Képviselőházi napló, 1931. XVI. kötet • 1933. május 18. - 1933. június 02.
Ülésnapok - 1931-183
16 Az országgyűlés képviselőházának 133. eredménnyel, mutatja itt is az a tény, hogy évről évre mindig többen veszik igénybe éppen a szociális szempontból legtöbbet nélkülöző néprétegek közül. És mindezen, igen gyakran még karitatív munkásságáért, sajnos, immár második éve egyetlen fillér államsegélyben sem részesül, mert a még 1931-ben kapott 2000 pengő is töröltetett. Nagyon kérem az igen t. belügyminiszter urat, tegye lehetővé a pénzügyi segély megadásával (Úgy van! Ügy van! a közéven.) ennek az egyesületnek a prosperitását, amelynek a működését, amint az adatokból látom, a főváros sokkal nagyobb jóakarattal ítéli meg. Igen t. Ház! Azt a rövid időt, amely még rendelkezésemre áll, (Halljuk! Halljuk!) arra szeretném fordítani, hogy a most meginduló fürdőélettel kapcsolatban jelentkező kívánalmakat tegyem szóvá. (Halljuk! Halljuk!) Már a lapok is hozták, hogy a fővárosi Credo-egyesületek felterjesztéssel fordulnak a belügyminiszter úrhoz, akit arra kérnek, hogy az utóbbi években elfajult strandolási és a strandokon való öltözködést szabályozza úgy, hogy az. üdülési célok mellett az a jóízlés követelményeinek is megfeleljen. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Valószínűnek tartom, hogy ennek a kérelemnek meglehetősen nagy ellenzéke fog támadni s egy ilyen irányú beavatkozást az nemcsak reakciónak, hanem ezen túlmenőleg, komikusnak is igyekszik majd beállítani. Éppen ezért nagy elismeréssel kell leszögeznem azt, hogy a felterjesztés mellett állást foglal a sajtónak az a része is, amely komolyságával a felbukkanó kérdésekben a lényeget szereti meglátni és egyik nagy napilapunk erről a kérdésről, illetve ezzel a mozgalommal kapcsolatban a következőket írja (olvassa): «A strandolás tömegmegnyilvánulás. A városi ember természetes vágyakozása a napfény, a szabad levegő, a természet és egészség után. A strandolás egészséges, de nem mindenkor szép. Csak le kellene fényképezni a strandolok egy részét és mindjárt kitűnnék az igazság. Nem azokra gondolunk, akiknek testi deformáltsága trikóban különösen sérti a szemet, de gondolunk azokra, akik rúzzsal és púderrel az^ arcukon bö seni mennek a vízbe, mert úgylátszik, mégsem egészen a nap, a szabadlevegő kedvéért jöttek ki... (Igaz! Ügy van! a középen és a baloldalon.) Gondolunk azokra, akik a szabadabb környezetben szabadosságukban majdnem mezítelenül ténferegnek, azokra, akik a strandélet fesztelenebb légkörét ízléstelen viselkedéssel megfertőzik. (Úgy van! Ügy van! — Kóródi Katona János: A jampecek!) A természet tiszta levegőjének megfertőzöl egyes strandokat szinte hírhedtté tettek. Tehát nem a napfény megrendszabályozásáról van szó, csak annak a romlott ízlésnek és gondolkozásnak kiirtásáról, amelyet, sajnos, a nap nem öl meg úgy, mint a bacillusokat.» (Ügy van! Ügy van!) Idáig a lap. Ehhez nem kell sokat hozzátenni, hiszen kiérezni belőle azt, hogy voltaképpen a jóerkölcsöt veszi védelmébe, azt a jóerkölcsöt, amelynek érvényesülését minden módon segíteni kell, mert ne feledjük el, hogy az egyének, fajok és korok erkölcsének romlásával mindig párhuzamosan halad azok vitalitásának romlása is. (Úgy van! Ügy van! — Taps a jobb- és a baloldalon.) Amikor az elmondottakat ismételten bátor vagyok a belügyminiszter úr szíves figyelmébe ajánlani, a költségvetést