Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-178

Az országgyűlés képviselőházának 178. hittem, míg nem láttam. (Kabók Lajos­- Fogal­muk isincs arról, hogy mi van most a gyá­rakban! Egy hónapban két napot dolgoznak!) Ez rendszer, ez szisztéma, hogy a munká­sokat szélnek bocsátják, •— műnyelven szólva — kizecceltetik s ha azután valami kis munka van, akkor behívják egy, vagy két napra, hogy levonhassák a levonandókat, és nem ad­ják a kezéhez azt az összeget, amit egy hét alatt megkeresett, hanem csak azt az össze­get, amely a levonás után jár neki. Ha tet­szik, egész csomó ilyen esetet fogok önöknek produkálni. Mondom, nem lehet várakozással, pepecse­léssel, ráolvasással megoldani ezt a problémát. Tessék idefigyelni, mit mondanak erről a problémáról külföldön. Sinclaire, amerikai író, egyik könyvében azt mondja, hogy ma nyolc­vannyolcszor annyit termelnek, mint ameny­nyit 100 évvel ezelőtt termeltek, és ő ebből azt a következtetést vonja le, hogy tehát az egész emberiségnek igazságos társadalmi és gazda­sági berendezkedés mellett nyolcvannyolcszor jobban kellene élnie, mint ahogyan száz évvel ezelőtt élt, miután nyolcvannyolcszor annyit termelnek. Hogy azután az emberiség ma sok­kal rosszabb helyzetben van, ezt tudjuk. Tessék azonban meghallgatni, mit monda­nak a technokraták. Frank Arkwight tech­nokrata azt mondja, hogy: Amerikában 1900-ban az acélipar 11 millió, 1929-ben, vagyis 29 évvel későbben 58 millió tonna vasércet ter­melt. (Kabók Lajos: Biztosan kevesebb mun­kás csinálta a többet!) A munkaóra 600 millió­ról 770 millióra emelkedett fel, az egyenleg tehát az, hogy egy tonna vasérc termeléséhez 1900-ban 70, 1929-ben pedig csak 13 óra kellett. A munkásság túlnyomó nagy része feleslegessé vált az acél- és vastermelésben, mert a munká­sok szerepét átvette a gép. 1904-ben 1291 mun­kaóra kellett egy automobil előállításához, 1919-ben 312, 1929-ben pedig csak 92, tehát ke­vesebb, mint az eredetinek egytized része. Az esten-ifolyamatról tesz említést ez az Arkwight és azt mondja, hogy a Bayers-társaság 5 per­cenként 8000 font súlyú olvasztott vastömböt termel, míg azelőtt 2 munkás egy óra 600 fontot termelt. A Marion-féle villanyla­pát 24 óra alatt 30.000 köbméter földet lapátol fel, míg kézimunkával 15.000 munkás 10 órás munkanap alatt végzi el ugyanezt a munka­mennyiséget. Hova fogják tehát tenni önök a földmunkásokat, hová fogják tenni az ipari munkásokat és mit fognak csinálni velük, mit fognak csinálni a kereskedelmi, az irodai munkásokkal stb? Carningban naponta 650.000 villanykörtét gyárt egy gép, ami 10.000-szeres növekedésnek felel meg. A villanykörtegyár­tásban tehát az ember úgyszólván feleslegessé vált. (Buchinger Manó: Mi van a marxizmus csődjével? — Gáspárdy Elemér: Mi jön utána? — Buchinger Manó: A szocializmus! A marxiz­mus az egyetlen, amely diadalmaskodik! ­1­Zaj.) Elnök: Méltóztassék csendben maradni. Propper Sándor: Arkwight eaw újfajta szö­vőgépet említ ebben a munkájában. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne mél­tóztassanak közbeszólni! Propper Sándor: Ez a szövőgép egy össze­tett gép, amelynek az egyik végébe beteszik a nyersgyapotot, a gép megmossa azt, kivá­lasztja belőle a viaszt és a lanolint, kártolja, fonallá fonja, megfesti, szövetté szövi, hosz­szában felvágja, bálákba göngyöli és szállí­ülése 1933 május 11-én, csütörtökön. 339 tásra akalmasan csomagolja. (Buchinger Manó: A marxizmus csődje! — Gáspárdy Ele­mér: TTgy van!) Ez az egy gép tehát 8—10 ké­zimunkafolyamatot egyesít egyetlenegy egye­nesvonalú folyamattá. A géptechnika fejlődése azonban még nem állt meg. Nálunk talán nem alkalmazták még ezeket az újfajta gépeket, de feltétlenül al­kalmazni fogják, ha a megvásárlására szük­séges tőke együtt lesz. Hogyan méltóztatik gondolkozni ezekután a munkanélküliség pro­blémájáról és a termelés problémájáról! Mit fognak csinálni a feleslegessé tett emberekkel, (Gáspárdy Elemér: Négyórai munkaidő kell!) ha nem, lesz meg a szociális érzék, ha, nem lesznek meg a megfelelő szociális védőtörvé­nyek, ha nem gondoskodnak a munkaidő meg­felelő leszállításáról? Mit fognak csinálni az­zal a hatalmas nagy passzív tömeggel, amely ebben a pillanatban talán nem veszélyes önökre nézve, mert van sok csendőrük, van sok szuronyuk, van sok pénzük a karhatalom eltartására. (Kabók Lajos: Csak szeretnék, ha lenne!) De mit fognak csinálni akkor, ami­kor a helyzet már tarthatatlanná válik, mert akármennyi csendőr, akármennyi katona, folyamőr és egyéb hadseregbeli és karhatalmi alakulat van, el kell következnie egy pszicho­lógiai pillanatnak, amikor minden gát sza­kad, és az a hatalmas nagy, passzív tömeg enni kér. (Gáspárdy Elemér: De mit csinálnak önök, ezt tessék megmondani? — Buchinger Manó: A kapitalista kizsákmányolást meg­szüntetnek! — Gáspárdy Elemér: Ez csak teória! — Buchinger Manó: Miért teória? — Gáspárdy Elemér: Fantazmagória! — Kabók Lajos: A kapitalisták profitját beszüntetnek! — Zaj. — Elnök csenget.) A tézis nem az, hogy mit csinálnánk- Egyelőre önök vannak az ural­mon és önök felelnek az állapotokért! Egy azonban bizonyos,, az, hogy ott, ahol a mun­kásságnak megfelelő befolyása van a törvény­hozás és az állam vitelére, ez a hallatlan álla­pot nem fordulhat elő. Teljesen ki van zárva, hogy megfelelő munkásbefolyás esetén egy or­szágban százezrek esztendőkön keresztül kop­laljanak. Ez teljesen kizárt dolog. (Zaj.) En várok, f nem kérek csodaszereket, nem kérem önöktől, hogy itt nyomban szereljék át a ka­pitalista termelést szocialista termeléssé. Egy polgári és kapitalista rendbe bele­illeszthető villámhárító felszerelését kérem., munkát kérek a munkanélkülieknek, kenye­ret kérek az éhezőknek, a munkaidő leszállítá­sát kérem (Kertész Miklós: Helyes!) és ké­rem mindazt, amivel ezt a súyos bajt meg leheti szüntetni. Hiába beszélnek önök, itt niagy kérdésekről, hiába ráncigálják elő hajá­nál fogva... (Gáspárdy Elemér: Hiába beszél­nek önök is, mondják meg, mi módon kell segíteni! — Kertész Miklós: A hatalom nem a mi kezünkben van! — Zaj.) Elnök: Ha hiába beszélnek, akkor legjobb, ha nem beszélnek. (Derültség.) Propper Sándor: Gáspárdy képviselő úr­nak furcsa a felfogása, egész furcsa szerep­osztást ad. Önök vannak a hatalmon, kit te­gyen hát akkor az ember felelőssé. (Gáspárdy Elemér: Én mem vagyok hatalmon!) ön nincs hatalmon, de támogatja azt a kormányt, amely hatalmon van. (Kertész Miklós: A mi­niszterelnök tír kunyerált a gyárosoknál, ahelyett, hogy parancsolt volna nekik! — Simon András: Nem diktátor! — Kun Béla: A kar­tellek vannak hatalmon, sajnos, ez így van! — Gáspárdy Elemér: Sajnos, így van!) Én nem

Next

/
Oldalképek
Tartalom