Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-173

Az országgyűlés képviselőházának i 73. ülése 1933 május 3-án, szerdán. 35 Az állam maga nem fizet be. De még- vannak jóhiszemű emberek, akik befizetnek. így például ,a főváros is befizetett tíz és egynéhány millió pengő kölcsönkamatot másfél év alatt a transzferalapba. Erre jönnek a külföldi hitelezők, tárgyalás folyik, hogy azt a kamatot, 'amelyet mi a transzferalapba befizettünk, újra kamatra nekünk kölcsön adják. Mit fognak csinálni öt év mulya! Ajkkor ,a kamatos kamatokat hatszor fogják nekünk kölcsönbe adni és akkor már nem tudom hányszorosan fogjuk a kamatokat visszatéríteni. Szinte operett ez, amikor az összegyűjtött kamatokat, amelyeket mi fizettünk be az alapba, mint új hitelt adják kölcsön új kamatra az államnak, fővárosnak, Iniint^ ez esetben megtörténik. Ez olyan fejetetejére állított pénzügyi politika, amelynek semmi értelmét nem látom, és amelyre semmi szükség nincs. Nem helyeslem a Nemzeti Banknak ,sem az egész pénzügyi politikáját, mert annak ellenére, hogy nem helyeslem az inflációt, azt tartom, hogy nem kell olyan szűkre szabni az egyes válallatok, vagy pénzintézetek hitelkereteit, mint ahogyan ez most történik, mert semmi szükség sincs arra, hogy ilyen kevés bankjeggyel csináljanak kvázi mesterséges deflációt. A magyar pénzpiacnak szüksége van valamelyes forgalomra és ezt a forgalmat elő kell teremteni. Hiszen a gazdasági érdekek a mozgatói, a rugói az egész világnak és hiába beszélnek ma a marxizmus csődjéről, sohasem igazolódott be jobban, mint a mostani időkben, hogy a marxista elméletek mindenben igazak (Büchler József: Szórói-szóra!) és a gazdasági érők mozgatják a politikai erőket. Mi történt Németországban? Nem más, 'mint kísérlet arra, hogy a gazdaságii válságból kimeneküljenek és mivel ott erős bolsevistahullám van, bolsevistamozgalom volt, a nagytőke, a régi feudális arisztokrácia, a császári család, a nagybirtok, a junkerek és mindazok, akik egy új rezsimtől valamit vártak, pénzeltek olyan irányzatot, amely szolgálatába állította a Lumpenproletariátust és ezzel megdöntötték, nem kis erőszakkal a weimári Németországot és hatalmukba kerítették az egész országot. Az a kérdés, hogy mit tudnak nyújtani gazdasági téren, a demagógián kívül. Mert demagógoskodni lehet addig, amíg nincsenek uralmon, ha uralmon vanjnak, akkor valamit produkálni kell, egyedül a zsidóüldözésből nem lehet megélni, mert az a probléma, hogy ötmillió ember munka nélkül Van. Most az a kérdés, tudna-e ötmillió embert elhelyezni, ötmillió embernek munkaalkalmat teremteni. Mert az, hogy kidobnak egy pár egyetemi tanárt és a helyükre odaültetnek olyanokat, akik eddig a verekedésekben tüntették ki magukat, a tudásban kevésbbé, hogy menesztenek egy pár kiváló zeneszerzőt, mert nem tetszik az illető vallása, vagy nem tudom, megállapítják, hogy az, aki a fronton kitűnő katona és nagyszerű harcos volt, nem megbízható most a Hinterlandban azért, mert az illető felesége, vagy származása nem egészen konveniál az új irányzatnak, jó arra, hogy az egészen alacsony szenvedélyeket, a legalacsonyabb néprétegek szenvedélyeit ébrentartsa, de ez nem lehet kormányzási alap, mert végeredményben a nép ezt is meg fogja unni és azt fogja mondani: no jó, de miből fogunk mi megélni, mit fogunk mi enni a jövőben. Mert lehet kirúgni állásukból embereket és oda beülni másnak, mint ahogy meg vagyok róla