Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.
Ülésnapok - 1931-178
Az országgyűlés képviselőházának 178. hittem, míg nem láttam. (Kabók Lajos- Fogalmuk isincs arról, hogy mi van most a gyárakban! Egy hónapban két napot dolgoznak!) Ez rendszer, ez szisztéma, hogy a munkásokat szélnek bocsátják, •— műnyelven szólva — kizecceltetik s ha azután valami kis munka van, akkor behívják egy, vagy két napra, hogy levonhassák a levonandókat, és nem adják a kezéhez azt az összeget, amit egy hét alatt megkeresett, hanem csak azt az összeget, amely a levonás után jár neki. Ha tetszik, egész csomó ilyen esetet fogok önöknek produkálni. Mondom, nem lehet várakozással, pepecseléssel, ráolvasással megoldani ezt a problémát. Tessék idefigyelni, mit mondanak erről a problémáról külföldön. Sinclaire, amerikai író, egyik könyvében azt mondja, hogy ma nyolcvannyolcszor annyit termelnek, mint amenynyit 100 évvel ezelőtt termeltek, és ő ebből azt a következtetést vonja le, hogy tehát az egész emberiségnek igazságos társadalmi és gazdasági berendezkedés mellett nyolcvannyolcszor jobban kellene élnie, mint ahogyan száz évvel ezelőtt élt, miután nyolcvannyolcszor annyit termelnek. Hogy azután az emberiség ma sokkal rosszabb helyzetben van, ezt tudjuk. Tessék azonban meghallgatni, mit mondanak a technokraták. Frank Arkwight technokrata azt mondja, hogy: Amerikában 1900-ban az acélipar 11 millió, 1929-ben, vagyis 29 évvel későbben 58 millió tonna vasércet termelt. (Kabók Lajos: Biztosan kevesebb munkás csinálta a többet!) A munkaóra 600 millióról 770 millióra emelkedett fel, az egyenleg tehát az, hogy egy tonna vasérc termeléséhez 1900-ban 70, 1929-ben pedig csak 13 óra kellett. A munkásság túlnyomó nagy része feleslegessé vált az acél- és vastermelésben, mert a munkások szerepét átvette a gép. 1904-ben 1291 munkaóra kellett egy automobil előállításához, 1919-ben 312, 1929-ben pedig csak 92, tehát kevesebb, mint az eredetinek egytized része. Az esten-ifolyamatról tesz említést ez az Arkwight és azt mondja, hogy a Bayers-társaság 5 percenként 8000 font súlyú olvasztott vastömböt termel, míg azelőtt 2 munkás egy óra 600 fontot termelt. A Marion-féle villanylapát 24 óra alatt 30.000 köbméter földet lapátol fel, míg kézimunkával 15.000 munkás 10 órás munkanap alatt végzi el ugyanezt a munkamennyiséget. Hova fogják tehát tenni önök a földmunkásokat, hová fogják tenni az ipari munkásokat és mit fognak csinálni velük, mit fognak csinálni a kereskedelmi, az irodai munkásokkal stb? Carningban naponta 650.000 villanykörtét gyárt egy gép, ami 10.000-szeres növekedésnek felel meg. A villanykörtegyártásban tehát az ember úgyszólván feleslegessé vált. (Buchinger Manó: Mi van a marxizmus csődjével? — Gáspárdy Elemér: Mi jön utána? — Buchinger Manó: A szocializmus! A marxizmus az egyetlen, amely diadalmaskodik! 1Zaj.) Elnök: Méltóztassék csendben maradni. Propper Sándor: Arkwight eaw újfajta szövőgépet említ ebben a munkájában. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak közbeszólni! Propper Sándor: Ez a szövőgép egy összetett gép, amelynek az egyik végébe beteszik a nyersgyapotot, a gép megmossa azt, kiválasztja belőle a viaszt és a lanolint, kártolja, fonallá fonja, megfesti, szövetté szövi, hoszszában felvágja, bálákba göngyöli és szállíülése 1933 május 11-én, csütörtökön. 