Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-174

92 Az országgyűlés képviselőházának 17 teljesen azokkal a módszerekkel dolgozik, ame­lyeket Wolff Károly annyira elitéi és amelyek ellen hadakozik. Wolff Károly utálja a bolse­vista módszereket és ime, amikor a német pszihé alkalmazza ezeket a bolsevista módsze­reket, akkor Wolff Károly rajong, mert kapi­talista állam kapitalista képviselői foglalnak el munkásházakat, munkáslapokat, munkás­bankokat, mások magnátulajdonát. Abba nem megyünk bele, hogy csak akkor veszélyes az ilyen kilengés, ha munkások al­kalmazzák a kapitalisták ellen. Az úgyneve­zett államfenntartó pszihének joga van ra­bolni, gyilkolni, a törvényeket felrúgni, bírá­kat kidobni? Ebbe a cserébe nem_ megyünk bele, t. Képviselőház! (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Innét, erről a helyről kell megállapítani: igenis, a magyarországi szo­ciáldemokrata párt a legnagyobb szeretettel és szolidaritással emlékezik meg az üldözött német munkásságról és a német szociáldemo­kratákról. (Ügy van! Ügy van! — Taps a .szélsőbaloldalon. — Meskó Zoltán: A mexikói és a spanyolországi vallásüldözések ellen egy szavuk sem volt!) A magyar ifjúság, a magyar munkásság és a magyar élet problémái, egész Magyar­ország problémája szorosan összefügg azzal a gazdasági és politikai rendszerrel, amely ma az életet Magyarországon irányítja. Amíg ez az adottság van, amig ez a gazdasági és politikai rendszer vain, addig sem az ifjúság, sem a munkásság problémáit megoldani nem lehet. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Eckhardt Tibor képviselő úr és többen az egységespárti oldalon és ezen az oldalon is el­ismerték azt, hogy a kapitalizmusnak óriási bűnei vannak. Óriási, rengeteg, szédületes bű­néi vannak, de nemcsak azok, amelyeket itt elmondanak, hanem sokkal nagyobb bűnei. A kapitalizmus csak öncélú lehet és a kapitaliz­mus túlnőtt azokon a kereteken, hogy a gaz­dasági rendszereknek irányítója lehessen. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalno.) Majd beszélek némely dologról, amely nemcsak Magyarországnak visszássága, — hiszen ez a világválság — (hanem visszássága az egész világ kapitalista rendszerének. Azt mondotta Eckhardt Tibor képviselő úr (Olvassa): «Ha azonban a tőke teljesíti szociális kötelességeit, akkor a marxizmusnak nem lesz létjogosultsága.» Szívesen elvállalom ezt a megállapítást. Ha a tőke tejesíti szoci­ális kötelességeit^ akkor tényleg nem lesz a marxizmusnak létjogosultsága; csakhogy a hiba ott van, hogy a tőke nem teljesítheti szo­ciális^ kötelességeit, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) mert nem létezik olyan tőke, amely nem öncélú, nem létezik olyan tőke, amely emberszerető. A tőke mindig ki­zsákmányoló, fosztogató tőke, (Ügy van! r Ügy van! a szélsőbaloldalon.) nem is lehet más. A tőke természetében van az, hogy nem bír meg­változni és arra van alanozva, hogy az embe­rek óriási tömegeit kizsákmányolja. Minden munka alapja a munkaerő. Lőhet valakinek a Francia Bank egész aranykész­lete a birtokaiban, ott halhat éhen az arany­készlete mellett, ha nem dolgoznak részére; (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon) hiába vannak az illetőnek milliárdjai, aranytömbjei, csak annyija lesz, amit ő maga össze tud ka­parni. Ezek az aranytömbök akkor lesznek kifosztó jellegűek, amikor átalakulnak tőkévé, hogy mások munkájából hízzanak és mások U. ülése 1933 május U-én, csütörtökön. munkájából éljenek. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Sokan akkor, mikor ezeket a vi­lágjelenségeket nézik, azt hiszik, 'hogy a fas­cizmus, a Heimwehr, a nemzeti szocializmus Németországiban, olyan áramlatok, amelyek úgy önmaguktól keletkeztek, eszmék, amelyek egyszerre csak itt vannak a porondon. Meg kell érteni t. Ház, hogy a világtörténelem egyik legnagyobb forradalmi átalakulását él­jük, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) mert a kapitalizmus túlnőtt azokon^ a^ kerete­ken, amelyek bizonyos ideig lehetővé tették a létjogosultságát, ma azonban már nem tudja teljesíteni ezt a hivatását s sein az elosztás­nak, sem a termel esnek módszere nem tudja kielégíteni az emberiség nagy többségét. Nagyon soknak kellett történnie a világon, a demokrácia bizonyos országokban való ha­nyatlása idejének kellett 'bekövetkeznie, hogy arról lehetett légyen beszélni, hogy mi Magyar­ország a jog* klasszikus hazája vagyunk. Ho­gyan tóhet klasszikus jogállamról beszélni egy olyan államban, ahol nincsen meg az általános, egyenlő és titkos választójog? (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Minden jog alapja a becsületes választójog, minden jog alapja, hogy a parlamentben minden külső zavar nélkül, minden közbeavatkozás nélkül megszülethessek a nép igazi akarata. Ki meri mondani azt, hogy a magyar parlament így alakult meg? Hiszen ma már minden oldalról hirdetik, hogv ez az utolsó eset, hogy a parlament így jött létre. Miért? Mert az ajánlások rendszere becstelen. Miért? Mert nyiltan választani nem lehet. Mert előfordult emellett a választójog mellett az, hogy 1929-ben Kiskunkondoroson a választók alázatos kérvényt írtak Bethlen miniszterelnök­höz, hogy engedje meg, hogy ne a hivatalos kor­mánypárti jelölre szavazzanak, hanem a másik kormánypártira, aki nem hivatalos. (Derültség és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nagyszerű!) Amikor ilyen egy választójog, akkor nem lehet azt mondani, hogy mi a jog klasszikus ha­zája vagyunk, mert hiányzik az alap. Az alap a parlament, az pedig nem olyan eszközökkel jött létre, hogy a nép egyetemes akaratát képviselje, s miután nem így jött létre, tehát minden er­kölsi alap hiányzik arra, hogy ezt az országot^ a jog klasszikus országának kiáltsák ki. Az aján­lási rendszer becstelensége, a közigazgatási ha­tóságok erőszaka, amiről itt kötetekre valót be­széltek már, nem teszi lehetővé azt, hogy itt jog­államról beszélhessenek, mert amilyen a vá­lasztójog, olyan a parlament. Ha a nyilt vá­lasztójog segítségével azok az osztályok kerül­nek be a parlamentbe, amelyeknek osztálvérde­kei ellenkeznek a nép igazi érdekeivel, akkor ez a parlament csak osztálytörvényeket tud hozni, Ebben a parlamentben lehetséges azután az, hogy 30 igazgatósági tagsággal, mindenféle mellékállásokkal, álláshalmozással, mindavval, amiről itt beszéltek már, vannak képviselők, akik egzisztenciájukban függnek a kormánytól és természetesen hű kormány támogatók. Ez az egyik. l Amilyen viszont a parlament, olyan a poli­tikai hatalom. A politikai hatalom instrumem tuma a parlament, az kölcsönzi a végrehajtó hatalomnak a szuronyok erejét, amellyel ebben az országban ilyen kitűnő konszolidációs nyu­galmat tudnak megteremteni. (Farkas István: Ez az! A esendőrszuronyokra épített konszoli­dáció! — Zaj a szélsőbaloldalon.) A közszabad­ságok dolga is furcsa helyzetben van a jogok

Next

/
Oldalképek
Tartalom