a gyulai kórháznál, a vallás- és közoktatásügyi minisztériumban, a magyar királyi posta jóléti intézményénél, a testőrparancsnokságnál, a magyar királyi államrendőrségi újonciskola páncéljárműves osztagánál. Ha tehát a miniszter úr komolyan hinne abfoan, amit a, kisiparosság felé elmondott, akkor ezeket elsősorban kötelessége lett volna megszüntetni. Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék a személyeskedésektől tartózkodni. Esztergályos János: En nem személyeskedem, csak kétségbevonom azt, hogy komolyan gondolta a miniszter úr azt, amit mondott. (Fabinyi Tihamér kereskedelemügyi miniszter: Az elmegyógyintézet nem hozzám tartozik!) Megállapítom, hogy a miniszter úrnak a hatáskörébe tartozik a kisiparosság védelme is, tehát az egész vonal és terület, ahol a kisiparosság érdekeit sértik és ahol a miniszter úrnak kell intézkednie, vagy intézkedést kérnie. Annak az állapotnak, amelyben a kisiparosság van, az a kétségbeesett helyzet a kifejezője, amelyet a pécsi ipartestület által a kormányhoz kiadott nyilt levél tartalmaz. Az igen t. miniszter úr lent járt az elmúlt napokban Pécsett és beszélt az ottani ipartestületben a kisiparosokkal. Azt hiszem, hogy a miniszter úr őszinte és nyilt panaszokat jegyezhetett fel magának. De ehhez hozzátartozik az is. amit hivatalosan kiadott az ipartestület, amelyben védelmet és segítséget kér a kormánytól. Méltóztassanak megengedni, hogy a pécsi kisiparosságnak, illetőleg ipartestületnek ezt a kiáltványát a kormányhoz felolvassam. (Felkiáltások jobbfelől: Megkaptuk mindnyájan! — Olvassa:) «Nagyméltóságú m. kir. miniszterelnök úr! A magángazdaság végső kihasználtságában minden erőfeszítése dacára kimerülve a tökéletes tönkremenéshez érkezett el. A teljes munka- és. keresetnélküliségben a magángazdaság fizetőeszközök hiányában nem tudja teljesíteni közteher, kamatfizetési és tőketörlesztési kötelezettségeit. Pées szabad királyi város adóbehajtási ügyosztályának társzekerei állandóan járják a várost és szedik össze az adóhátralékosok ingóságait. (Zaj a jobboldalon.) A pénzintézetek 186. ülése 1933 május 23-án

} kedden. naponkint árvereznek el ingatlanokat, melyeknek tulajdomosai — minden kereset hiányában — képtelenek fizetni azon adósságok tőkéit és kamatait, melyeket a túlmagas közterhek kifizetésére, munkaalkalmak teremtésére és a munkanélküliségben megélhetésük céljára vettek kényszerhelyzetükben igénybe. Egy fővárosi nagy pénzintézet pécsi leányintézete az elmúlt hét folyamán 150 váltófizetési meghagyást bocsátott ki és kért árverést, mert ingatlanokat értékesíteni nem lehet, fizetni — munka és kereset nélkül — fizikai képtelenség. Az egész országban azonosak a fenti állapotok. A pénzintézetek, a hitelezők ingatlanárverései következtében a magyar ingatlanok teljesen elértéktelenednek. {Zaj és mozgás a jobboldalon.) Évszázados cégek mentek már tönkre, , rengeteg egzisztencia pusztult el. Nagyméltóságodnak immár ismert határozottságával meg kell állítani ezt a nemzetpusztító vészt. Addig, amíg a magánadósságok rendezésére — e tárgyban testületünk a legrövidebb időn belül indokolt konkrét javaslatot tesz — a törvényhozás intézkedést nem hoz, (Propper Sándor: Halljuk! Halljuk!) a m. kir. kormány az 1932. évi VII. tß. alapján nyert felhatalmazás alapján: 1. az összes ingatlan árveréseket egy átmeneti időre azonnial fügessize fel; 2. a bankkamatláb mérséklését rendelje el, hogy ekképpen tisztes exisztenciákat menthessen meg a remélt és immár gyorsabban várt gazdasági konszolidációig. Kegyelmes Urunk! A végszükségben emeljük fel szavunkat! Nincs idő a megfontolásra, arra a cselekvésre van szükség, melyhez Nagyméltóságodnak joga és ereje van. (Zaj a jobboldalon.) A nemzet egyedekből áll. Az egyedek pusztulása az ország pusztulása. Az élni akaró polgári társadalom, az ipar és kereskedelem kiált most az elpusztult mezőgazdaság mellett megmentéséért! Az utolsó pillanatban!» Ezt a segélykiáltást a pécsi iparosok adják ki, de szól ez az egész ország kisiparosainak nevében. Ismétlem, szerettem volna, ha az igen t. miniszter úr mai felszólalásában konkrétumokkal jött volna, (Zsindely Ferene: Jött!) hogy mit csináltak ez alatt a hét hónap alatt a munkanélküliség megszüntetése tárgyában és imit csináltak a kisiparosság pusztulásának meggátlása tárgyában. Ebben az esetben és ebben a kérdésben én azt látom, hogy a munkásság önömagára van hagyatva, mert a kormány egyebet, mint ígéreteket nem iád a munkásság és a kisiparosság felé. Ennek tanúbizonyságául — igen t. miniszter úr — legyen szabad a Magyarországi Szakszervezeti Tanács ma délután hozott határozatát felolvasnom, (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) amelynek az a célja, Ihogy a magyar munkások munkához jussanak ezekben a nehéz időkben. (Zaj.) A következő határozatot fogadták ma el a Magyarországi Szákszervezeti Tanácsiban. (Olvassa): «A magyar szakszervezetek együttes választmánya 1933. május 23-án tartott ülésén tárgyalta a német eseményeket és legnagyobb felháborodásának és megütközésének adott kifejezést a német szervezett munkásság és annak intézményeivel szemben elkövetett erőszakosságok felett. Az elkövetett erőszakos intézkedések nem-