Képviselőházi napló, 1931. XVI. kötet • 1933. május 18. - 1933. június 02.

Ülésnapok - 1931-184

^^^^^^™ 116 Az országgyűlés képviselőházának 184- illése 1933 május 19-én, pénteken. kivitel számára, — az olcsó árupengővel szemben 40%-os túlértékelést — amellyel szemben a mezőgazdasági export biztosítása kizártnak látszik. Tavaly ugyanebben az időszakban ugyanígy elmondottam aggodalmaimat, szintén hiábavaló módon. Itt állunk a tavaszi szezon derekán ; most jönnek az idényeikkek, jönnek a vetemények, jön rövidesen a magyar gyümölcs, (Zaj a baloldalon.) jön az a sok romlandó áru, amelyet ha akarnánk sem tudnánk konzerválni. Hol fogjuk elhelyezni ezeket a cikkeket ? A bécsi piac talán úgy-ahogy még nyitva van ? De mikor jutunk ki ezekkel a cseh piacra, mikor jutunk ki a német birodalmi piacra ? Megint összefognak csapni a hullámok a fejünk felett, megint azt fogjuk várni, hogy százezrek maradjanak kenyér nélkül, akik megadják a munkát a földnek, de nem volt olyan kormányuk, amely biztosította volna számukra munkájuk eredményének megfelelő értékesítését és tisztességes hasznot ennek a becsületes munkának. (Zaj a baloldalon. — Elnök csenget.) fíogy mire értette a belügyminiszter úr ezeket a rendkívül súlyos és fenyegető, az ország szempontjából fenyegető szavakat, nem tudom. Talán megint a belső helyzettel kapcsolatban valami kommunista veszélyt szimatol ebben az országban? (Dinnyés Lajos: Talán kormányválság van!) A kommunista felforgató veszedelemmel szemben itt ebben a Házban nincs különbség egyetlen párt között sem, ezzel szemben valamennyien egységesen állunk, a tisztelt szociáldemokratapártot sem véve ki ebben a tekintetben. (Büchler József : Öreg gramofonlemez már ez!) Számos kérdésben lehet köztünk véleménykülönbség, de ezt az elkopott grammofonlemezt, amellyel 12 év alatt annyi önkényt, annyi erőszakot indokoltak meg, ne méltóztassék megint arra az ócska párthangszerre feltenni. A kommunista veszéllyel szemben itt áll a nemzet egységesen, a kommunista veszéllyel pártpolitikai erőszakot ezzel a polgári alapon álló nemzeti, tisztességes párttal, a mi pártunkkal szemben nem lehet megindokolni és nem is fognak Önök soha megindokolni tudni, hanem csak egy egyoldalú pártmonopólium lejárt és a nép által meggyűlölt rendszerének erőszakos fenntartását kell benne látnunk. A parasztság elégedetlen. Joggal elégedetlen! A.gyűléstilalom tehát az a mód, amellyel a parasztság elégedetlenségének elejét lehet venni? Hát nem azok az intézkedések volnának-e szükségesek, amelyeket mi innen ezekből a padokból annyi idő óta meddő módon hangsúlyozunk? A magyar parasztnál könnyebben kielégíthető rétege ennek a nemzetnek nincs. Ez a réteg meg volna elégedve, ha olyan gondoskodás történnék róla a kormányzat részéről, amilyen a Gyosz.-szal, a Tébe.-vel, az Omke.-vel szemben eddig már megnyilatkozott- Én nem azt kifogásolom, hogy a kormányzat gondoskodik ezekről — ám gondoskodjék róluk, törődjék velük, ők is hasznos rétege ennek a nemzetnek —, de ne hanyagolja el a nemzeti társadalom alapját képező ötmillió falusi magyar embert, kisgazdát, földetmívelő embert, akikről az igen t. kormány eddig még, legalább az intézkedések tekintetében, tudomást sem vett, csak szavalatok, frázisok formájában. S azt kérdezem, t. Ház: mit tett ez a hét hónap óta fennálló rendszer ezen a borzalmasan nehéz télen a szegény emberek érdekében? Azt látjuk, hogy a gazdagok érdekében, a kartellek érdekében az 1928. évi áraknál is magasabb árakat háborítatlan ul biztosít nekik, sőt Gömbös miniszterelnök úr most már a kartellbárók tapsától kísérve ... (Egy hang a középen: Demagógia ! — Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek! Eckhardt Tibor ; Demagógia az, ba valaki a miniszterelnök urat figyelmezteti ígéretére, amelyet itt tett bemutatkozása során? A miniszterelnök úr megígérte, hogy le fogja törni a kartellárakat- (Folytonos nagy zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Eckhardt Tibor : A miniszterelnök úr ezt az álláspontját alaposan revideálta, mert a Gyosz. legutóbbi ülésén kijelentette, hogy ő már nem avatkozik bele a dologba, ellenben a gyáriparosok vezetőinek élénk tapsától kísérve arra szólította fel a kar teli vezetőket, hogy kövessenek el ők harakirit önként. Elhiszem, ez az ajánlat tetszett a kartelleknek, mert most már biztonságban vaunak áraikkal, de bogy ennek a politikának nem való a napfény, hogy ez a politika, ez az idejét múlt és lejárt, egyoldalú ingó-nagytőkés politika a magyar nemzet körében nem tud hódítani: az nyilvánvaló, ezzel a politikával a választók elé kimenni valóban nem volna ajánlatos és kívánatos. Én a belügyminiszter urat felszólítom az ország nyílt színe előtt, hogy ha már ilyen komoly nyugtalanságot keltő, súlyos veszélyeket falra festő nyilatkozatot tett itt, akkor tárja fel, miféle szempontokkal tudja ezt indokolni, miféle komoly veszedelmeket lát a belügyminiszter úr. Elnök : A képviselő urat figyelmeztetem, hogy beszédideje lejárt. Eckhardt Tibor : Befejezem! De saját reputációja érdekében sem szabad, ha azt akarja, hogy szavait komolyan vegyék, egyszerűen maszlagolnia, mumusokat falra festenie. Valamennyiünk nevében felszólítom a belügyminiszter urat, indokolja meg most már világosan, mit értett ezen fenyegető szavak alatt. Mert ha komoly veszélyről van szó, ha a nemzetet fenyegeti veszedelem, legaláb olyan eréllyel fogunk ott állni a bajban, mint a t. túloldal. De ha csak a pártot fenyegi veszedelem, akkor ezt a pártot eltemetni igenis, mi is szívesen fogunk segíteni. Nem fogadom el az elnöki napirendi indítványt (Helyeslés és taps balfelől.) Elnök : Szólásra következik? Pakots József jegyző : Báró Vay Miklós. Br. Vay Miklós : T. Ház ! Mielőtt döntenénk a napirendi javaslat elfogadása felett, méltóztassék megengedni, hogy Eckhardt Tibor t. képviselőtársamnak válaszoljak a boletta kérdésében. A képviselő úr tévedésben van, amikor azt mondja, hogy a pénzügyminiszter úr már lekötötte magát a boletta kérdésében — mert a pénzügyminiszter úr csak azt mondotta, hogy elvi szempontból addig tartja ő ezt fenn,^ amíg jobb és járható javaslatot nem hoznak. Bátor vagyok kijelenteni a bolettakérdésben, hogy — amint méltóztattak a költségvetési vita folyamán is hallani a kormánypárt részéről is, de az ellenzéki oldalon is — éppen a nagybirtokososztály volt fiz, amely önzetlenül állott ebben a kérdésben (Ügy van ! Ügy van ! — Eckhardt Tibor : Becsületére válik a nagybirtokosoknak!) és anyagi előnyeiket nem véve figyelembe, a boletta ellen foglaltak állást. Én magam is lehetetlenségnek tartom, hogy amikor a mezőgazdasági munkabérek egy pengőn állanak, akkor a mezőgazdasági vagy szőlőmuokás vagy bármilyen munkás ne tudjon napi keresetéből két vagy két és fél kiló kenyeret venni. (Ügy van ! Ügy van !) Ez teljesen antiszociális, és helyes, ha keressük azokat a módokat, amelyekkel lehetne az ország szempontjából ezt a kérdést megoldani. Igenis, mi azt követeljük, hogy azt a bizonyos differenciát, amely a mezőgazdasági és egyéb kereseti ágak között van, elsősorban azok a kereseti források viseljék és azokra a kereseti ágakra hárítsák, amelyeknek bizonyos konjunktúrájuk volt. (Eckhardt Tibor : A kartellek bizo-