Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-173

Az országgyűlés képviselőházának 173. ülése 1933 május 3-án, szerdán. 37 megnyilvánul, mikor pártpolitikai alapon megosztozkodnak a másik párttal, hogy az milyen pozíciót töltsön be. Legfeljebb e körül folynak harcok önök között, de sohasem másért. Ez csak egy kis epizód. (Wolff Károly: Gyönge epizód!), amely az országos politikában nem játszhatik nagy szerepet. Azt mondják, hogy ne jöjjenek ide azok, akik menekülnek. Én csak azt mondom: Svájc, Franciaország és Hollandia mennyivel okosabbak, amikor kinyitják kapuikat és azt mondják: jöjjenek oda, hozzák oda pénzüket, egyet kötnek csak ki: itt nem szabad dolgozni, nem szabad üzletet csinálni, nem szabadj pénzt keresni, csak pénzt költeni szabad'. Pénzt elkölteni, azt lehet ott, semmi egyebet azonban nem lehet ott csinálni. Nem látom be ennek a politikának helyességét. Amikor itt mi idegen forgalomra akiarunk berendezkedni, (Wolff Károly: Szép idegenforgalom!) legalább is nagyon furcsán hangzik az ilyen kijelentés. Nem kell aggódni, nem kell kétségbeesni, nem jönnek azok .ide, még akkor sem, ha hívják őket, még akkor sem, ha nem fenyegetnék őket ilyen barátságos invitálással, mint ahogyan ez megtörtént. Találnak ezek menedékhelyet és meg vagyok győződve róla, hogy a zsidó tőke a maga befolyásával jobban meg fogja tudni védeni a, maga vallásához és különböző osztályokhoz tartozó embereket, mint ahogyan bármely más réteg meg tudná védeni. Ha Schacht úr ma átmegy Amerikába, majd megmondják a feltételeket, hogy mit kell neki csinálnia és meglátjuk majd, hogy milyen alázatosan fog ez az úr onnan kikullogni olyan feltételekkel, amilyeneket neki ott megállapítanak, mint ahogy Göring úr is nagyon szívesen tárgyalt Itáliaiban Balbóval, pedig azt mindenki tudja, hogy zsidó az illető. Ezek a kérdések arra jók, hogy a lakosság figyelmét eltereljék a tulajdonképpeni kérdésektől, eltereljék attól, ami tulajdonképpen van. Már pedig, ha ezeket a problémákat közelről megnézzük, akkor azt látjuk, hogy a kormány ma azt mondja: én mentesítettem a költségvetést a deficittől. Ez a kijelentés azonban nem egészen helytálló, mert hiszen maga a pénzügyminiszter is elismeri, hogy igen tekintélyes deficit lesz. Azt mondja: ezt majd kölcsön veszem pénzügyi müvelet útján kincstárjegyekben, ami nem más, mint belső adósságcsinálás. De ugyanakkor azt mondani, hogy áthárítom a városokra a terheket, annyit, amennyit csak lehet s ebben a tekintetben azután annyira inkonzekvensnek maradni, amilyen a kormány egyik-másik intézkedésében, amikor pl. a fővárossal megfizetteti a 3 millió pengő rendőrségi hozzájárulást arra való hivatkozással, hogy ez a költségek fedezésére szolgál, nem lehet. Hiszen a fizetéseket ismételten redukálták. A Társadalombiztosítónál redukálták az állami hozzájárulást 800.000 pengővel arra való hivatkozással, hogv ott a fizetések redukáltattak. Hivatkozni szociálpolitikára és azt mondani, hogy milyen szociális szellemtől van áthatva a kormány, ugyanakkor az egyik oldalon vásárolni a katonák részére egymillió pengő értékű bort, a másik oldalon elvonni a pénzt attól az egyetlen szociális intézménytől, amely ma még Magyarországon vállalja, azokat a rettenetes terheket, amelyeket külföldön megosztva vállalnak részben a munkanélküliek segélyezése, részben rokkantak segélyezése, részben különböző más városi intézmények segélyezése révén, ezt nem lehet megtenni. Nálunk