Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.
Ülésnapok - 1931-180
Àz országgyűlés képviselőházának 180 kájukat, azonban magát az intézményt ezért agyonütni nem szabad (Ügy van! Ügy van! a balközépen.), mert úgy érzem, hogy így társadalmasítva a védőnői intézményt és .magát az anya- és csecsemővédelmet is, 'helyesebb álláspontra juthatnánk. Mert a mai állami gyermekvédelem szerint büntetjük azt a szülőt, aki gyermekét maga kívánja tartani, ellenben azt a rossz szülőt, aki gyermekét elhagyja, jutalmazzuk, mert gyerekének gondozását az állam veszi magára. Mennyivel helyesebb volna, ha meghagynék az anyánál gyermekét, azt az anyát támogatnék (Helyeslés a balközépen.) és annak juttatnánk bizonyos szolgáltatást, nem pedig a rossz anyának, akik gyermekeiket elhagyják. (Igaz Ügy van! — Taps a balközépen. — Ka bók Lajos: Ez igaz!) Hogy ez így van, azt bizonyítani tudom a következőkkel. Éppen a felfordulás idejében hoztak egy intézkedést, amelynek eredménye az volt, hogy az elhagyott gyermekeknek 60.000-re menő száma 29.000-re csökkent abban a pillanatban. Ez volt az egyetlen helyes intézkedés, amelyet igenis tovább kellett volna vinni és át kellett volna menteni a későbbi időkre is. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Elhibázottnak tartom a profilaxist abból a szempontból is, hogy a csecsemőelhalálozás mellett foglalkozni kellene a tbc. és a venereás betegségek elleni védekezéssel. Hogy mennyire szomorúan nyilvánul meg ez az egész költségvetésben, azt mutatja az, hogy az összhalálozásoknak 22"9%-a esik az egy éven aluli korra, 11'6%-a a tuberkulózisra és 3'4%-a a fertőző betegségekre, ezzel szemben népjóléti intézkedésekre az egész állami költségvetésnek 7%-a szolgál, a népbetegségek elleni védekezésre pedig csak 0*87% tuberkulózis elleni védekezésre 0'38%-a és a .fertőző betegségek elleni védekezésre 0'53%-a. Méltóztatnak tehát látni, hogy ez alig másfél százaléka az állami költségvetésnek. (Kabók Lajos: Hát a lótenyésztésre mennyit fordítanak 1) Azt nem tudom, nem néztem meg, de bizonyára többet; bár arra is szükség van! (Petrovácz Gyula: Arra feltétlenül több van!) A tbc. elleni védekezéssel, nézetem szerint, a tüdőbeteg-gondozók volnának megbízandók és 200 tüdőbeteg-gondozóyal ki lehetne építeni az egész szervezetet az egész országban. Hiszen nagyon jól tudjuk, hogy a tuberkulózisnak egyik szülőoka egyrészről a kulturálatlanság, másrészről pedig a nagy nyomor. (Ügy van! Úgy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A gyógyító eszközök az egészségügyi kultúrának oda vit elében, a gazdasági helyzetnek és az anyagi helyzetnek megjavításában, kereseti lehetőségek teremtésében és más hasonlókban is állanak. (Kabók Lajos : Ez is igaz ! Ebben mi is egyetértünk !) En a magam részéről úgy érzem, hogy erre a kérdésre feltétlenül több gondot kellene fordítani s éppen ezért indítványt is nyújtottam be, amelyben kívánatosnak tartom, hogy a tuberkulózis-betegek gondozására fordított összegek állíttassanak vissza abban az összegben, amelyet az elmúlt évben erre a célra használtunk. Méltóztatnak látni, hogy 225,000 pengő wm egész összeg a tuberkulózis-gondozásra, ha még ebből is le akarunk faragni valamit, milyen eredményre számíthatunk akkor a jövőben 1 Ügy érzem, hogy nem szanatóriumokra van szükség, hanem az összes kórházaknak tbc-s osztályokkal való felszerelésére. Ez ülése 19È3 május 15-en t hétfőn. 