elfogadom. (Éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — Szónokot többen üdvözlik.) ülése 1933 május 18-án, csütörtökön* Elnök: Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Kun Béla! Kun Béla: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Amiket Gömbös Gúla t. miniszterelnök úr itt a Házban tegnap belpolitikai vonatkozásokban mondott, azoknak a belügyminiszteri ténykedések egész sorozata élő megtagadását jelenti, illetve ezt jelentik azok a ténykedések is, amelyeket az alárendelt közegek visznek végbe. Ezt bizonyítani fogom. Viszont a világért sem vonom kétségbe... (Zaj. — Halljuk! Halljuk! balfelől.) Elnök: Csendet kérek! Kun Béla: .. • hogy ami azoknak a hivatalos aktáknak intézését jelenti, amely akták politikai vonatkozással nem bírnak és ahova a politikát bekeverni, vagy melléilleszteni nem lehet, szóval az adminisztratív teendők végzésénél, ellátásánál a belügyminisztériumot semmi kifogás sem érheti, valamint nem érheti kifogás azt a tisztelt tisztviselőkart sem, amely a belügyminiszter urat hivatalos ténykedésében támogatja. Ott tényleg rend van. Másképpen áll azonban a dolog, mihelyt politikáról van szó. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Ott nem egyenlő mértékkel mér a t. belügyminiszter úr. Gömbös Gyula t. miniszterelnök úr tegnap azt mondotta, hogy a nemzeti egység gondolata nála nem pártpolitikai rendszert jelent, hanem egy általános, nagy elgondolást. Ezt a t. belügyminiszter úrnak és az általa igazgatott, tőle függő alsóbbrendű közigazgatási hatóságoknak ténykedései keresztülgázolják és pozdorjává törik. A legutóbb lefolytatott képviselőválasztásoknál a hatósági intézkedések egész sorozata a párturalom fenntartása érdekében történt. (Dinnyés Lajos: Szomorú jelenség!) A világért sem. r akarok rekriminálni, mert akkor egy egész álló nap lehetne beszélni, és úgy gondolom, hogy amikor elült a harci zaj, az elmúlt hónapok után felesleges egymást kellemetlen emlékek felidézésével bántani. Mégis azonban méltóztassanak nekem megengedni, hogy minden harag, gyűlölet és ráolvasás nélkül, hónapok után három esetre hivatkozzam, amelyek jellegzetesen bizonyítják, hogy a t. kormány és a t. belügyminiszter úr mennyire a pártpolitikai érdek sugallata, vagy befolyása szerint kezeli a közhatalmat. Egy községben magam voltam, tehát élő koronatanú vagyok, aki a választások intézésénél résztvettem. Hatvanhét polgárt nem engedtek oda a szavazóurnához, hiába rendelte^ el a választási elnök, hogy a választási helyiséghez a nagyon közel lévő mellékutcából jöhetnek. A csendőr nem engedte őket. Elmentem a választási elnökhöz. Azt mondotta, hogy jöjjenek. A csendőr nem engedte ki őket az utca torkolatáig. (Egy hang balfelől: Melyik községben?) Azt mondotta a választási elnök, hogy: lássam a válás ztókat % Nem láthatta, mert a csendőr nem engedte odáig. Hatvanhét szavazóigazolványt elhoztam. Ha hamarább szólalhattam volna fel a Házban, meg is lobogtattam volna; így a petíciós adatokhoz csatoltuk ezeket az okmányokat. (Zaj.) A másik eset szintén egy mezőkeresztesi választókerületben történt. (Zaj.) Váry Nagy Lajosné, született Kékedy Zsuzsannát, egy református volt presbiter özvegyét a csendőrök, amint a tanuk mondották, — magam vettem fel a jegyzőkönyvet — éjjel egy nagyhajú kormánypárti titkár kíséretében meglátogatták (Zaj a jobboldalon.) és mivel nem nyitott ajtót.
