Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-179

384 Az országgyűlés képviselőházának viselő szállt szembe egy demokratapárti képviselővel és ő tanította ki arra, hogy a szövetkezeti mozgalom olyan világmozgalam, amelyet feltartóztatni nem lehet. En azt mondtam annak a demokratapárti képviselő úrnak, hogy az ő sztereotip vitája nagyon emlékeztet a delisáncok korára, amikor az első gőzvasutat folyton megdobálták. Ö is dobálódzik, de a gőzvasút halad és a szövetkezeti mozgalom a jövőé. Ez a szövetkezeti mozgalom, — amint Eckhardt Tibor tisztelt képviselőtársain nagyon helyesen jellemezte, — olyan kolektívizmus, amely nem kommunizmust hoz létre, hanem a kisexiszteneiákat erősíti. Tisztelt Ház! Méltóztassék megengedni, hogy egy személyes jellegű dolgot hozzak fel. (Halljuk! Halljuk!) Neim szeretem a parlamentet felhasználni arra, hogy személyes természetű ügyeket tárgyaljak. Ettől egész képviselőségem alatt óvakodtam. Szándékosan nem válaszoltam incidentaliter egy pár megjegyzésre, amelyek engem úgy tüntettek fel, aki a szövetkezeti mozgalom élén állok, mint álláshalmozót és mind mammutjövedelmet-húzót. (Kabók Lajos: Ebben van valami!) Akkor, amikor a propaganda-körutat végeztem, ezt azzal kezdtem, hogy elmondtam országszerte, hogy abban a pillanatban, amikor a szövetkezetek hívására átmentem a szövetkezeti mozgalom élére, első cselekedetem az volt, hogy az Okh. vezérigazgatói illetményét leszállítottam. (Mayer János: Ez így van! — Kabók Lajos: Fenn volt a .mennyekben!) Nem volt a mennyekben, nagyon téved a képviselő úr. Elhunyt elődöm emlékének is tartozom azzal, hogy megállapítsam, hogy az Okh. vezérigazgatói illetménye, még az elődöm illetménye is, a legkisebb illetmények közé tartozott a hasonló pénzintézetek körében, sőt, amikor meghallották illetményem megállapítását, amely alig multa felül az államtitkári illetmény keretét, akkor igenis több oldalról azzal találkoztam, hogy mégis csak különös az, hogy az Okh. vezérigazgatója cégvezetői illetménnyel elégszik meg. Tettem ezt két okból. Tettem először, mert akkor, engem államtitkári nyugdíj — párszáz pengőre rúgott havonta — illetett meg. Én elsőnek rendeztem ezt, amikor a nyugdíjról való lemondás még nem volt divat. Ezt az illetményt levontam a vezérigazgatói illetményből és még ezen kívül is leszállítottam a vezérigazgatói illetményt. Tettem másodszor azért, hogy példát statuáljak az egész szövetkezeti mozgalomban, hogy másokat is biztathassak, hogy a szövetkezetekben a személyi és dologi kiadásokat az egész vonalon minél inkább csökkentsük. Egészen nyugodt lelkiismerettel állok ezen a helyen, és ha valaki azt mondja, hogy az Okh. vezérigazgatói illetményen kívül más illetményt is élvezek, annak azt mondom, 'méltóztassék elmenni választókerületembe és megkérdezni, hogy az én képviselői fizetésem mire megy el, méltóztassék megnézni az én postámat, az adományokat, más efféle dolgokat és akkor meg méltóztatnak látni, hogy nekem képviselői illetményem nem 'marad. Bocsánatot kérek ezért a személyes kitérésért. Röviden visszatérek beszédem fonalára és be akarom azt fejezni. A szövetkezeti mozgalom, amely a magyar kisemberek mozgalma lesz mindenkor, és amely minden támadás ellenére halad előre, a kartellek és a trösztök elleni akciónak legegészségesebb formája. Egyenlő elbánást kérünk csak. Ha valaki azt mondja, hogy a szövetkezetek