Képviselőházi napló, 1931. XVI. kötet • 1933. május 18. - 1933. június 02.

Ülésnapok - 1931-183

Âz orszâgyûlês képviselőházának 183. tását megakadályozni. Helyesen látta meg Erődi-Harraeh Tihamér igen t. képviselőtársam ennek a kérdésnek rendkívüli fontosságát, de nem tudok vele teljesen egyetérteni abban, hogy ő a feladat megoldását hatósági beavatkozástól és kényszer útján várja. Az állam tennivalója ezen a téren a meglévő és nagyszerűen működő intézetek számának növelésében és azok támogatásában áll. Sajnos, ugyancsak mostoha elbánásról panaszkodik, az Országos Stefánia-Szövetség is, amely pedig még erősebb szervezet-hálózatot épített ki, mégpedig a társadalom támogatásával. Azért hangsúlyozom, hogy a társadalom támogatásával, mert az 1931-es statisztikai adatok tanúsága szerint, míg a helyhatóságok 186 fiókszövetséget kereken 719.000 pengővel támogattak, addig a társadalomi hozzájárulása 743.000 pengő. Ez a hatalmas összeg és az a körülmény, hogy 1923-tól 1931-ig a fiókszövetségek iszáma 69-ről 186-ra emelkedett, az anyaés csecsemővédő intézetek száma pedig 78-ról 233-ra szökött fel, mindennél jobban hizonyítja azt, hogy teljes eredmény a népbetegségek elleni küzdelemben csak úgy érhető el, ha azt a hatóságok a társadalommal karöltve organizálják meg, amikor az igazi erőt ehhez a küzdelemhez a társadalom megértő meggyőződése szolgáltatja. En, aki közelebbről ismerem a Stefánia működését és tevékenységét, csak a legnagyobb elismeréssel nyilatkozhatom arról a szép munkáról, amelyet a védőintézetek orvosai és védőnői, igazán szerény javadalmazás mellett, nagyon nehéz körülmények között végeznek. De ki kell itt emelnem azt a megértést, amellyel ezek az intézetek a nép egészségügyi, szociális, de gazdasági bajaihoz és szükségleteihez is hozzá tudnak simulni, mert ezek a reájuk bízott lakosságnak nemcsak az egészségét védik, hanem minden ügyes-bajos dolgaikban is mellettük állanak és ezenfelül igyekeznek a lelki és erkölcsi defektusokat is kiküszöbölni, hogy így minden akadályt elhárítsanak az elől, hogy a magyar anyák nemcsak testben, hanem lélekben is egészséges gyermekeket nevelhessenek a jövő Magyarország számára. 120.000 pengővel csökkenti a költségvetés immár a második éve ennek a minden elismerést megérdemlő intézménynek dotációját, akkor, amikor a fejlesztést már az egész társadalom közszükségnek ismerte el, amit legjobban bizonyít az a körülmény, hogy minden különösebb propaganda nélkül évről-évre nagyobb az igénybevevők száma s ez a jelentkezéstöbblet nem a gazdasági depresszióban találja magyarázatát, hanem az okosan tanított felvilágosító munkában. Az államsegély csökkentésében nagy veszedelmet látok és félelemmel nézek a jövő elé, mert attól tartok, hogy a községek és a társadalom teljesitőképessége ki fog merülni, vagy legalább is^ azt továb'b fokozni nem lehet s ez a pompás szervezet, amely preventív munkájával éppen a drága kórházügyet tehermentesíti pénzügyileg is, össze fog zsugorodni és elveszti ezt a különösen fontos jelentőségét. A segítség szüksége annyira világos, hogy nincsen a legkisebb aggályom az iránt, hogy a belügyminiszter úr a tárcája pénzügyi keretén belül meg fogja találni a módot arra, hogy más intézményeknek a dotációját még a^ költségvetési év alatt tudni fogja olyan mértékben csökkenteni, hogy ezek a bevált szervezetek ülése 1933 május 18-án, csütörtökön. 