Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.
Ülésnapok - 1931-181
Az országgyűlés képviselőházának 18 is, amely — a pénzügyi politika, az adópolitika szemszögéből nézve a kérdést — annak az iparosnak vagy iparágnak, annak a kereskedőnek vagy kereskedelmi ágnak adóterheként céloztatott. Ilyen körülmények között úgy látom, hogy azért van a legveszedelmesebb agrárolló az adóztatás terén és főként azért elviselhetetlen a mezőgazdaság adóterhe, mert saját adóterhen kívül, amelynek általa való viselése céloztatott, meg nem akadályozható áthárítás folytán viseli az iparnak és viseli a kereskedelemnek is áthárított adóterhét. (Igaz! Ügy van! jobbfelöl.) Ezért mély tisztelettel kénytelen vagyok kijelenteni azt, hogy a pénzügyminiszter úrral szemben a legsürgősebb f teendőnek tartom az adóztatás megreformálását, (Helyeslés jobbfelől.) mert nem tudom elfogadni azt, 'hogy válságos időkben nem lehet adóreformot csinálni. Van ebben — de -szerintem csak látszólagos — igazság,, mert ez a kijelentés, tartalmilag körülbelül 'hasonló ahhoz a kijelentéshez, mintha azt mondanák, hogy a beteghez most nem szabad hozzányúlni, most nem szabad megvizsgálni, most nem szabad neki orvosszert beadni, most békében kell hagyni, mert beteg. Pedig éppen akkor kell rajta segíteni, amikor beteg. Beteg elsősorban, a magyar közgazdaságnak legnagyobb betege a mezőgazdasági termelési ág. (Ügy van! jobbfelöl.) Beteg elsősorban nemcsak a reá kirótt túlságos adóterhek révén, hanem a reá áthárított adóteher révén is, ezért én ezt a kérdést a legsürgősebben orvosolandónak tartam a helyes, a teherviselőképességéyel arányban álló adóztatás megvalósítása révén. Ami pedig a magánadóssági terheket illeti, kétségtelen, hogy összefüggés van a közteher és a magánteher között. Kétségtelen, hogy egyidőben közterhet is — olyan közterhet, mint aminőre rámutattam — és a magánadósság terhét is viselni teljes képtelenség. Minden pénzügyminiszternek fel kell tehát tennie a kérdést, hogy a közterhet kívánja-e az adózótól és különösen a mezőgazdától, vagy a magánadósság terheit, de egyszerre a kettőt vele viseltetni nem lehet, mert nem bírja. A magánadóssági terhek rendezésénél pedig tökéletesen egyetértek Bethlen István gróf képviselőtársamnak már Debrecenben elhangzott híres fejtegetésével, hogy nincs más megoldás, de egyben igazságos megoldás, mint az, hogy csak vásárlóerőt igényelhetnek igazságosan a hitelezők. Ha én annyi vásárló erőt adok, amennyit a hitelezőtől kaptam, ha akár gyárral, akár házzal, földdel, ipari termékkel^ vagy mezőgazdasági termékkel mérem azt a vásárló erőt, amelyet kaptam, igazságosan teszek eleget a szerződés szellemében szerződéses kötelezettségemnek, mert ha jobb helyzetbe kívánja hozni magát a hitelező a visszafizetendő öszszeggel, 'mint aminő helyzetben lett volna a kölcsönnyújtás pillanatában, ha a kölcsönadott összegen házat, gyárat, f földet, ipari, vagy mezőgazdasági cikket vásárolt volna, akkor a rendes kamaton kívül még nyerészkedési vállalkozást is tart szem előtt, még nyerészkedést, külön profitot is akar magának biztosítani. {Ügy van! jobbfelöl.) De nemcsak az igazságosság követelménye ez, hanem a gazdasági lehetőség követelménye is. Nemcsak jogi értelemben áll itt, hogy ad impossibilia nulla obligatio est, hanem gazdasági értelemben is áll ez, mert többet termelni azzal a földdel, azzal a gyárral, mint amennyit a legszorgosabb, a leghozzáértőbb gazda, a legszor, ülése 1933 május 16-án, kedden. 