Képviselőházi napló, 1931. XVI. kötet • 1933. május 18. - 1933. június 02.

Ülésnapok - 1931-186

â22 Àz országgyűlés képviselőházának Antal igen t. képviselőtársamnak igaza van akkor, amikor az inkompatibilitás szempontjából alapjában véve irrevelánsnak tartja, hogy az ipari termelés a közös kamara fenntartási költségeihez milyen mértékben járul hozzá, mégis le szeretném szegezni, hogy az általa ebben a tekintetben említett példa alkalmas arra, hogy a kérdést helytelen megvilágításban szerepeltesse, mert megállapítottam, hogy a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara 1932-es költségvetésének összege 674.000 pengő és ebből 250.000 pengő az az összeg, amelyet a gyáripari vállalatok — az a gyáripar — fizetnek, amelyek a Kereskedelmi és Iparkamara elnökének részéről folytonos támadásoknak vannak kitéve. Megvallom őszintén, nem értem, hogy ez az én felszólalásom miért váltja ki a t. túloldalból ezt a zajt, hiszen most nem is gazdasági tételeket állítok fel, hanem azt állítom, amihez minden megjegyzés nélkül hozzá lehet járulni, hogy az érdekképviseletek munkájára ma a gazdasági életben szükség van, (Ulain Ferenc; De nem a visszaéléseikre!) és hogy az érdekképviseletnek az a feladata, hogy a védelmükre bízott termelési ágnak érdekeit képviseljék és világítsák meg, nem mint intézkedő, hanem mint véleményező szervek. (Ulain Ferenc: De nem a fosztogatás határáig! — Zaj. — Elnök csenget. — Biró Pál: Kikérem magamnak az ilyen hangot! — Rakovszky Tibor: Nem kell egyénileg érzékenykedni! Ezek komoly dolgok, ezeket nem lehet egyéni érzékenység alapján elintézni, ez nem egyéni becsület kérdése! — Zaj. — Elnök csenget.) Ez egy termelési ág becsületének kérdése. (Ulain Ferenc: Családi gyarmati kérdés! — Rakovszky Tibor: Aki haragszik, annak nincs igaza! — Biró Pál: Maguk haragusznak! En csak túl akarom magukat kiabálni. — Zaj. — Elnök csenget. — Andaházi-Kasnya Béla: Az összeférhetlenségi törvény alapján magánügyeket nem is szabad védeni!) Ezt a megjegyzést felhasználom azonban arra, hogy a magam részéről is válaszoljak, mert abban a pillanatban, amikor magánügyek tárgyalására Vonatkozó megjegyzéseket hallok, akkor valóban azt kell feltételeznem, hogy a t. túloldal nem is hallgat ide. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Tessék egy kicsit csendben maradni! — Figyelmeztetésem úgy látszik, használj és smost ebben a csendben kérem a képviselő urakat, hogy ne zavarják folyton a tárgyalást. Nem tudtam kivenni, hogy a képviselő urak mit szóltak közbe, azonban állandóan zavarták a tárgyalást. Figyelmeztetem tehát a képviselő urakat, hogyha nem méltóztatnak nyugodtan maradni, kénytelen leszek szigorúbb rendszabályokat alkalmazni. (Helyeslés a jobboldalon. — Büchler József.' Ez Biró Pálra is szól!) Tessék már csendben maradni. Fellner Pál: Semmiképpen sem engedhető meg szerény nézetem szerint, {Zaj. — Elnök csenget.) de nem is tehető fel, hogy bárki ebben a Házban saját egyéni érdekeit képviselje. (Zaj a bal- és szélsőbaloldalon.) En mindezt egy termelési ágnak képviseletében mondtam, amelynek működésére nézve lehetnek eltérőek a vélemények, amelyre vonatkozólag azonban meg kell állapítanunk, hogy igen is az ország termelésének egyik igen lényeges ágát képezi és hogy ennélfogva legalább is annyit megérdemel, (Büchler József: Kizsarolják az ország népét!) hogy akik esetleg más nézeten vannak, akik más érdekeket képviselnek» nyugodtan