Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-178

Az országgyűlés képviselőházának 178. a munkanélküliségtől sújtott munkások és alkalmazottak megélhetésének és legszükségesebb létfenntartásának biztosítására, mint a munkanélküliség esetére szóló biztosítás. A szociális biztosításnak elengedhetetlen lépése a munkanélküliség esetére szóló biztosítás és ezért a képviselőház elvárja a kormánytól, hogy ilyenirányú javaslatot még ebben a költségvetési évben terjesszen a képviselőház elé.» (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Harmadik határozati javaslatom a következő (olvassa): «Hivatkozással ama miniszterelnöki és kormánynyilatkozatokra, amelyek szerint a most érvényben lévő választójoggal több választás nem lesz, hivatkozással továbbá arra, hogy a legutóbbi választásokból kikerült Képviselőház nem kifejezője az ország népe akaratának és felfogásának, a Képviselőház utasítja a kormányt, hogy a miniszterelnök kijelentésének megfelelően még ebben a költségvetési évben terjessze a Ház elé az általános titkos választójog reformjáról szóló törvényjavaslatot és ebben a reformban gondoskodjon az ajánlási rendszerrel való visszaélések megszüntetéséről és a választások tisztaságának biztosításáról.» (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Végül negyedik határozati javalatom a következő (olvassa): «A Képviselőház utasítja a kormányt, helyezze hatályon kívül a gyűlési tilalomról szóló rendeletét és készítse elő az egyesülési és gyülekezési szabadság biztosításáról szóló törvényjavaslatot.» (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Eendkívül súlyos, válságos időkben szólok a Képviselőházhoz és a kormányhoz. Nagyon kérem, ne »hanyagolják el a munkásproblémát, legalább is minősítse egyenrangúnak a többi más, itt tárgyalt problémával. Segítsen azokon, akiken segíteni kell, segítsen a munkásokon, akik az egész^ társadalom eltartásának súlyát viselik vállaikon. A költségvetést, mert a kormány iránt bizalmatlansággal viseltetem, nem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik! Herczegh Béla jegyző: Usetty Béla! Usetty Béla: Tisztelettel kérem a t. Házat, méltóztassék hozzájárulni, hogy beszédemet holnap mondhassam el. (Helyeslés.) Elnök: A képviselő úrnak ezen kérelem előterjesztésére^ joga van. Kérdem, méltóztatik-e a halasztást megadni? (Igen!) A Ház a halasztást megadta. T. Képviselőiház! Most pedig előterjesztést teszek legközelebbi ülésünk idejére és napirendjére nézve. Javaslom, hogy a Ház legközelebbi ülését holnap délután 4 órakor tartsa, és annak napirendjére tűzessék ki az 1933/34. évi állami költségvetés folytatólagos tárgyalása. Van valaki szólásra feljegyezve? Herczegh Béla jegyző: Pakots József! Pakots József: T. Képviselőház! Gömbös miniszterelnök úr több nyilatkozatban igen markánsan állapította meg ia kormány külpolitikáját. Ezzel a külpolitikával, amelyet szerencsésen fogalmazott meg, a közvélemény lelkületében bizonyos megnyugvási állánot keletkezett, mert kifejezésre juttatta azt a békeszeretetét, azt az okos, körültekintő <és a viszonyokkal számoló feltétlenül diplomatikus álláspontot, amelyre egy szegény, elesett országnak helyezkednie kell. Ellenben mi történt? Ezzel szemben úgy látszik, van egy titkos külpolitika, amelyet Kánya külügyminiszter úr képvisel. Ennek bizonyos fényjelei, vagy inkább árnyjelei muülése 1933 május 11-én, csütörtökön. 341 tatkozitak akkor, amikor a t külügyminiszter úr kijelentette, hogy a párizskörnyéki békék úgyszólván elválaszthatatlanok egymástól, egységet alkotnak, vap-vis (hozzákötötte a magyar revízió kérdését a Versailles-i békediktátumhoz, tehát a német revízióhoz. (Simon András: Nem így értette!) Szerencsére maga a külföldi közvélemény és igen magasrendű külföldi államférfiak voltak azok, akik ezt az összekapcsolást nem tekintették a maguk számára irányadónak, hanem kijelentették, hogy a magyar revízió ügyét el kell választani a német revízió ügyétől. • Az utóbbi ülések alkalmával ési ma is, a baloldalról többen kifogásolták ezt a külpolitikát. Kérdeznem is kell, hogy azután a nagy rokonszenv után, amely gazdaságpolitikai téren Magyarország iránt Németország részéről megnyilvánult, vájjon mivel magyarázható ez az egyoldalú szerelem, ez a nagy szerelem Németország iránt? Akkor, amikor a magyar tojásos vaj kivitelt lehetetlenné teszik, amikor legutóbb a most, tavasszal eladásra kerülő gyümölcs- és zöldségtermékeink elől úgy akarják elvágni az utat Németország felé, hogy a német kormány kijelentette, hogy a pajzstetű miatt ő egészséf" —à orvosi vizsgálat alá veti ezeket a; mi zöldségeinket és gyümölcseinket, vagyis, ez azt jelenti, hogy 'mesterségesen akadályozza meg azt, hogy mi oda exportálhassunk, akkor, t. uraim, és t. Képviselőház, kérdeznem kell, mi az a nagy külpolitikai 'vonzalom, amely a magyar külnolitika hivatalos képviselőjét hozzáfűzi Németországhoz? Ennek különös jelét adta a mai napon is a magyar külpolitika, mert az esti órákban érkezett Genfből a következő távirat (olvassa): «A leszerelési konferencia, hadsereglétszámbizottságnak .szakértői csütörtök délután kilenc szavazattal kettő ellenében elvetették a magyiar indítványt, amely azt javasolta, hogy ne nyilvánítsák katonai jellegű alakulatoknak a németországi katonai jellegű rohamosztagokat és a Stahlhelm-osztagokat. A magyar indítvány mellett a magyar szakértőn kívül csak Németország szavazott.» (Dinieh Ödön: Olaszország ellene szavazott?) Olaszország nem szavazott az indítvány mellett és a szavazásban részitvett államok közül egyik sem, kivéve Németországot. Meg kell kérdeznem, miért kellett Magyarországnak megtennie ezt az indítványt, miért a magyar katonai szakértőknek kellett ezzel az indítvánnyal előjönni, és milyen helyzetet teremthet Magyarország számára ez a meggondolatlan, vagy nem tudom, milyen háttérből sugallt lépés, mikor egészen kétségtelen, hogy nem szolgál Magyarország javára^ mert hiszen azt a rokonszenvet, amelyet Magyarország a maga semleges és higgadt politikájával a világ nemzeteivel és Olaszországgal szemben biztosítani tudott, egy ilyen lépés igen könnyen veszélyeztetheti. En a következményeket kiszámítani nem tudom, túlzott jelentőséget sem szeretnék ennek a lenesnek tulajdonítani, éppen a magunk érdekéből, de veszedelmesnek tartom azt a külpolitikai irányzatot, amely ebben a lépésben megnyilvánul. Figyelmeztetem a kormányt, hogy ebben a tekintetben .a; titkos diplomácia korszaka lejárt, a ballplatzi politika korszaka lejárt, és; a: nem^ zet érdekét kockáztatni a kulisszák mögött nem lehet és nem lehet egészen új csapást nyitni akkor, amikor adva van a magyar nemzet számára az az út, amely az egész világ rokonszen-