Képviselőházi napló, 1931. XVI. kötet • 1933. május 18. - 1933. június 02.

Ülésnapok - 1931-186

Az országgyűlés képviselőházának Tisztelettel kérem a miniszter urat, kegyeskedjék a közszállítási szabályrendeletet, amely tudtomtmal már munkában van, az érdekeltségek meghallgatása után minél előhb kiadni. Végül méltóztassék megengedni, hogy az energiagazdálkodásról is szóljak néhány szót. A miniszter úr — ha szabad ezt a kifejezést használnom — már elvette ugyan a kenyeremet, de azért még néhány adatot szeretnék ehhez a{ kérdéshez hozzáfűzni. Itt van egy igen érdekes térkép, Magyarország villamosenergia termelőtelepeiről és nagyfeszültségű távolsági vezetékeiről. Aki ezt átnézi, látja, hogy a villamosítás terén tulajdonképpen még mennyire hátra vagyunk. De egészen érdekes, hogy amikor mindenütt ib eszélünk a racionalizálásról, akkor ezen a téren nézetem ezerint a racionalizálás szempontjából még igen kevés történt. Még mindig ott vannak ezek a kis ipartelepek, kis villanytelepek, amelyek horribilis áron adják az áramot, — 10—11—12 filléres az áramár — és amellett külföldi anyaggal, sokszor nyersolajjal hajtatják gépeiket, ahelyett, hogy bekapcsolódnának nagyobb telepekbe, hogy onnan vegyék az áramot, amely nagyobb telepek viszont tisztán hazai anyagokkal állítják azt elő. Utalok itt elsősorban azokra az állami géptelepekre, amelyek ma megvannak; és jóformán teljesen kihasználatlanul futnak. Itt van a komlói bánya, ahol körülbelül 5000 lóerő áll rendelkezésre. Lóerőben beszélek, nem kilowattban, mert így talán jobban érzékeltetem a fogalmat. Ez úgy van megcsinálva, hogy kiegészíthető 10.000 lóerőre, a terhelés pedig 1000 lóerő körül van. Itt vannak a győri ipartelepek 3500 lóerővel. Két másik gépet 3500 lóerővel az oláhok; vittek el és ezt eddig még nem pótoltuk. A telep 1500 lóerővel van megterhelve. Itt van a tassi vízierőmű, amelyhez tulajdonképpen a Kvassay-zsilip is járul, de a Kvassay-zsilipnél nincsenek meg a gépek. Megcsináltuk a zsilipet, de nincsenek meg a gépek. Ez ingadozó a vízállás szerint, 900-tól le 500 lóerővel rendelkezik és körülbelül 60 lóerővel van megterhelve. Itt van végül Diósgyőr az ő nagy termelésével. Itt igazán csak meg kell nézni, hogy ez külföldön hogyan van. Nem mondom azt, hogy ebibe a Mák. és a Salgótarjáni nem volna okszerűen 'bekapcsolható, de mégis lehetetlen, hogy ezek az óriási állami telepek ott álló gépeikkel ne vétessenek igénybe akkor, amikor az ország energiaellátásáról van szó. Információm szerint éppen a komlói hánya csinált valami tervezetet arra, hogy a saját feleslegeiből kiépíti hálózatát és így szerzi meg magának a terhelést. Belföldi vagy külföldi tőkét kell bevonni és ennek segítségével kell ezt a villamosítást megcsinálni. En, ha másképpen nem megy, esetleg az állami monopóliumtól sem riadnék vissza. Igyekeztem egészen rövidre fogva jóformán távirati stílusban mondani el mondanivalóimat. Nagy örömmel töltött el mindaz, amit a miniszter úr ma mondott. Nagy elismeréssel vagyok minden iránt, ami már eddig is megtörtént és ami ezután történni fog. (Esztergályos János: A miniszter úr nem figyel oda, hiába mondja!) ö ezt úgy is tudja. (main Ferenc: A bizalom állandó. — Elnök csenget.) A költségvetést elfogadom. (Elénk éljenzés jobbfelől.) KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVI. W. ülése 1933 május 23-án, kedden. 231 Elnök: ( Szólásra következik

