Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-173

Az országgyűlés képviselőházának i október 31-ig teljesített kamatfizetéseknél biztosítja a kamathozzájárulási kedvezményt. )En mint gazdaember tudom azt, hogy május, június, július és augusztus hónapok azok, amikor a kisgazdának egyáltalán nincs pénze. A régi jó boldog időkben éppen ezekben a hónapokban volt szüksége hitelre. Ma pedig köztudomású az, hogy oiemcsak a kisgazdának, de még a nagygazdának sincs hitele. Most ezt az 5%-os kamatot a hitelből sem tudja fedezni. A termények értékesítésének az ideje még nines itt, mert, 'mint mondottam, isem májusban, sem júniusban, sem júliusban, isem augusztusban nem tud semmiből pénzt csinálni a kisgazda; hitelből sem tudja fedezni ezt az 5%-os kamatot, ami előfeltétele volna annak, hogy a kamathozzájárulási kedvezményt megkaphassa. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Azt hiszem, m agyon kevesen lesznek olyanok, akik ennek a kamatkedvezménynek a jóvoltában részesülnek. (Zaj.) Elnök: Méltóztassanak megengedni, hogy a szónok nyugodtam befejezhesse beszédét. (Kallók Lajos: Még nem akarja!) Musa István: Ennek az eladósodott gazdatársadalomnak nem ilyen látszatintézkedésekre van szüksége, (ügy van! Ügy van! a baloldalon. — Kun Béla; Adósságátértékelésre van szüksége! (Zaj.) Elnök: Csendet! kérek, képviselő urak! (Jánossy Gábor: Egy szót sem hallunk.) Musa István: Ez a szerencsétlen eladósodott gazdatársadalom, amely önihibáján kíyül került ebbe az elesettségébe, —• amit az igazsághoz híven meg kell állapítani — áldozata lett annak a hivatalos propagandának, amelyet az intenzív gazdálkodásra való áttérés érdekében kifejtettek. (Kun Béla: A kormányrendszer áldozata lett! — Zaj. Elnök csenget.) Maguk a mezőgazdasági kamarák is propagandát fejtettek ki a traktor, a fajbaromfi, a svájci tehenészet, a hússertés-tenyésztés, a műtrágya'használat és a nemesített magvak használata érdekében. Én azt hiszem, hogy amikor a kisgazda mindezeknek eleget tett, készen is lett egészen. (Ügy van! Ügy van! — Derültség. — Ulain Ferenc: Ehhez mit szólnak?) A jelenlegi viszonyok között, amikor nem tudunk külföldi piacokat szerezni, elsősorban arra kell törekednünk, hogy a belső fogyasztást emeljük. A belső fogyasztás emelésének első feltétele volnfa, hogy a termelői és a fogyasztói árak közt lévő óriási különbséget megszüntessük. Hogyan lehetne ezt megszüntetni? (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Mert hiszen képtelenség az, hogy a vidéken 30 fillérért megvásárolt hízott marhából itt Budapesten 2 pengős húst mérnek, hogy a 7 filléres rozsból 40 íilléres kenyeret sütnek, vagy 6—8 filléres tejet 32 fillérért mérnek Budapesten. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Sem a fogyasztói, sem a termelői társadalom nem tudja elviselni ezeket a magas vasúti fuvardíjakat, nem tudja a fogyasztási adókat, a vámokat elviselni (Igás! ügy van!), de képtelenség az, hogy amikor a külfölddel szemben a vámokkal való elzárkózás politikáját kárhoztatjuk, ugyanakkor itt a városok vámsorompókkal veszik magukat körül, önálló vámterületeket alkotnak. (Igaz! Ügy van!) Ahogy mondottam, ennek az eladósodott gazdatársadalomnak nem látszatintézkedésekre, hanem komoly, mélyreható segítésre van szüksége. Ma nagyon sokat hallottam emlegetni különösen Sztranyavszky képviselőtársamtól, 73. ütése 1933 május 3-án, szerdán. 55 (Éljenzés a jobboldalon.) azután Wolff képviselő úrtól, a nemzeti öncélúságot. Ha ez a kormány a nemzeti öncélúság politikáját tűzte ki magának célul, akkor azt hiszem, ezt a célkitűzést semmivel sem szolgálhatja jobban, mint azzal, ha ezt az eladósodott osztályt és azt a mezőgazdasági réteget, amely még nincs eladósodva, megsegíti, mert ennek a nemzetnek gerincét képezi ez a mezőgazdasági osztály. Arra kérem a kormányt, hogy azt az eladósodott gazdatársadalmat, amelynek eladósodásában bizonyos része is van, segítse meg. Miután én ilyen irányban komoly, mélyreható intézkedéseket nem látok, a kormány iránt nem vagyok bizalommal és a költségvetést nem fogadom el. (Elénk taps a középen.) Elnök: Az idő előrehaladott voltára való tekintettel, előterjesztést teszek legközelebbi ülésünk idejére és napirendjére nézve. Javaslom, hogy a Ház legközelebbi ülését holnap délután négy órakor tartsa és annak napirendjére tűzessék ki az 1933/34. évi állami költségvetés folytatólagos tárgyalása. Méltóztatnak ehhez hozzájárulni? (Igen!) Akikor ezt határozatképpen mondom ki. Mielőtt az interpellációkra áttérnénk, az interpellációkra adott miniszteri válaszokat fogjuk meghallgatni. Az első 'miniszteri válasz a belügyminiszter úr írásbeli válasza Szeder Ferenc országgyűlési képviselő úr által 1932 december hó 14-én tartott ülésen az egyes közigazgatási hatóságok gyűlésbetiltása tárgyában előterjesztett interpellációjára. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék felolvasni. Petrovics György jegyző (olvassa): Tisztelt Képviselőház! Szeder Ferenc országgyűlési képviselő úr az országgyűlés 1932. évi december hó 14-én tartott ülésében egyes közigazgatási hatóságok gyűlésbetiltása tárgyában interpellációt terjesztett elő. Ezen interpellációra végleges válaszom a •következő: Az az állítás, hogy a közigazgatási hatóságok a 6050/1932. M. E. számú rendelet hatálya alatti időben, nevezetesen 1932 október 26-ától az interpelláció napjáig a szociáldemokratapárt gyűléseit nem engedélyezték, ebben a beállításban nem állja meg a helyét. Hiteles adatok szerint ugyanis a vármegyei közigazgatási hatóságoknál 1932 november és december havában 48 gyűlést jelentett be a szociáldemokratapárt. Ezek közül 19 gyűlés engedélyeztetett. Az állami rendőrség területén pedig — a budapesti főkapitányság területét nem számítva — 1932. november és december hónapokban 550 gyűlést jelentett be a szociáldemokratapárt, ebből a vidéki rendőrkapitányságok 477 gyűlést engedélyeztek. A vármegyékben tehát az engedélyezett gyűlések száma körülbelül 40%-os, míg a városokban az engedélyezett gyűlések az összes kért gyűlések 86%-át is meghaladja. Ezekből a számadatokból tehát megállapítható, hogy ,az interpelláció azon beállításának, mintha a kíöizigazgatási hatóságok figyelmen kívül hagyták volna a gyűléstilalom részbeni feloldására vonatkozó kormányrendeletet, kellő alapja nincsen. Az természetes, hogy a rendőrhatóságok nem minden kért gyűlést engedélyeztek, mert hiszen az engedélyezésre hivatott rendőrhatóságok a gyülekezési jogszabályok értelmében mindenkor kötelesek úgy a közbiztonsági, mint a közrendészeti és közegészségügyi szempontokat mérlegelni s felelősségük tudatában 8*