449 gosabb iparos termelni tud, nem lehet. Már pedig a mai nyomott agrárárak mellett kétszeres vagy háromszoros mennyiséget kellene termelni, hogy az adósság visszafizethető legyen. (Patacsi Dénes: A régi adósság! Igaz!) Azt hiszem, hogy a külső hitelezők ezt már be is látták. En a követelések leszámítolását látom azokban az árfolyamokban, amelyek köztudomásúak az agráradósságokat reprezentáló jelzáloglevelekben. (Ügy van! jobbfelől.) Nem áll módunkban fizetéseket teljesíteni mindaddig, amíg fizetési mérlegünk meg nem javul. Fizetési mérlegünk az irányadó és az útmutató; amíg fizetési mérlegünk, agrárcikkeinknek, még pedig kiviteli feleslegeinknek mennyiségileg és árbelileg való feljavulása révén nem javul, addig nem lesz fizetési mérlegünkben tétel elhelyezhető arra, hogy külföldi adósságszolgálatunknak eleget tudjunk tenni. (Patacsi Dénes: De azért folyik a transzfer!) En ezen a téren nem tudok egyetérteni Eckhardt t. képviselőtársammal, amikor minimálkontingensekkel és kvotális megállapodásokkal kívánja elintézni a kérdéseket. Hiszen volt nekünk már minimálkontingensünk és azzal kapcsolatos kvotális megállapodásunk, azonban mindig hiányzott a szankció lehetősége; papíron nagyon előnyös kvotális szerződésünket sohasem tudtuk realizálni, mindig kénytelenek voltunk a helyzettel megalkudni, mindig kénytelenek voltunk kisebb kvóta .szállításával beérni, mint amennyit jogunk lett volna átadni az eredeti megállapodás alapján. De különben is körülbelül azt mondhatjuk, hogy opinio communis alakult már ki Európa államai között a stresai konferencia óta atekintetben, hogy a többoldalú, helyesebben kétoldalú preferenciális rendszerre térjen át Európa és mondja ki Európára nézve azt az elvet, amelyet Amerika kimondott Amerikára nézve és amelyet legutóbb Ázsia kimondott Ázsiára nézve, hogy t. i. Amerika az amerikaiaké, Ázsia pedig az ázsiaiaké; mondjuk ki mi is, hogy Európa az európaiaké. Elsősorban Európa sorsát úgy képzelem megjavíthatónak, ha a mezőgazdasági termelési ágban működők felvevőképesek, fogyasztóképesek, vásárlóképesek lesznek az európai ipari termeivények tekintetében, és megfordítva: ha viszont az európai ipari termelési ágban működők felvevőképesek lesznek az európai mezőgazdasági termésfeleslegek tekintetében. Idevonatkozólag tökéletesen egyetértek azzal^ amit Kállay Tibor t. képviselőtársam igen nívós és igen világos fejtegetésében az áralakulással kapcsolatban, az ezáltal szabályozott helyes jövedelemoszlással kapcsolatban és a nemzeti jegybanknak idevonatkozó politikájával kapcsolatban kifejtett. Egyetértek azzal is, hogy az általam kifejtett módon rendkívüli válságba jutott mezőgazdasági termelési ág már-már veszélyezteti a társadalom struktúráját^ veszélyeztet^ az egyensúlyt, veszélyezteti a társadalmi békét is. Már pedig semmiféle politikának nem lehet elsőbbrendű célja, mint a társadalom struktúrájának állandóságát, s ezáltal a társadalom egyensúlyát, a társadalom békés együttműködését, nyugodt gazdasági és kulturális fejlődését biztosítani. Hogy ez bekövetkezzék, szerény véleményem szerint rendkívül nagy szükség van telepítéssel kapcsolatos okszerű birtokpolitikára. De természetes dolog, hogy el kell intéznünk a földhözjuttatottak keserves helyzetét is. Részletesebben ezzel a kérdéssel talán megfelelőbb helyen, a földmívelésügyi tárca költ63*