1

? Petrovics György jegyző: Dinnyés Lajos! Dinnyés Lajos: T. Ház! Előttem szólott képviselőtársam a közlekedés problémáját taglalta, mint az egész gazdasági élet fontos kérdését. Teljes mértékben osztom az általa hangoztatott pontokban és az azokból a pontokból kiindulva felépített programmjában azonban, megjegyzem, hogy bár mindaz, amit mondott, nagyon szép, de tizenhét esztendő után — sajnos — még mindig ott tart ő is, hogy a statisztikai adatgyűjtéseket helyezte mindenek fölé, mert csak azoknak birtokában lesz mód és alkalom arra, hogy megvalósítsanak egy tervet, amely terv ;

a közlekedési problémák megoldásához szükséges, a pénz azonban jelenleg még a homályban van. (Gáspárdy Elemér: Ott is marad!) A közlekedés problémaijába belekapcsolódva, ismétlem, hogy teljes mértékben osztozom előttem szólott t. képviselőtársam megállapításaiban, mert tényleg a termelésnél és az értékesítésnél a közlekedés kérdése Magyarországon különös! fontossággal bír. Különböző okoknál fogva különböző érdekeknek kellett itt érvényesülniök, mert a közlekedés problémája ma Magyarországon olyan kuszált, olyan zűrzavaros, amilyen a politikai helyzet és amilyen kuszált és sivár a jelen pillanatban is az országháznak gótikus díszítésű hatalmas terme. (Ügy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Egyáltalában nem tudom megérteni, miért volt szükség behozni eteeket az éjszakai üléseket. Menynyivel komolyabban folynak a tárgyalások, mióta itt az éjszakai órákban ülésezünk? (Esztergályos János: Az ellenzéket fárasztják ki!) Nemi tudom megérteni, mire volt jó ez. Akikor arra hivatkoztak, hogy nem érnek rá sem a miniszter urak, sem a képviselő^ urak, hogy délelőtt idejöjjenek^ most pedig délután is éppoly kevés miniszter urat és képviselő urat van szerencsénk üdvözölni ebben a Házban, mint amikor délelőtt itt üléseztünk. Felvetem itt a kérdést, hogy egyáltalában érdemes-e itt ülésezni? Komolytalanok ezek a kongó, üres termek és padok. Országra szóló fontos problémákat beszélünk meg egymással, de egyszerű algebrai művelettel, a felszólalások statisztikájából kitűnik, hogy mit produkál az 50—60 tagú ellenzék a felszólalások terén, és mit produkálnak a többségi pártok, amikor ilyen fontos és nehéz kérdéseket tárgyalunk, mint jelenleg. A miniszter úr itt nagyon szép programmot adott, de én ellentétben néhány párttagunkkal, akik nagyon nagy bizalommal fogadták a miniszter úr beszédét és ^üdvözölték ím, ellenkező véleményen vagyok. (Ulain Ferenc: Helyes!) Esztendők hosszú sora óta programmokban, tervekben, elgondolásokban nem volt hiány. Amit a miniszter úr ma itt elmondott, ugyanezt mondotta Bud János is ma, azonban mint miniszter, az általa ma lefektetett magas, klasszikus elvekkel ellenkezőképpen cselekedett; mindannak ellenkezőjét tette, amit ma mondott. Amit a miniszter úr mondott, az mind nagyon szép volt, de én — ezt nem pártom nevében, hanem a magánig nevében mondom — szép beszéde után szép es erélyes cselekedeteket várok. (Ulain Ferenc: Helyes!) . Egy mondata megkapott engem, de bizonyos aggályt is ébresztett fel bennem, nevezetesen az, ami más oldalról tapsorkánt váltott ki, hogy egyes ipari ágakat kényszeríteni fog a miniszter úr, hogy áldozatokat hozzanak. A 33