Képviselőházi napló, 1931. XVI. kötet • 1933. május 18. - 1933. június 02.

Ülésnapok - 1931-183

Az országgyűlés képviselőházának 183. ülése 1933 május 18-án, csütörtökön. 9 ség esetén magukat gyógykezeltetni ne tudnák, gyermekeiket pedig ne taníttathassák. (Ügy van! Ügy van! a középen.) Engedtessék meg nekem, t Ház, hogy ezeket az általam elgondolt intézkedéseket röviden konkretizáljam is. Elsősorban gondolok itt az autonómiákat terhelő külföldi kölcsönök kamatainak apasztására. Miért nem lehetne kormányintézkedésekkel a külföldi kölesönök kamatait két és fél százalékkal csökkenteni? Talán kis áldozattal lehető volna a függőkölcsönöknél is. Mindenesetre ilyen intézkedés lényegesen csökkentené az autonómiák háztartásának kiadási oldalát. A súlyos anyagi helyzetben levő községek arányosabb állami megsegítése szempontjából célirányosnak tartanám annak a különben már többízben felmerült tervnek keresztülvitelét, hogy a községek részére átengedett állami bevételek, kereseti adó, fogyasztási adó, italmérési illetékek és forgalmi adó jutalékok a községektől visszavonatnának és az ezen a réven befolyó bevételekkel a községek segélyezési alapja növeltetnék, ezáltal r megszüntethetők volnának azok az anomáliák, amelyek a jelenben fennállanak, hogy tudniillik egyes vagyonos, csekélyebb adóssággal bíró községek, ahol az átengedett állami bevételek nagyobb összegben folynak be, aránylag csekély pótadóval dolgoznak, (Ügy van! — Helyeslés a középen.) míg más szegény, vagyonnal nem bíró, eladósodott községeknél, ahol az átengedett bevételek alig tesznek ki számottevő összeget, vagy egyáltalán ilyenek nincsenek is, a községi pótadó aránytalanul sokkal nagyobb. (Ügy van! a középen. — Egy hang a középen: Túl vannak terhelve!) Ennek az elgondolásnak keresztülvitelével a nagyobb megsegítés oda jutna, ahol az jobban indokolt és nagyobb mérvben szükséges. T. Ház! Szükségesnek tartanám méer a községi kör- ég aljegyzők fizetésének az államháztartás terhére való átvételét, miáltal lehetővé válnék a fizetéseknek rendes időben való pontos kiszolgáltatása. Pénzügyi szempontból ennek akadályát nem látom, mert ha újból vármegyémből veszem az adatokat, a jegyzői fizetések összege 430.000 pengőt tesz ki, egv régebben megállapított kulcs szerint a belügyminiszter vármegyémnek évente 124.000 pengő hozzájárulást ad, a községek segélyezésére pedig circa 300.000 pengőt fordít. Ez a két öszszeg megfelel a fizetések 430.000 pengő összegének. Ha. e két hozzájárulási segélyt a belügyminisztérium nem adja, hanem ezekből havonként közvetlenül utalja ki a fizetéseket, ez újabb megterhelést az államra az elmondottak értelmében nem jelent. Ha ez az eljárás előttem nem ismert okoknál fogva nehézségekbe ütköznék, legalább azt kérném, hogy a hozzájárulási segélyek havonként egyenlő részletben utaltassanak ki a vármegyéhez azzal, hogy ebből elsősorban a jegyzők fizetései adassanak ki. Ebben az esetben csak az a rizikó érheti az államot, illetve a belüeryi kormányzatot, hogy néhány hónappal előbb kellene ezt előteremtenie. Nehezebb kérdésnek tartom a megyei és községi nyugdíjasok illetményeinek az állam terhére való átvételét, holott szociális szempontból ez is feltétlenül szükséges lenne. A helyzet ugyanis az, hogy a nyugdíjterhek a vármegyei költségvetés-előirányzatnak csaknem az 50%-át teszik ki, és a^nyugdíjterheknek csak circa egyheted része