Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-179

Az országgyűlés képviselőházának 1 hadd induljon meg a gazdasági élet, akkor mindenki jobban meg fogja tudni találni a maga számítását. Természetesen ehhez az, is kell, hogy ezek a deviza- és egyéb korlátozások felszabaduljanak, melyek ma nemcsak nálunk, hanem az egész világon is megvannak, melyeket minden állam meghozott a maga érdeké-; ben, az egyik szigorúbban, a másik kevés'bbé szigorúan, és amint látjuk, — sajnos — nálunk is megvan ez, és azt hiszem, nálunk talán igen szigorú formában van meg. Szeretném, ha a Nemzeti Bank kissé flottabbul kezelné ezt a kérdést, mert hiszen itt valaki tegnap to eszedében rámutatott arra, ho»gy a Nemzeti Bank most már átvette azt a szerepet, hogy irányítsa az exportot. Majdnem úgy van. Majdnem. 100%-ig úgy van a dolog, hogy tényleg a Nemzeti Banktól függ, tud-e valaki exportálni vagy nem, mert az állapítja meg, mit kell neki beszolgáltatnia. Itt talán csak egyetlenegy könnyebbség van, melyet a Gömbös-kormánynak köszönhetünk, az, hogy felállította a Külkereskedelmi Hivatalt, lamely a kompenzációs üzletek révén valahogyan lehetővé teszi, hogy azokat a deviza- és valutakorlátozásokat enyhébben lőhessen kezelni. A magam részéről örültem ennek, bár nem szeretem a hivatal szót, jobb szerettem volna, ha valami más nevet kapott volna és nem a «hivatal» nevet, mert ez úgy néz ki, hogy ott akta szerint intézik az ügyeket. Meer kell azonban állapítani, — és, azok, akiknek dolguk volt ott, megállapíthatják, — hogy ott valóban nem aktaszerűleg irítézik az ügyeket. Most már nincsenek lazok a síbolások, amelyek azelőtt voltak, ilyen tanács, ilyen miniszterközd bizottság, meg olyan niiniszterközi bizottság, úgy, hogyha valaki beadott egy kérvényt, akkor három minisztériumot kellett végigjárnia, míg végre megtudta, hogy szabad-e exportálnia, vagy nem. Azt hiszem, szerenesés intézkedése a kormánynak, hogy ezt az intézetet, ezt a hiviatalt felállította, azonban továbbmenőleg azt is kérnem kell, hogy kissé szabadabban kezelje a Nemzeti Bank ezt a deviza- és valutakérdést, ha azt akarja, hogy itt legyen valami ebben az országban. Itt például csak egyre akarok rámutatni, hogy tudniillik a szabók nem tudnak külföldről szövetet behozni, pedig angol szövetben akar járni egy pár ember ebben az országban. En nem tartom ugyan lényegesnek ezt, jó nekünk, ha hazai szövetben is járunk, mert, hál' Istennek, ma már egészen szépet állítanak elő, azonban annak r az iparosnak a megrendelő egyéni ízlését mégis csak el kell fogadnia és nem mondhatja, hogy én nem vagyok hajlandó ezt megcsinálni. Mert mi történik? A Nemzeti Bank nem ad a szövetbehozatalra devizát, erre kimennek Bécsbe, megcsináltatják ott a ruhát, felhúzzák magukra és bejönnek az országba. (Müller Antal: A jó magyarok!) Most pedig kérdem, mennyi haszna van ebből az országnak? Nem veszteség-e az, hogy most már azt a munkabért is elveszti, amely annak előállításáért járt volna és amely itt maradt volna ebben az országban? A magam részéről azt szeretném, ha az ilyen kérdéseket mégis csak szabadabban kezelné a Nemzeti Bank és vigyázna arra, hogy bizonyos összeg ne menjen m mégis csak külföldre, és nagyobb Összeg, mint amennyi kiment volna akkor, ha megengedik azoknak a szöveteknek behozatalát. De ebbe igen erősen belejátszik a vámkérdés. Itt csak egy példára vagyok bátor rámu'9. ülése 1933 május 12-én, pénteken. 345 tatni, például a kocsigyártóiparra. Ha készen hoznak be külföldről egy autókarosszérdát, azért sokkal kevesebb forgalmiadót fizetnek, mint ha itt állítanák elő, „mert azután 5%~ot kell fizetni, az itthon előállítottak után pedig 10%-ot. De ugyanígy van a lakkbőrnél is. Van egy úgynevezett orosz lakkbőr, melyet az, országban még nem tudnak előállítani. Kísérleteztek vele, azonban nem tudták előállítani, és az Németországból kerül be hozzánk, ahol azt különféle vegyi eljárásokkal elő tudják állítani. Ha készen hozzák he az ezzel (az orosz lakkhőrrel kikárpitozott karosszériát, az sokkal olcsóbb, mintha behozzák a nyersanyagot és ide- é haza megfizettetik utána a vámot. Több ilyen példát lehetne még felhozni. Ezeket a dolgokat feltétlenül orvosolni kell. mert mégis csak lehetetlenség, hogy saját iparunk rovására menjen valami, amikor azon lehet segíteni. Kérem tehát innen a kormányt, tegye ezt a kérdést megfontolás tárgyává. Mi ebben az ügyben már két esztendő óta hangoztatjuk a magunk álláspontját, remélem, hogy most, amikor a külkereskedelmi intézettel kapcsolatban talán kompenzációs alapon is meg lehet ezt csinálni, ezt a vámkérdést is el lehet majd intézni. r Méltóztassék megengedni, hogy most ezek után az általános fejtegetések után rátérjek a főváros kérdésére. (Halljuk! Halljuk!) Azt hiszem, tőlem mindenki azt várta, hogy a fővárossal fogok foglalkozni és én szívesen foglalkozom is a fővárossal, mert hiszen ez elsősorban is a mi kötelességünk, akik fővárosi képviselők vagyunk. (Ügy van! a középen.) Az utóbbi időben mind gyakrabban találkozunk azzal, hogy mindenki bele akar szólni a főváros dolgába. Nincs egyetlen ember, aki ne a fővárossal foglalkozna és mindenre, ami fővárosi, most egyszerűen ráfogják, hogy az rossz, hogy a főváros rosszul gazdálkodik, hogy oda be kell menni és ott más gazdálkodást kell inaugurálni. En, aki a magam részéről már régebben foglalkozom fővárosi dolgokkal és bent vagyok a fővárosnál, természetesen nem tudom osztani ezt az álláspontot, éspedig azért nem, mert elfogult vagyok. Bejelentem, hogy tényleg elfogult vagyok, inert hiszen olyan ember, aki ott dolgozik már körülbelül 15 esztendő^ óta és aki ismeri a fővárosnak minden csínját-bínját, természetesen elfogult. Az volna baj, ha nem volnék elfogult a fővárossal szemben. De én azt hiszem, mégis objektíve, számadatokkal fogom kimutatni,^ hogy nincs olyan nagy baj a fővárosnál, és kár folyton azt hangoztatni, hogy a főváros dolgaiba be kell avatkozni és kár folyton azt mondani, hogy a főváros a vidéket nem respektálja kellőképpen, nem honorálja a vidék kívánságait, sőt a vidék rovására akar vagyoni, vagy gazdasági előnyökhöz jutni. Abból indulok ki, hogy mi mezőgazdasági állam vagyunk. Természetes, hogy elsősorban a mezőgazdaság helyzetétől függ ennek az országnak a sorsa. (Ügy van! jobbfelől.) Aki ezt megtagadná, az nem tudna józanul gondolkozni. (Ügy van! jobbfelől.) Méltóztassék ezzel szemben megengedni, hogy amikor én ezt a leglojálisabban kijelentem, egyúttal azt is kijelentsem, hogy a fővárosnak meg az iparosokat, meg a kereskedőket is védenie.kell, mert elsősorban az iparosok és kereskedők tartották fenn ezt a várost 1872 óta és 1872 óta, amióta egyesítették Budát Pesttel, tehát körülbelül 60 esz49*