40? volna az egyetlen helyes mód arra, hogy felvehessük iá tuberkulózis ellen a küzdelmet. Ez idő szerint csak 3000 férőhely áll rendelkezésre. Méltóztatnak tudni, hogy abban a nagy luxussal megépített mátrai szanatóriumban, ahol csak 300 férőhely áll Rendelkezésre, körülbelül 27.000 pengőbe került egy ágy. (Erdélyi Aladár : Ki csinálta ezt ? Petrovácz Gyula : A legdrágább német szanatóriumban 12.000 márka !) Ezzel szemben arra akarok rámutatni, hogy a fővárosi Horthy Miklós-kórházban, ahol szintén egy luxussal megépített tuberkulótikus osztály is van, felszerelés nélkül 5216 pengő volt az egy ágyra eső költség, teljes felszereléssel együtt pedig 5903 pengő. Hány ilyen férőhelyet lehetett volna előállítani a mátrai szanatórium, költségeiből (Egy hang balfelől : Majdnem hatszoros !) eltekintve attól, hogy a mai közegészségügy álláspontja a tuberkulózis-kérdésben az, hogy nincs szükségünk tisztán hegyi szanatóriumokra. (Egy hang balfelől : Hányszorosa az egy ágyra eső költség a rendesnek f — Petrovácz Gyula : Duplája a legdrágább német szamatóriumbeli ágynak ! — Erdélyi Aladár : Ki csinálta ezt!? — Kabók Lajos : A jóidőkben csinálták, amikor még volt pénz elherdálásra.) A megelőzjő egészségügyi rendszer kifejlesztése szempontjából foglalkozni kellene intenzívebben a vidéki lakásüggyel s az építésügy rendezésével, amelyet megfelelő kedvezmények adásával és megfelelő ellenőrzéssel lehetne talán elősegíteni, A fővárosi nyomor enyhítése céljából szükséges volna a főváros és esetleg más nagyobb városok rossz viszonyok között lévő munkanélkülieknek megfelelő telepítési akcióval falura való visszavitele. (Úgy van! a baloldalon.) Intenzív egészségügyi nevelés volna szükséges, különösen az észszerű táplálkozás terén ; akkor, azt hiszem, ^ a mezőgazdaság is megtalálná a maga számításait. Az élen kellene járni a propagandában a cukorfogyasztás érdekében. (Kabók Lajos : Ha nem lenne olyan drága !) A, magyar; cukorfogyasztás fejkvótája fele a németnek és az osztráknak, és körülbelül egynegyede az angolnak. (Weltner Jakab: Kilogrammonként 43 fillér az adó ! — Kabók Lajos : Nincs a proletárnak pénze!) Elhibázottnak tartom ezt a gazdasági politikát, mert amikor hét pengővel jegyezték a világpiacon a cukor mázsáját, ugyanakkor Budapesten a fogyasztóknak 22 pengőt kellett érte fizetnie. Itt van a tejfogyasztás kérdése is, amelyben kiszolgáltatják az egész közönséget a rögzített árú drága tejüzemeknek. Nem prémium-rendszerre van itt szükség, hanem arra, hogy olcsón hozzájuthasson a lakosság minden rétege a tejhez. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Kabók Lajos: A képviselő úr támogatja a kormányt !) Majd arra is felelek. (Müller Antal: Ilyen tejrendeletet nem támogatunk ! — Szilágyi Lajos közbeszól. — Zaj.) Elnök : Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak a szónokot zavarni. r Csilléry András : Hogy a betegek gyógyítása terén mennyire elhibázott az egészségügyi politika, azt legjobban igazolja az, ha az 1930—31. évi zárszámadás adatainál különös figyelemre méltatjuk az azóta megszűnt népjóléti- és munkaügyi minisztérium kiadásairól és bevételeiről szóló beszámolót.