talál fedezetet a ^fizetések és a nyugdíjak után a keresetiadó átenKÊPVISELÔHÂZI NAPLÓ XVI, gedéséből, míg hatheted része a megyei pótadóból fedeztetik. Megoldható volna talán a kérdés akként, hogy a fizetések és nyugdíjak után fizetendő keresetiadó visszamaradna az államkincstár javra, az az összeg pedig, amelyet a vármegye pótadóval pótol, az egységes adókezelés folyamán a vármegyék részére megállapított részesedési kulcs megfelelő kisebb megállapításával tartatnék vissza az államkasszában és innen utaltatnának ki a nyugdíjak havi részletekben. Ez az eljárási mód sem jelentene újabb terhet az államkincstárra, legfeljebb azt a rizikót, hogy a nyugdíjakat az államkincstárnak néhány hónapra előlegeznie kellene. í Végül még egészen röviden két kérdésre óhajtok kitérni, t. Ház. (Halljuk! Halljuk! a középen.) Ezek közül az egyik, ha nem is tartozik a belügyi költségvetés keretébe, de érinti a vármegyék háztartását; a másik nem függ össze az autonómiák háztartásával, de a belügyi tárca körébe tartozik. Mind a kettő megfelelő megoldással a községek lakosságának ferhét csökkentené. Az egyik kérdés a közmunkaváltság. Már a múlt évben többen foglalkoztunk ezzel a legigazságtalanabb és legaránytalanabb közteherrel s megszüntetését és másformájú, az^ igazságos, arányos és egyenlő közteherviselés elvén felépülő adóztatás statuálás át kértük. (Helyeslés a középen.) Szorgalmazásunkra az előző kormány keresztül is vitt bizonyos lényeges enyhítéseket a legszegényebb kategóriáknál, de ez a közszolgáltatás még mindig súlyos ezeknél is, általánossá pedig nem tétetett, mert a pénzintézetek, gyárak, malmok, ipari és kereskedelmi 'vállalatok most is mentesek ettől a megterheltetéstőL Ma már, amidőn a legkisebb vármegyei út is az egész ország közlekedésének érdekeit szolgálja, ideje volna az egész útügyet államosítani (Ügy van! jobbfelől.) és a megyei közlekedési utak igazgatását és fenntartását is állami igazgatásba venni. Egyedül a községi utakat hagynám a községek kezelésében, amelyek azokat kevés, természetben leszolgálandó közmunkával tarthatnák fenn. A másik kérdés egyes kisebb jelentőségű, a főszolgabírói hivatalok hatáskörébe utalt ügyeknek a községi jegyző hatáskörébe való utalása, ami nagy könnyítés volna a községek lakosságára, sok felesleges költségtől mentené meg őket és nem venne el munkaidejükből. Ha a községi jegyző közreműködhetik a házasságkötésnél, ha 100 pengő értékhatárig kisebb polgári peres ügyekiben eljárhat, ha kiadhat munkásigazolyányokat, ítélkezhetik az 1894. évi XII. te. alapján 40 pengő kárértékű^ mezőrendőri kihágási ügyekben, miért ne ítélkezhetnék cselédügyekben, amire az 1876 : XIII. te lehetőséget nyújt, miért ne állíthatna ki cselédkönyveket, amikor ezeket a főszolgabíró úgyis a jegyző által kiadott bizonyítványok alapján állítja ki, miért ne adhatna ki táncmulatsági engedélyeket és kisebb építkezésekre építési engedélyt? Ezeknek az ügyeknek a jegyző hatáskörébe (való átutalásával talán nem kellene megvárni a közigazgatás racionalizálását és tervbevett átszervezését, hanem megoldható lenne ez a fennálló törvények alapján is. Az általam előadottakra óhajtottam felhívni az igen t. belügyminiszter úr figyelmét. Tudom, hogy a miniszter úr ismeri az általam vázolt állapotokat, valamint arról is meg vagyok győződve, hogy az ő tárgyismerete, ügyszeretete, jóindulata és megértése meg fogja 2