15 a nemzet eminens érdekeit szolgáló aktivitásukban akadályozva ne legyenek. A felhozottakkal kapcsolatban áll az ápolónő- és védőnőképzés problémája. Nehéz megérteni, hogy (miért kellett nagy összeggel új ápolónő- és védőnőképzőt építeni akkor, amikor az ápolónőképzést a Magyar Vöröskereszt Egylet, a védőnőképzést pedig a Stefánia évtizedes tapasztalatokon okulva, igen eredményesen folytatta. Bizonyos, hogy ennek a végső következménye az lesz, hogy a régi intézmények is, de az uj intézmény is kihasználatlanul csak fél munkaerővel fognak dolgozni és az elkedvetlenedés a kitűzött cél elérését gyorsítani vagy az eredményt hatásosabbá tenni semmiesetre sem fogja. Magától kínálkozik tehát az a gondolat, és szerény véleményem szerint erősen megfontolandó is, hogy ezek az újabb intézmények — és itt nemcsak az Országos Közegészségügyi Intézetre, hanem az egészségügyi mintajárásokra is gondolok — legalább addig, amíg az ország ilyen súlyos gazdasági helyzetben van, működésüket bizonyos mértékig korlátozzák és semmiesetre se részesüljenek olyan különleges pótlékolásokban, amelyek a többi hasonló állásban lévő hatósági orvosokban méltán keltenek elkeseredést. (Ügy van! Ügy van! a középen.) T. Képviselőház! A népbetegségek harmadik fajtája — a venereás betegségek — leküzdésére kifejtett munkásságot a költségvetés a «Hemijbetegségek gyógyítására szolgáló intézetek segélyezése» címen mindössze 20.000 pengővel alimentálja. Minden állaim, nemcsak az európai államok, a legesélyesebb küzdelmet folytatja t a nemibetegségek néppusztító, születésakadályozó és nem utolsó sorban honvédelem-nehezítő hatása ellen és hatalmas öszszegekkel igyekeznek úgy a prevenciót szolgáló, mint a gyógyító munkát, a jövő generáció szempontjából is, minél eredményesebbé tenni. Ennél a munkánál is pótolhatatlan erőveszteség az, ha a társadalom figyelmét nem hívjuk fel kellőképpen a sürgős tennivalókra, vagy ha az ilyen betegségek leküzdésére alakult társadalmi egyesületeket pénzügyi támogatás híján veszni hagyjuk. Ezen a téren is működik egy régi, bevált és éppen ebben az évben a 40 éves jubileumát megünnepelni készülő társadalmi egyesületünk, a Telei a-egyesület. Nem tudom, lesz-e módja ennek a tiszteletreméltó egyesületnek ezt a jubileumot megünnepelni, mert végső tartalékát az elmúlt esztendőkben már felélte, úgy, hogy az utolsó évnegyedben a rendelőintézet házbérét ^sem tudta kifizetni, noha orvosai nagy és Önfeláldozó munkásságukért soha egyetlen fillér honoráriumot sem kaptak. (Ügy van! Ügy van! a középen.) Igen szomorú jövő előtt áll tehát az az egyesület, amely az egész világon elsőnek indította meg a venereás betegségek elleni küzdelmet társadalmi úton. Nagyon nehéz területen folytatja a nemzetvédő munkáját, hiszen lépten-nyomon meg kell birkóznia úgy a megértetlenség, mint az álszemérem akadályaival. Ezeket leküzdeni csak a legmegértőbb és tapasztalatokban gazdag orvosi karral lehet, mindig a társadalom segítségével, de talán sohasem hivatalos apparátussal. Nemcsak gyógyít az egyesület, hanem a felvilágosításnak széles néprétegekre kiterjedő kényes és körülményes munkája mellett házassági tanácsadót is létesített és hogy milyen jó