Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-179

354 Az országgyűlés képviselőházának jok. A kivitel gabonából semmi. Most útban van — talán már meg is kötötték — Francia­országgal egy szerződésünk, amely szerint 400.000 métermázsa, tengerit tudunk kivinni kedvezőbb vámtarifák mellett, mint a többi ország, t. i. 40%-os kedvezményes vámtarifa mellett. De meg kell említenem, hogy ezt a kedvezményt Jugoszlávia és Románia már hó­napokkal ezelőtt megkapta. S ha tekintetbe vesszük azt, hogy Magyarországnak mintegy öt-hatmillió métermázsa tengeri-fölöslege van, azt kell mondanunk, hogy ez tulajdonképpen csak egy csepp a tengerben.^ Rátérek most Németországra. Ez az ország az, amelyet a legutóbbi két nap vitájában, szinte azt mondhatnám, előráncigáltak. Magam is elismerem, hogy tényleg van abban valami, hogy Németország velünk szemben nem visel­kedik úgy. mint ahogy régi szövetségessel szemben viselkednie kellene. De most egészen objektíven akarom ezt a dolgot tárgyalni. Né­metországból való behozatalunk 15,660.000 pengő értékű, ezzel szemben kivitelünk 9,195.000 pengő értékű volt a legutóbbi negyedévben. Csak a lényegesebb tételeket sorolom fel: kátrány­festőanyag 1,412.000 pengő, gépek 1,142.000 pengő, selyem és selyemfonalak 917.000 pengő, nyerskávé 627.000 pengő. Ezeket a tételeket kü­lön kell hangsúlyoznom, mert ezeket nem kel­lene nekünk Németországból behoznunk., ezeket hozhatnók bárhonnan, mert ezek tulajdonkép­pen csak tranzitó-áruk. Nyersbőr, ami szintén exotikus országokból jön, 535.000 pengő, kakaó 436.000 pengő; szenet a nagyszerű magyar szén­termelés ellenére 431.000 pengő értékben hoztunk be; nyers rezet 389.000 pengő értékben, műszere­ket 353.000 pengő értékben. Vannak itt még pré­mek, nyilván kikészített prémek, amelyek nem életszükségleti cikkek, mert a magyar hölgyek legfeljebb nem járnak maid lipcsei prémekben, !,.,.,„„-, Tv, a g yar birkabőrben; ez a tétel 272.000 pengő. Itt van azután a rongy 262.000, film 254.000 pengő,• gyapjú 248.000 pengő, — ez is csak tranzitó-áru, mert ez nem Németországból származik, hanem Ausztriából és Argentíná­ból — üveg 246.000 pengő, bors 63.000 pengő. Ez­zel szemben kivitelünk mezőgazdasági cikkek­ből: lóheremag 1,996.000 pengő, tojás 1,427.000 pengő, baromfi 1,406.000 pengő. Elnök: A képviselő úr beszédét a gyorsírók nem hallják — ilyen irányú panasz érkezett hoz­zám; kérem ezért, méltóztassék vagy közelebb fáradni, vagy hangosabban, idefordulva be­szélni. (Jánossy Gábor: En is csak az állítmányt hallom, az alanyt nem! — Felkiáltások balfe­lől: A gyorsírók is jöhetnek közelebb! — Sauer­born Károly: Hangosabban fogok beszélni.) Az már a képviselő úrtól függ, hogy melyik mó­dot választja. Méltóztassék folytatni. Sauerborn Károly: Behoznak tehát 49.000 pengő értékben, Európában nem termelt fákat 51.000 pengő, magvakat 32.000 pengő, tengeri halat 36.000 pengő értékben. Erre igazán nincs szükségünk. (Gr. Sigray Antal: Mi termeljük ezt?) Nem, mi hozzuk be. (Jánossy Gábor: En nem fogyasztom a német halat!) Gyantát 48.000 pengő értékben hozunk be. Ehhez szóval azt a konklúziót akarom fűzni, hogy ami a Németor­szágból való behozatalt illeti, mint például kát­rányf estékek, textil anyagok, amelyek a legna­gyobb tételt képezik, ezeket az egész világ Né­metországból vásárolja, mert máshol vásárolni nem lehet. (Propper Sándor: Most már lehet!) Ami a gépek behozatalát illeti, ez szintén nagy tételt képez. Itt a megoszlás a következő: Bőr­feldolgozó gépek 30.000. mosógépek 30.000, sütő­gépek 14.000, motorok 14.000, fémmegmunkáló 179. ülése 1933 május 12-én, pénteken. gépek 24.000, papírgyártó gépek 24.000, textil^ gépek 377.000, varrógépek 263.000, írógépek, szá­mológépek 32.000 és golyós-csapágyak 59.000 pengő értékben. Ezek tulajdonképpen olyan szerszámok, amelyek a magyar ipart erősítik és olyan cikkek, amelyeket — meg vagyok győződve — ha a magyar ipar máshonnan tudna besze­rezni, Németországból nem vásárolnánk. Ami a selyembehozatal tételét illeti, ez tekintettel arra, hogy 917.000-ből 893.000 pengő volt a műselyem, szintén igen nagy, pedig nekünk is van műselyemgyárunk Sárvárott. (Egy hang a baloldalon: Megszűnt!) Miért szűnt meg, miért nem dolgozik? Nem kell az igaz­gatósági tagaknak olyan nagy tantiémet adni,, nem kell olyan nagy rezsivel dolgozni és ak­kor műselyemibehozatalra sem volna szükség.. Itt van a kávé, bőr, kakaó tétele, amely egymaga kitesz 1,958.000 pengőt. Ezek mind tranzitó-árut képeznek, ezeket igazán nem kell Németországban vásárolni. Tessék a Magyar Nemzeti Banknak liberálisabbnak lenni, en« gedje meg. hogy a kereskedők szabadabban maß' zogjanak, hogy Libériából, Braziliából, Sudán­1 ból és az Isten tudja honnan vásárolhassák bp azokat a cikkeket, amelyekre szükségünk van. Itt van a papírbehozatal, amely szintén igen nagy tételt képez. Papírt se vegyenek a németektől, hanem a csehektől és osztrákok­tól; egyáltalában azoktól vegyenek, akik tőlünk is árut vásárolnak. (Helyeslés. — Jánossy Gá­bor: Csináljuk magunk!) Prémre sincs szüksé­günk. Van itt birka és bárány elég, nem kell a magyar asszonyoknak cobolyprémiben jár­niok, hanem járjanak jó birkaprémben. \&,\ Itt van továbbá a film, amely szintén nagy tételt képez. Tessék a film behozatalát meg­szüntetni, megakadályozni mindenképpen. Itt van azután a gyapjú, amely szintén tranzitó-árut képez. Ausztriából jön, nem német áru, csak éppen a német kereskedők köz­vetítik. Tovább megyek, itt van az üveg. Üveget sem kell onnan vásárolni, megkap­hatjuk azt Csehszlovákiában is. (Jánossy Gábor: Van magyar üveg is!) Egyáltalában nekem az az álláspontom, hogy csak a legszigo­rúbb rekompenzáeiós elv betartásával szabad vásárolni. Sajnos, oda süllyedtünk, mint az ős­kori emberek, mint az afrikai kannibálok, hogy a cserekereskedelem állapotába süllyedt vissza az egész világ közgazdasága. De hát, ha mindenütt így van, akkor nálunk is így kell annak lennie. Ha a kávén, bőrön és kakaón kívül, még az exotikus fának, tea, magvak, bors, kopál és damaragyanta, fűmagnak, gyógy­növénynek, takarmányrépamagnak — amit szintén itt termelhetnénk — értékét levonjuk, akkor 1,889.000 pengős Összeggel javíthatjuk meg külkereskedelmi mérlegünket. (Eckhardt Tibor: Egy negyedévben!) Igen egy negyed­évben. Megjavíthatnók még ezenfelül akkor is, ha nem hoznánk be szenet 432.000 pengő 1 érték­ben, mert szenünk nekünk is van, csak adják olcsóbban, ne adják 40%-kai drágábban, mint bárhol, ne rabolják ki a magyar fogyasztó­közönséget Vidáék és társai, mert be tudom bizonyítani, hogy a magyar szén 40%-kal drá­gább a világpiaci árnál. Ha az én kijelenté­semre azt mondják a kartell-urak, hogy ez csak üres beszéd, akkor felhívom őket, tessék leülni velünk egy asztalhoz, tessék betekintést en­gedni könyveikbe és számadásaikba, mi majd megjelöljük a mi szakértőinket és azok majd kontrollálják az ő számításaikat, {Ügy van! balfelol.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom