Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-179

Az országgyűlés képviselőházának 1: hogy az autonómiák milyen szolgálatot tettek a nemzeti ügynek, tehát csak természetes, hogy habár meg is változott az ország közjogi hely­zete, igenis súlyt helyezünk mi is valamennyien az autonómiára. (Ügy van! Ügy van! bal felől.) Friedrich István t. képviselőtársam tegnap humoros és szellemes beszédben szemrehányást tett a miniszterelnök úrnak, hogy mindenüvé el­megy, mindenütt beszél és mindenütt másról beszél. Szemrehányást tett s ugyanakkor kér­dést intézett hozzá, hogy voltaképpen mit is je­lent az a nemzeti egység, mit jelent az öncélú­ság és mit jelent a sorsközösség. Azt hiszem, ha egy kormányelnök ilyen nehéz, sorsdöntő időkben nem egy párturalomnak, nem egy ki­zárólagos osztály vagy réteg pártjának zászla­ját tűzi ki, hanem egy egységbe akarja össze­hozni a nemzetet, ha egy kormányelnök arra törekszik, hogy ilyen nehéz időkben a nemzet minden társadalmi rétegét, valamennyi szabad magyart, aki még ezen a szabad területen van, egy nevezőre hozza, akkor ezt meg kell értenie mindenkinek és ez csak természetes, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) ennek örülni kell és min­denki meg fogja érteni ilyen alapon a nemzeti egységet. A nemzeti egység voltaképpen nem egy párt. A nemzeti egység egy tábor, amelybe a nemzet minden fia belefér. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) A nemzeti egység jelenti azt, hogy le kell omlasztani a válaszfalakat, amennyire csak lehet, a különböző osztályok, felekezetek, pártok között és a nemzetet akkor, amikor vi­lágtörténelmi események és döntő idők előtt állunk, egy táborba kell hozni. Es én örülök annak, hogy a költségvetési vita — hangsúlyoz­tam — mindkét oldalról ezt a célt szolgálta, ezt a célt előbbrevitte. Es ha nemzeti egységről beszélek, akkor már feleletet is adtam Fried­rich István t. képviselőtársamnak, hogy egy miniszterelnök, aki a nemzeti egység zászlaját tűzi ki, miért megy el minden fontosabb helyre, mindenüvé, ahol magyar termelők dol­goznak és miért nyilatkozik a kereskedőknél a kereskedelemről, az iparosoknál az iparról, a mezőgazdáknál a mezőgazdaságról. De ebből ne méltóztassék azt a következtetést levonni, mintha a miniszterelnök, vagy a párt bármi­lyen álláspontját, alapálláspontját elhagyta volna, mert jó magam is, amikor egyízben el­hívtak a vidéki iparosok egy nagygyűlésre és ott arról volt szó, hogy a kisipart hogyan lehet talpraállítani, ott is arra mutattam rá, hogy elsősorban a mezőgazdaságot kell talpraállítani. (Ügy van Ügy van! a jobboldalon.) Amint a falusi gazdáknak, a mezőgazdaságnak általá­ban jövedelmezősége van, abban a pillanatban van keresete az iparosnak, van keresete a ke­reskedőnek is. (Ügy van! Ügy van! a jobbolda­lon.) Nagyon természetes dolog, hogy egy ag­rároszágban nem is lehet más a termelés hely­reállítása, értve ezalatt akár az ipart, akár a kereskedelmet, mint a mezőgazdaság talpra­állítása. Az öncélúságról is szó r volt és Friedrich képviselő úr ezt az öncélúságot is persziflálta és (humorosan érintette, mintha azt nem le­hetne megérteni. Azt hiszem, akkor járok leg­közelebb az igazsághoz, amikor a nemrég el­hunyt kiváló jogi professzorra, Concha Győ­zőre hivatkozom, amikor a nemzeti öncélúsá­got meghatározom. A nemzeti öncélúság volta­képen maga a nemzeti géniusz. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon^) A nemzeti géniusz az, ami a nemzetnek legjobb erőit iparkodik kifejleszteni, éspedig magáért a nemzetért. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) A nemzeti . ülése 1933 május 12-én, pénteken. 379 öncélúság voltaiképen a nemzet élete és a nem­zet életének tökéletesedése az egész vonalon, minden téren, nem idegen célokért, nem idegen érdekek szolgálatában, hanem önmagáért a nemzet életének érdekében. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ha ezen a vonalon megyünk tovább a nem­zeti öncélúság szolgálatában, akkor Magyar­országon nem is lehet más alapra helyezni a nemzeti politikát, mint a keresztény világné­zet alapjára. (Ügy van! Ügy van! a jobbolda­lon.) En, aki kezdettől fogva ezt a világnéze­tet hirdetem és soha nem tartoztam semmi­féle kilengéshez ,sem akkor, amikor ez még nem volt divat, sem akkor, amikor divat volt és onnan engem túl akartak licitálni, sem akkor, amikor más országokban vált divattá, — ezt a keresztény világnézetet vallottam ma­gaménak, örülök annak, hogy a párt vezére, a miniszterelnök úr is ezt a keresztény világ­nézetet vallotta programmjában. Ez a keresz­tény világnézet nem jelent gyűlöletet és nem jelent rombolást, hanem a keresztény erköl­csöket, a keresztény szellemet, a keresztény Magyarország hagyományainak tiszteletét je­lenti. Jelenti továbbá a felebaráti szeretetet (Ügy vq,nl Ügy van! a jobboldalon.) és jelenti a keresztény magyarság önvédelmét. Mert a keresztény világnézet senkit sem bánt, aki a maga vallását tiszteli, aki Istenét imádja, mert hiszen a keresztény világnézethez hozzá­tartozik a valláserkölcsi alap, amely azt mondja: higyj Istenben és annak tanítása sze­rint élj. Az igazi krisztusi tanítás a keresztény vi­lágnézet, amelyben benne van az is, hogy akik a keresztény magyarsághoz szellemben, er­kölcsben asszimilálódnak, azok a keresztény magyarság táborához tartoznak, (Elénk he­lyeslés.) valljanak bár akármilyen hitet, legye­nek akármilyen felekezetűek. {Helyeslés.) pe tekintetben én, aki nem dicsekedhetem sem fő­nemesi, sem nemesi származással, nem dicse­kedhetem még azzal sem, hogy őseim kiváló polgári tekintélyt hagytak volna rám, hanem bevallom őszintén, Mária Terézia telepesei vol­tak az őseim, akik kétszáz éve jöttek be az országba: magamról tudom azt, hogy meny­nyire magyarrá teszi százszázalékban a ma­gyar föld a magyar ievegő és a magyar ős­erő azokat, akik ebbe az országba bejöttek és itt élnek hosszú ideig. (Taps a jobboldalon.) , f Velem történt meg egy évvel a párizsi bé­keszerződés aláírása után éppen Párizsban: előkelő francia politikusok közt azt kérdezték tőlem, «Önnek francia hangzású neve van, nem francia származású-e?» Azt mondottam, hogy nem vagyok francia származású, hanem elszászi származású vagyok apám, felmenő ro­konai révén, anyai ágon pedig egerländer né­met vagyok. Amikor azonban a franciák erre. azt kérdezték: «Hiszen akkor önben bizonyo­san van francia érzés is!», azt mondtam, hogy egy százalék sincs, egy csepp sincs, százszáza­lékig magyar vagyok. Amikor érdeklődtek az iránt, hogy vájjon Magyarországra Mária Terézia telepééivel jöttek-e más elszásziak is, megmondtam nekik, hogy igen jöttek, a Bánátban vannak még ma is, illetőleg voltak a magyar impérium alatt. Nemcsak községnevekben maradt meg a fran­cia hagyomány, mint Mercyfalva Orcyfalva, Charlesville, Seultourn, de nagyon sok család­névben is, hiszen maga Marschall tisztelt kép­viselőtársam is ezekből a bánáti családokból való. Azt kérdezték tőlem: «Vájjon ezek a régi

Next

/
Oldalképek
Tartalom