ezeket a terheket egyedül a betegsegélyezésnél kell KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XV, vállalni s ezt az intézményt kényszerítik arra, hogy megint redukálja ezt a segélyt vagy redukálja a tisztviselők vagy az orvosok fizetését, akiknek jövedelme és járandósága már anélkül is a miniimum alatt van. Ezeket a problémákat nem lehet így megoldani, hanem igenis az államnak végre kell hajtania a meglévő tervet, amely elől nincs kitérés. Igenis csökkenteni kell a közterheket. Ha a lakosság nagyrésze ma munkanélkül van és keresni nem tud, akkor a lakosság számára meg; kell teremteni a lehetőséget arra, hogy tudjon keresni. Ha nem tud megélni az iparban, a városban, akkor ki kell telepíteni a lakosságnak azt a részét, amelynek arra kedve és hajlandósága van, a mezőgazdaságba és megélhetését biztosítani kell. Néni osztom azt a felfogást, amelyet a kormánypárt szónoka kifejtett, hogy ezt jól át kell gondolni. Igenis, ezek az emberek ma itt vannak, éheznek és nyomorognak, semmi hasznukat a köz nem veszi és ők maguk is teljesem felőrlődnek ebbeni a rettenetes küzdelemben. Mégis csak sokkal jobb, ha lehetőségeti adunk nekik arra, hogy legalább azt kereshessék meg, amire szükségük van és nem szolgáltatjuk ki őket annak a rettenetes állapotnak, amelyben itti éveken keresztül sínylődnek és nem bírnák megélni. Végre kell hajtani a kormánynak azt a programmját, amelyet hirdetett, hogy munkaalkalmakat teremt; de ezt nemcsak hirdetni kell, hanem tényleg meg is kell valósítani. Végzetes hibának tartom például azt az elgondolást, amelyet most hirdet a kormány, hogy az építkezések adómentességét nem hoszszabbítja meg, sőt^részben megszünteti és csak 20 évi adómentességet engedélyez. Ha ez bekövetkezik, akkor természetesen az építkezés nyomban megszűnik, az építkezésnek semmiféle fellendülését nem várhatjuk. Hiába készítenek bármilyen szabályozási terveket, semmiféle építkezés nem indulhat meg, mert az .adómentesség alapja megszűnik. Miért kell ezeket a kérdéseket éppen most felvetni? Azért, mert a bankok és egyes társadalmi osztályok — nem tudom, hogy osztály-e a háztulajdonosok rétege — állandóan siránkoznak és jól megszervezett kampányt irányítanak a háztulajdonosok érdekében, mondván, hogy ennyi és ennyi üres lakás van Budapesten. Tessék azonban egyszer megnézni ezeket az üres lakásokat, hoáy micsoda árakat kérnek még ma is ezekért a lakásokért. Ha leszállt a búza ára, vagy a lakosság jövedelme a felére, kérdem, miért nem szállt le a lakbér is a feléret (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Miért maradt meg a lakbér egyedül mint kimagasló pont rettenetes gazdasági küszködésben? A lakbér egyedül maradt meg, mint érinthetetlen valami. Igaz, hogy az állam rászórja a maga terheit, teljesen helytelenül, de ha ezt megteszi, akkor számolnia kell azzal, hogy a lakbérek nem csökkenhetnek. Volt egy idő, amikor a lakbéreket mesterségesen felemelték, kormányrendelettel. Miért nem következik most egy olyan idő, amikor ugyancsak kormányrendelettel leszállítják a lakbéreket ugyanolyan arányban, mint amilyen arányban annakidején a felemelés történt? Ha most azt mondják, hogy felszabadítják a lakásokat és szabad forgalmat csinálnak, ezzel éppen a lakosság legszegényebb rétegét, az egy- és kétszobás lakásokban lakókat sújtják újabb teherrel, mert van felesleg hatszobás, ötszobás és négyszobás lakásokban, de valótlan az, hogy Budapesten vagy a városokban ' 6