győződve, hogy ugyanazok a stréberek, akik ma e körül az új rendszer körül csoportosulnak, éppen úgy ott lettek volna, ha a bolsevisták kerülnek uralomra és éppen úgy felajánlották volna szolgálataikat, mint régi meggyőződéses bolsevisták. Láttuk ezt mi máiMagyarországon is. Itt is tömegesen jelentkeztek • a szociáldemokratapártban 1918-ban és egyéb időkben olyanok, akik magas közjogi és nem tudom, nagy üzemigazgatói pozíciókat töltöttek be, mondván, hogy Ők már milyen régen szociáldemokraták és nagyon sajnálják, hogy eddig nem adhatták ezt a nyilvánosság előtt kifejezésre és most belépnek.^ Ugyanezeket ott találtuk, amikor a bukás bekövetkezett, a fehér oldalon, ahol meg ugyanúgy esküdöztek, hogy ők már az anyatejjel szívták be a keresztény nemzeti irányzatot. Ezeknek a strébereknek olyan mindegy az, hogy hol vannak. Az ilyen a piszokban nőtt fel, neki csak szenynyes hullám kell és olyan mindegy, hogy az a hullám vörös-e, vagy barna, mindig a nullám tetejére akar kerülni a szenny és a piszok segítségével. Azt hiszem, nagyon szomorú kiábrándulás lesz Németországban ennek az irányzatnak a nyomán, mert, hogy mit tudnak nyújtani, az bizonyítja a legjobban, hogy egy olyan stíklit csináltak, hogy nagy gesztussal kifizették Bázelben a nemzetközi fizetések bankjában a tartozásukat három nappal a dollárárfolyam esése előtt és ráfizettek 15 milliót. Ilyen stikliket lehet csinálni egy párszor, lehet olyasmit csinálni, hogy az ember átküldi a bank elnökét Amerikába, hogy ott könyörögjön, kunyeráljon és esetleg, ha kell még zsidóval is szóba álljon, aki ott a pénzt odaadja. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Alázatosnak is kell lenniök, ahogy Göringnek, aki most egyike a legnagyobb hősöknek Németországban, nem nagyon adódott meg a lehetőség arra, hogy megválogathassa, kivel beszéljen, amikor lekerült Olaszországba, hanem azzal a légügyi miniszterrel kellett beszélnie, azzal kellett állandóan tárgyalnia, aki egész véletlenül zsidó és ő nem utasította vissza egy pillanatig sem azt, hogy neki azzal a zsidóval kelljen tárgyalnia, akit Mussolini kijelölt. Adódnak az életben ilyen tragédiák, amikor ezeknek az uraknak az elveikkel, amelyekikel nagyon könnyen megalkusznak, baj történik. Azt, amit Wöllfjf Károly képviselő úr itt előttem történt felszólalásában mondott, hogy itt fogjon össze mindenki, legyen nagy nemzeti összefogás, keresztény erkölcsi alapon, hogy senkit se mellőzzenek, már nagyon sokszor hallottuk, de ezt méltóztassék a gyakorlatban is megcsinálni, elsősorban ott, ahol az uraknak erre hatalmuk van és ne méltóztassék olyan pártprivilégiumot létesíteni, mint amilyet önök létesítettek, amikor hatalmilag igen erőteljes pozíciót foglaltak el a népjóléti minisztériumban, önök nem mentesíthetik magukat és pártjukat az alól, hogy felelősséggel tartozzanak mindazokért a dolgokért, amelyek a népjóléti minisztérium körül történtek, mert ha élvezői voltak azoknak a stallumoiknak, amelyeket az Önök pártemberei kaptak, (Malasits Géza: Zsíros stalhmiokat!) ha ezeket a stallum okát a különböző intézményeknél elfogadták, ha az ajándékokat elfogadták, (Csilléry András: Ki fogadta el?) akkor vállalják a terheket is. Tessék megnézni, hogy azokban a házakban, amelyeket annak idején a népjóléti minisztérium építtetett, a gondnokok mind az önök párthíveiből kerülnek ki és ezeknek a gondnokoknak 3—5 szobás lakásokat építettek a legnagyobb