állami pénzzel dolgoznak, és ha a Nemzeti Bank pén79. ülése 1933 május 12-én, pénteken. zét állami pénznek nevezik, akkor én azt mondom, hogy az összes magyarországi bankok állami pénzzel dolgoznak. (Úgy van! jobbfelől.) Es amikor egy a Házban ülő egyik volt bankelnök nekem azt mondotta, hogy a földmunkás vállalkozó szövetkezetek — szerény kis egymillió pengő forgótőkéjüket is sajnálják tőlünk — szintén állami pénzzel dolgoznak, azt mondottam neki, hogy ha cserél az ő bankja az Ok!h.val és közérdekű elhelyezéseit áthozza hozzánk, abba én nagyon szívesen belemegyek, mert nálunk sem Oti., sem Mabi., sem törvényhatósági nagy betétek nincsenek, hanem ezek mind átmentek a magánbankokba és egyéb nem szövetkezeti intézetekbe. De a birtokpolitika terén is sok szó esett a vitában a telepítésről. Csak röviden azt akarom megállapítani, hogy a telepítés gondolata nagy, nemes gondolat, amelyet elejteni nem szabad, de azt elő kell készíteni. A telepítés előkészítése reálisan egyedül a földbérlő szövetkezetek útján képzelhető el, mert ehhez nem kell forgótőke, hanem emberek kellenek, akik a földet művelni tudják és szerencsére ilyenek a magyar gazdatársadalomban és a földmívestársadalomban sokan vannak. Az az 56 földbérlőszövetkezet, amely körülbelül 30.000 holdon dolgozik eredményesen, ma a magyar földbirtoknak legrendesebb haszonbérlő osztálya. (Szilágyi Lajos: Pontos adófizetők.) Igen, pontos bérfizetők és pontos adófizetők. Ha ezen az iskolán keresztül mennek azok, akik később telepesek akarnak lenni, akkor kiválaszthatjuk azokat az egyedeket, akik beválnak a telepítéseknél is. A sorsközösségről beszélt Friedrich képviselő úr és azt mondta, nem tudja megérteni azt, hogy a miniszterelnök úr miért beszél annyit a sorsközösségről. Az idők bebizonyították, hogy a sorsközösség annyit jelent, hogy a magyar embernek — legyen akár iparos, akár gazda, akár kereskedő, legyen munkás vagy tisztviselő, legyen szegény vagy gazdag, ilyen vagy olyan hitű — egy a sorsa; egy a sorsa az országéval, és tulajdonképpen ez a sorsközösség az alapja a magyar nemzeti egységnek, és ez a magyar nemzeti egység, amely nem párt, hanem a magyarság tábora, békepolitikát követ. Az Ansehluss-mozgalom most figyelmezteti Franciaországot, hogy milyen végzetes hiba volt a trianoni diktátumot megcsinálni. (Igaz! Ügy van! jobbfelől és a középen.) és laimint a trianoni békediktátum nem is francia politika, kétségtelen, hogy Magyarország gyengítése meg nem német politika. Sem a francia, sem a német politikát nem szolgálja Magyarország gyengítése, mert ennek az ütköző államnak, amely itt van a szláv és germán tenger között, minél erősebbnek kell lennie, hogy az európai egyensúlyt fenn tudja tartani. (Ügy van! Ügy van! jobb felöl és a középen.) Még csak röviden akarok rámutatni arra, hogy ^Musssolininak az a mondása, hogy 1920ban és 1921-ben fegyverszünetet és nem békét kötöttek, most bizonyult be leginkább. Mussolini miniszterelnök azt mondotta, hogy fegyverszünetet kötöttek annakidején Párizsban. A fegyverszünet már egy kicsit sokáig tart. Amikor egy fegyverszünet már 14 évig tart, akkor két választás van: vagy megkötni a békét, vagy pedig elővenni a fegyvereket és újrakezdeni a háborút. (Kabók Lajos: Még csak az kellene!) Nem hiszem, hogy olyan józan nemzet, olyan józan ember van Európában, aki az utóbbit akarja választani. Vá-