Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.
Ülésnapok - 1931-174
Az országgyűlés képviselőházának 174. indul ki. Nézetem szerint a magyar adóügyi politikának a magyar polgári rendet kell erősítenie, azt az osztályt, amelynek legyen valami veszítenivalója és ha kell, meg kell ezt erősítenie még a gazdagabb exisztenciák rovására is. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Röviden: a magyar adórendszert szociális és igazságos irányban kell módosítani. Hogy példát hozzak fel, a rendkívül antiszociális forgalmi adó csökkenése tialán elérhető lenne a jövedelmi adó, a kereseti adó, esetleg más egyeuesadók helyesebb kiképzésével és végrehajtásával. (Úgy van! jobbfelől. — Felkiáltások: A tanUémadó felemelésével!) De nézetein az, hogy a közterhek csökkentése terén is lehetséges tennünk egyes lépéseket. Itt csak egészen röviden háromféle intézkedésre hívom fel a mélyen t. pénzügyminis-zter lír figyelmét. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Az első a társadalombiztosítás kérdése. Itt fordulok a velünk legszögesebb ellentétben álló párthoz: ne méltóztassék antiszociálisnak minősíteni azt, amit most mondandó vagyok, amikor azt állítom, hogy a társadalombitosítás költsége és terhe a termelésre olyan súlyos, hogy az a termelés jelen viszonyai között nem viselhető el. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Nekem fáj legjobban, hogy egy nagyon szép szociális intézményt, amelyet alig néhány éve létesítettünk, kénytelenek vagyunk visszafejleszteni, de nézetem és reményem az, hogy ez 'a visszafejlesztés nem lesz végleges és mihelyt a viszonyok javulnak, bőségesebb juttatásokat tudunk adni olyan célok szolgálatára, amelyeket magunk is 'Szociálisaknak, helyeseknek ismerünk el. Itt célzok különösen az öregségi és rokkantsági biztosításra, — amelynek reális értéke, különösen az öregségi biztosításé, a biztosítottak szempontjából úgyis minimális, amelynek évi terhe a termelésre 20 millió pengőt jelent — amit nem szüntetnék be, hanem kíméleti időt adnék a termelésnek egy-két esztendőre, ezáltal a juttatások ennyi idővel később kezdődnének, de a termelés fellélegzenek és közvetett hatásában, azt hiszem, a munkásság sem látná kárát, mert hiszen a termelés rentábilisabbá válása^ nagyobb munkásalkalmaztatást és a munkabéreknek is valami emelését tenné lehetővé. A társadalombiztosítás terhe grosso modo kifejezve, 100 millió pengőt jelent, amely kizárólag, vagy legnagyobbrészt az ipari termelést terheli, kihat a mezőgazdaságra és egyik oka annak az agrárollónak, amelynek szomorú alakulását mindnyájan jól ismerjük. (Ügy van ügy van! jobbfelől és a középen.) A második gondolat, amelyet legyen szabad felvetnem, — itt plagizálok, de talán nem plagizálok, mert a 33-as bizottságban előbb megmondottuk, mint Koyall Tyler úr — hogy a takarékosságnak azt a mértékét, amelyet az államháztartásban helyesen keresztülvittünk, még nem alkalmaztuk teljes mértékben az autonóm testületeknél. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Indokolatlan az, hogy az egyik téren egy, majdnem azt mondhatnám, már a létminimum alá nyomott standarddal dolgozunk és a másik téren még látunk adminisztrációt, amelyet én, őszintén megvallom, például a fővárosnál túlzottan magasnak tartok, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) mert a főváros adminisztrációja körülbelül 200 milliójába kerül a magyar adófizető közönségnek, ami aránytalan még az adott ihelyzetben is, amely, sajnos, Budapestet a trianoni béke folytán vízfej szituációjába hozta az ország , megmaradt részével. ülése Ide3 május U-én, csütörtökön. 73 Egy körülbelül 700 millió pengős állami költségvetésre nem szabad 350 milliós közületi költségvetésnek ráfeküdnie. Ennek az aránytalanságnak megszüntetése, nézetem szerint, jövő pénzügyi politikánknak egyik lényeges feladata. Mint harmadik gondolatot akarom felvetni. — ismerve az ódiumát annak, amit most mondani fogok — az egyházi adóknak közadók módjára behajtott igen súlyos mértékét. Nem a vallás ellen akarok beszélni, csak azt mondom, hogy ilyen súlyos időkben sokkal enyhébb mértékben szabad csak megengedni az államhatalomnak az egyházi adók közadók módjára való behajtását. A többlet legyen önkéntes adózás, amelyet fizessen az, aki bírja és olyan mértékben, amilyen mértékben tudja. (Farkasfalvi Farkas Géza: Az állam feladatát az iskolafenntartás terén az egyházak teljesítik!) Ha az állam a társadalmat takarékosságra kényszeríti, akkor természetes joga a társadalomnak is az, hogy az államot kényszerítse a maga részéről takarékosságra. Erről a kérdésről röviden szólva, azt kell mondanom, hogy nem hiszem, hogy helyesen lehetett volna itt a diagnózist megállapítani, mint azt a pénzügyminiszter úr költségvetési beszédében tette. Nem szabad magunkat illúziókba rántatnunk abban a tekintetben, hogy a fennálló szervezetek és fennálló jogszabályok mellett lényeges redukciót az állami költségvetésben el lehessen érni. A lineáris leszállításokból nézetem szerint már elég volt, (Jánossy Gábor: Sok!) mert azok igazságtalanságok, s mert Magyarországnak egy olyan tisztviselői karra van szüksége, amelyet működése teljesítésében legalább a legsúlyosabb anyagi gondok ne hátráltassanak. . (Helyeslés.) A következményeket tehát .más téren kell levonnunk, azon a téren, amelyre a pénzügyminiszter úr célzott is: olyan jogszabályokat kell alkotnunk, amelyek elsősorban a szervezetet, az apparátust csökkentik, s amelyek másodsorban az eljárást egyszerűsítik le. Mi a Bach által 45—50 millió ember közigazgatására nézve megalkotott mintát rosszul alkalmazhatjuk egy kis államra. Ebben a kis államban a közigazgatás funkcionálása, — ha szabad így kifejeznem magamat — patriárkálisabb elvek alapján sokkal egyszerűbben lesz megoldható, mint ahogy az jelenleg működik. Az instanciák leépítése, és pedig úgy az igazságszolgáltatás, mint az általános közigazgatás terén az egyik ilyen feladat, s nagy örömmel üdvözlöm a középfokú t közigazgatási bíráskodás behozandó intézményét % amelyet a közigazgatás egyszerűsítésének, és decentralizálásának megoldásám egyik legalkalmasabb eszköznek ismerek. Még egy kérdés van, amelyre, — bármilyen fájó is — szintén rá kell térnem, ha a takarékosság kérdésével végezni akarok, s ez a magyar költségvetés aránytalan nyugdíjterhe, amely részben a kegyetlen trianoni szerződés következcménye, amennyiben sokkal több nyugdíjjogosult van nálunk, mint másutt, részben pedig •—- és ezt meg kell mondanőin — azon, a magyar szociális gondolkozást is jellemző liberalizmusnak következménye, (Jánossy Gábor: Emberiességnek!) — helyesen mondja mélyen t. barátom, hogy emberiességnek — amellyel mi nyugdíjasainkkal bánunk. Itt — sajnos — kell, hogy valamelyes restringciót alkalmazzunk, annál is inkább, mert a 100%-ig menő nyugdíj-jogosultság magyar specialitás. Még a gazdag Franciaországban 11*