339 tásra akalmasan csomagolja. (Buchinger Manó: A marxizmus csődje! — Gáspárdy Elemér: TTgy van!) Ez az egy gép tehát 8—10 kézimunkafolyamatot egyesít egyetlenegy egyenesvonalú folyamattá. A géptechnika fejlődése azonban még nem állt meg. Nálunk talán nem alkalmazták még ezeket az újfajta gépeket, de feltétlenül alkalmazni fogják, ha a megvásárlására szükséges tőke együtt lesz. Hogyan méltóztatik gondolkozni ezekután a munkanélküliség problémájáról és a termelés problémájáról! Mit fognak csinálni a feleslegessé tett emberekkel, (Gáspárdy Elemér: Négyórai munkaidő kell!) ha nem, lesz meg a szociális érzék, ha, nem lesznek meg a megfelelő szociális védőtörvények, ha nem gondoskodnak a munkaidő megfelelő leszállításáról? Mit fognak csinálni azzal a hatalmas nagy passzív tömeggel, amely ebben a pillanatban talán nem veszélyes önökre nézve, mert van sok csendőrük, van sok szuronyuk, van sok pénzük a karhatalom eltartására. (Kabók Lajos: Csak szeretnék, ha lenne!) De mit fognak csinálni akkor, amikor a helyzet már tarthatatlanná válik, mert akármennyi csendőr, akármennyi katona, folyamőr és egyéb hadseregbeli és karhatalmi alakulat van, el kell következnie egy pszichológiai pillanatnak, amikor minden gát szakad, és az a hatalmas nagy, passzív tömeg enni kér. (Gáspárdy Elemér: De mit csinálnak önök, ezt tessék megmondani? — Buchinger Manó: A kapitalista kizsákmányolást megszüntetnek! — Gáspárdy Elemér: Ez csak teória! — Buchinger Manó: Miért teória? — Gáspárdy Elemér: Fantazmagória! — Kabók Lajos: A kapitalisták profitját beszüntetnek! — Zaj. — Elnök csenget.) A tézis nem az, hogy mit csinálnánk- Egyelőre önök vannak az uralmon és önök felelnek az állapotokért! Egy azonban bizonyos,, az, hogy ott, ahol a munkásságnak megfelelő befolyása van a törvényhozás és az állam vitelére, ez a hallatlan állapot nem fordulhat elő. Teljesen ki van zárva, hogy megfelelő munkásbefolyás esetén egy országban százezrek esztendőkön keresztül koplaljanak. Ez teljesen kizárt dolog. (Zaj.) En várok, f nem kérek csodaszereket, nem kérem önöktől, hogy itt nyomban szereljék át a kapitalista termelést szocialista termeléssé. Egy polgári és kapitalista rendbe beleilleszthető villámhárító felszerelését kérem., munkát kérek a munkanélkülieknek, kenyeret kérek az éhezőknek, a munkaidő leszállítását kérem (Kertész Miklós: Helyes!) és kérem mindazt, amivel ezt a súyos bajt meg leheti szüntetni. Hiába beszélnek önök, itt niagy kérdésekről, hiába ráncigálják elő hajánál fogva... (Gáspárdy Elemér: Hiába beszélnek önök is, mondják meg, mi módon kell segíteni! — Kertész Miklós: A hatalom nem a mi kezünkben van! — Zaj.) Elnök: Ha hiába beszélnek, akkor legjobb, ha nem beszélnek. (Derültség.) Propper Sándor: Gáspárdy képviselő úrnak furcsa a felfogása, egész furcsa szereposztást ad. Önök vannak a hatalmon, kit tegyen hát akkor az ember felelőssé. (Gáspárdy Elemér: Én mem vagyok hatalmon!) ön nincs hatalmon, de támogatja azt a kormányt, amely hatalmon van. (Kertész Miklós: A miniszterelnök tír kunyerált a gyárosoknál, ahelyett, hogy parancsolt volna nekik! — Simon András: Nem diktátor! — Kun Béla: A kartellek vannak hatalmon, sajnos, ez így van! — Gáspárdy Elemér: Sajnos, így van!) Én nem