Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-182

T 508 Az országgyűlés képviselőházának tóztassék csak meggondolni, mennyire élesen és világosan szögezte le magát az osztrák politika az Anschluss ellen (Jánossy Gábor: A közérzet más ám, mint a hivatalos politika!) Az osztrák hadügyminiszter, Vaugoin és Dollfuss csak nemrégiben félreérthetetlenül kifejezték, hogy még fegyverrel is hajlandók megvédeni Ausztria önállóságát. (Ulain Ferenc: Kicsi fegyverkével! — Jánossy Gábor: Természetes folyamat lesz az! Egy faj!) Vaugoin hadügyminiszter a közelmúltban Salzburgban azt mondotta, hogy «a mi Ausztriánkat nem dobjuk oda zsákmányul, csak a mi testünkön keresztül vehetik el tőlünk a mi Ausztriánkat». Dollfuss kancellár pedig ugyanott ezeket mondotta : «Aki belpolitikai céljaink elérésére és pártpolitikai érdekből az alkotmányos kormányzat ellen a külföddel fog össze, az hazaáruló». Dollfuss elpanaszolja, hogy négy esztendővel ezelőtt Németország 29.000 vágóm fát vett Ausztriától, most csak 1000 vagont, de ugyanakkor Oroszországból dumping áron 25.000 vagont vásárol. (Jánossy Gábor: Hinc illae lacrimae!) T. Ház! Ha Ausztria ilyen világioisan fejezi ki magát, ha Austriában megvolt a bátorság arra, hogy a hitleri Németország Anschlussgondolatát hirdető és plántáló német minisztereknek — hogy úgy mondjam — kiadja az útját, akkor itt az ideje, hogy a magyar nemzetnek és a magyar politikának is meglegyen a bátorsága ahhoz, hogy világosan leszögezze magát ehhez az osztrák és egyben nagyon is magyar politikához. Azt csak nem meri senki tagadni közöttünk, hogy az Anschluss Magyarországnak gazdaságpolitikailag és nemzetpolitikaiíag a halálát jelentené? Nem tudom megérteni, hogy akkor, amikor egész Európa az Anschlussal szemben áll, amikor a mi szövetségeseink, az olaszok is szembenállnak az Anis>chluss-<sáil, amikor ma azt lehet mondani, hogy Németország ebben a kérdésben egyedül áll, miért kell nekünk azt a látszatot keltenünk, és fönntartanunk, hogy mi vagyunk az egyedüliek, akik Németországot tüskön-bokron keresztül követjük? Miért nem lehet a miniszterelnök úrnak, akinek olyan megértő szavai voltak a csehek és románok felé, és az ő külügyminiszterének világosan és határozottan odaszögeznie magát az önálló Ausztria mellé, hiszen az önálló Ausztria és az Anschluss-kérdés az a forgópontja a középeurópai politikának, amelybe mi is be kell, hogy kapcsolódjunk, hogy a (kibontakozás útját egyengessük? (Büchler József: Madai urna.k tetszik a hitlerizmus! — Ulain Ferenc: A hitlerizmus csak forma, a német nemzet pedig egy állam!) Teljes elismeréssel vagyok gróf Bethlen István volt miniszterelnök úrral szemben abban a vonatkozásban, hogy nem csinált ebben az országban egy szomorú és kicsinyes külpolitikai kompromisszumot, de igenis hibáztatom őt abban, hogy a német birodalomtól független magyar külpolitika alapjait nem vetette meg. Bethlen István gróf egyszer azt a kijelentést tette, hogy az Anschluss bennünket nem érdekel. Holott nemcsak, hogy érdekel bennünket, de mindenki másnál jobban érdekel bennünket. Ugyancsak gróf Bethlen István volt az, aki pár esztendővel ezelőtt azt a másik kijelentést tette, hogy a magyar külpolitika kettős oszlopa az olasz barátság és a német barátság. Én ezt — német vonatkozásban — tagadom és az események nekünk fognak igazat adni. (Simon András: Ausztriát is említette, ezt elfelejtette q, képviselő úr!) Amikor azt hangoz182. ülése 1933 mápts 17-én, szerdán. tatom, hogy az Anschluss ellen a magyarságnak élesen állást kell foglalnia, akkor a magyar külpolitikának legfőbb gondolati centrumára mutattam rá és folytatom ezt azzal, hogy itt az ideje, éppen az Anschluss-kérdés ós amiaz agresszió miatt, amivel Németország egész Európával szemben fellép, hogy a mi revíziónkat véglegesen elválasszuk a német revíziótól. Rámutattam arra, hogy ez a revízió el volt választva már a békeszerződések idején a Millerand-féle kísérőlevéllel a német revíziótól és ma egész sor tekintélyre, hivatkozhatunk, olyanokra, akik a revízió kérdésében mindig mellettünk állottak. Amióta az angol parlamentben elhangzottak azok az éles kifakadások a legelőkelőbb külpolitikusok ajkáról a német birodalom mai politikájával szemben, amióta kijelentette az egyik előkelő angol képviselő, hogy egyetlenegy lengyelt vagy más nemzetiségit, nem adnak az alá a Németország alá, amely az emberi jogokat annyira nem tiszteli, azóta is folytatódik AngÜiában a magyar revíziógondolatinak és mozgalomnak előkészítése és erősítése. Lady Snowden éppen tegnap mondott egy igen szép és hatásos beszédet a magyar revízióról. {Éljenzés jobb felől. — Jánossy Gábor: Olvastuk és örültünk neki!) Méltóztassék csak beszédéből ezt a pár mondatot megfigyelni (olvassa): «A magyar nép problémáit súlyos tévedés volna Összefüggésbe bozni a németek problémáival. A magyar békerevízió minden tekintetben független a hitlerizmus célkitűzé; seitől éppen úgy, mint ahogy a germán faj népi és nemzeti öntudatvilága nem alkalmazható a magyarokra». És azóta az angol sajtónak egyik legnagyszerűbb, legerősebb, leghJa talmasabb orgánuma, a Manchester Guardian hatalmas revíziós cikket közölt, amelybeni ismét aláhúzta és megismételte Rothermere kordnak: akcióját és követeléseit. r T. Ház ! Ha a német birodalom onai politisa jávai szemben egyértelműleg fellépő angol politika és sajtó vallóban összekapcsolná a két. revíziót, ha valóban igaza volna a külügyminiszter úrnak, hogy irányadó tényezők ezt a két revíziót elválaszthatatlanul összekapcsolják, akkor a Manchester Guardiaaiban el nem hangzottak volna ilyen szavak és akkor Lady Snowden a magyar parlament épületében nem figyelmeztetett volna bennünket arra, hogy ezt a két dolgot el kell választani. Engem nem nyugtat meg a t. Ikülügyminisz ter úrnak az a kijelentése, hogy a hitleri birodalom valószínűleg évekig el lesz foglalva a maga belső dolgaival, tehát az Anschluss nem aktuális. Csak nemrégiben olvastam a francia félhivatalos sajtóban Hitler «Mein Kampójának külpolitikai összefoglalását és látom abból, — mindenki láthatja, — de SchmidtPauli úrnak beszédéből is csak ezt olvashatjuk ki, hogy a német politika egyelőre lemond a gyarmatosításról és a gyarmatokról, de gyarmatosítani kívánja Kelet-Európát. Az egész német imperializmus, az egész német gazdasági, politikai erő rá akar feküdni a Duna völgyére és Lengyelországra. Kelet felé akarja vinni a német hatalomnak jelvényeit, amelyeket Ma gyarország és a magyar nemzet ezer éven keresztül állított meg Dévénynél. So'hmidt-Pauli úr megcáfolta Bethlen István grófot, aki nemrégiben azt a kijelentést tette, hogy Németországnak nincsenek keleti terjeszkedő céljai és hogy a Drang nach Osten régen a múlté. Schmidt-Pauli világosan kijelentette, hogy a néniét terjeszkedésnek gazdasági céljai vannak,