meghallgassák azokat 186. ülése 1933 május 23-án, keadeü* az érveket, amelyek mellesleg szólva, nem is egy érdemi kérdés elintézésére irányulnak, hanem csak arra vonatkoznak, hogy ez a termelési ág megérdemli, hogy önálló törvényes érdekképviselete legyen éppúgy, mint ahogy önálló törvényes érdekképviselete van az országiban minden más termelési ágnak. (Nagy mj balfelőt. — Elnök csenget.) Es ha t. [képviselőtársaim közül csak valaki is azt mondja, hogy nem groteszk helyzet az, hogy egy ilyen termelési ág olyan érdekképviseletbe tartozzék és azon érdekképviselet fenntartási költségeinek körülbelül 40%-át törvényes intézkedés alapján fedezze, amely érdekképviseletnek a vezetője konzekvensen támadja az ipart, akkor erre azt kell felelnem, hogy az illető az érdekképviseleti elvvel nincsen tisztában, (Nagy zaj balfelől. — Elnök csenget.) mert az érdekképviselet feladata nem más, mint egy bizonyos szubjektív objektivitás, amellyel képviseli, illetve képviselni köteles a reá bízott érdekeket. (Zaj a baloldalon. — Elnök csenget.) Hallottam olyan megjegyzéseket, amelyek a szeszkartellt emlegették, mint érdekképviseletet. A szeszkartell nem érdekképviselet; ehheg épp oly kevés köze van, mintha most a kultusztárcához kezdenék el beszélni. (Kabók Lajos: De a pinkapénznek köze van ehhez! — Zaj. — Elnök csenget.) Nem tudom belátni, hogy ha arra törekszünk, hogy a kérdéseket objektív világításban akarjuk látni és nem politikai babérokat akarunk aratni, akkor nogyan lehet megjegyzés az ellen, hogy egy termelési ág érdekképviseletet kíván, olyan érdekképviseletet, amilyennel minden esryéb termelési ág is rendelkezik és demonstrál az ellen, hogy oly érdekképviseletbe kényszerítsék, amely az előbb említett okoknál fogva feladatának megfelelni nem is lehet képes. (Nagy zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget.) En tehát leszögezem azt a tiszteletteljes kérésemet, melyet a kereskedelemügyi miniszter úrhoz intézek, hogy legyen kegyes ebben az irányban a kérdést meggondolás tárgyává tenni és megtenni azokat az intézkedéseket, amelyek ezt az ipar részére tarthatatlan helyzetet orvosolják és lehetővé teszik az önálló gyáripari kamara mielőbbi felállítását. {Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Felkiáltások: szesz, élesztőmonopolista! — Propper Sándor: Ha a szeszkartell akarja, meglesz!) Nincsenek informálva képviselőtársaim, mert nekem az élesztőhöz annyi közöm van, mint önöknek. (Ulain Ferenc: Ahhoz nincs, de a szeszhez annál több köze van! — Zaj.) Önként értetődik, hogy a gazdasági viszonyok ilyen alakulása folytán az egyes gazdasági minisztériumoknak, illetőleg azok vezetőinek is sokkal szélesebb skálán kell játszani tudniok, mint normális időkben. E tekintetben legnehezebb helyzetben a kereskedelemügyi minisztérium van, mert a kereskedelemügyi tárcában vannak a legheterogénebb érdekszférák egyesítve. Mégis azt kell mondanom, hogy ez a mai szervezet, amely a kereskedelmi minisztérium reszortjába utalja az államvasutak kérdését, az ipari termelés kérdését és a kereskedelem kérdését, még a leglogikusabb konstrukció, mert ennek a három kérdésnek egymásra való kölcsönhatása mégis csak szorosabb, mintha másirányú beolvasztás történnék. Ha azonban itt változtatás volna készülőben, akkor éppúgy, mint az érdekképviseleteknél mondottam, ebben a tekintetben is az volna a kérésem : méltóztassék az ipari termelést olyan termelési ág-