Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-178

306 Az országgyűlés képviselőházának 17 van! — Taps.) Hogy mennyire nem jelentenek szoros egységet ezek a párizskörnyéki békék, azt mutatja Törökország esete. Méltóztatnak visszaemlékezni arra, hogy ugyan abban az időben Párizs mellett—'most már nem tudom, melyik külvárosban — kötöttek, vagy akartak kötni békét Törökországgal is. (Felkiáltások a jobb- és a baloldalon: Sèvres!) — Sèvresben — és ez a béke sem volt szoros összefüggésben a többi békével, mert a nagyanfcant kénytelen volt Lausanneban egészen más békét kötni. (Petrovácz Gyula: Összetört a sévresi porcellán!) Ha magyar külpolitikában lett volna félannyi iniciativa, mint volt a török politikában, akkor azt hiszem, ma már senki sem beszélne arról, hogy szoros egységet alkotnak azok a békék, vagy azok a diktátumok, amelyeket Párizsban kötöttek. {Ügy van! balfelől) A másik kérdés, amelyben nem tudok az igen t. külügyminiszter úrral egyetérteni, az, amikor ő azt mondja, hogy az Anschluss nem aktuális kérdés, ennek túlságos fontosságot tulajdonítanak, (Gr. Sigray Antal: Franciák, olaszok, angolok!) mert hiszen Hitler éveken keresztül annyira el lesz foglalva a belső ügyekkel, hogy ennek általános európai jelentősége nincs. En nem vindikálom magamnak azt, hogy annyira à fond ismerném a németeket, mint az igen t. külügyminiszter úr, aki éveket töltött ott és így a német mentalitásba több belátása van, mint nekem. En csak a külső jelekből látom, hogy ott tulajdonképpen mi történik. Lehet, hogy Hitler csak belső ügyekkel foglalkozik, de úgy gondolom, hogy az igen t. külügyminiszter úr is megváltoztatta ott nyert gondolatait, és azt hiszem, egészen más eredményeket várt ettől a Hitlerforradalomtól, mint amelyek ma tényleg bekövetkeztek. (Lázár Miklós: Tele van Ausztria Hitler-agitátorokkal!) Belső ügynek tekinti az osztrák ügyet is Hitler úr, — legalább a beszédei után ítélve — mert hiszen kimondotta május elsejei beszédében, hogy ha máskép nem, erőszakkal fogja a németséget egyesíteni. T. Ház! Ma, amikor Németország jobban van izolálva, mint valaha volt, mint akár 1914-ben is, (Rassay Károly: Minden szimpátiát elvesztett!) akkor a legnagyobb vétek a szabad kéz politikáját úgy értelmezni, hogy mi ne adjunk hivatalosan is hangot annak, hogy nekünk németekkel érdek- és sorsközösségünk nincs. (Ügy van! balfelől.) Ha látjuk, hogy az angol közvélemény, amely hónapokkal ezelőtt még teljesen a németek iránti szimpátiával volt eltelve, ma teljesen elfordul tőlük, és ha látjuk, hogy Olaszország mindenképpen ellene van az Ansehluss-nak, akkor botorság volna, ha Magyarország hivatalos körei nem fordulnának kategorikusan szembe ezzel a politikával. (Ügy van! balfelől.) Ma olyan helyzet van, hogy az olasz, francia, osztrák és magyar érdekek kongruensek. Ha ezeket a kongruens érdekeket a magyar külpolitika kellő időben, kellő eréllyel, energiával felfogja, akkor Magyarország nemcsak a Duna-medence egyik legnagyobb faktora lehet, hanem egyik legbiztosabb pillére is az európai béke (megalkotásának. (Ügy van! balfelől.) Előmozdítója lehet annak az olasz-francia antant-nak, amelyet mind az olaszok, 'mind a franciák keresnek, és amelyet azért nem tudnak megtalálni, ímert nem tudják a közös ipiontot megtalálni, ez a közös pont pedig a Dunamedence kérdésének a rendezése. És tovább megyek. Nemcsak olasz, francia, osztrák és magyar érdek ez, hanem Csehszlovákiának is 8. ülése 1933 május 11-én, csütörtökön. érdeke. Ez a kérdés, amelyről talán szintén én beszélek először ebben a viszonylatban, talán nem népszerű téma, de én azt hiszem, a jövő külpolitikának egyik legfontosabb leiadata az, hogy megértést találjunk a minket környező népekkel. Mert lehetetlenség az, hogy másfél évtizeden keresztül az elszakított részeli és Csehország felelős politikusai és a magyar kormányok vezető tagjai között való összeköttetés annyiban nyilvánuljon a világ előtt, hogy a vezető államférfiak egymással szemben folyton nyelveskednek, mert, ha visszatekintünk, látjuk, hogy tényleg ez történt — az egyik ügyesebben, a másik ügyetlenebbül, az egyik nagyobb dialektikával, a másik több hatalommal. Azt hiszem, ha mi megértethetjük szomszédainkkal, hogy az ő érdekeik ez esetben teljesen összevágnak a mi érdekeinkkel, mint ahogy ez az Anschluss kérdésében van, mert Anschluss esetén a finis Csehszlovákiára is véget jelent, (Zaj a jobboldalon.) — ne legyünk túlzó nacionalisták, mert mi is elpusztulnánk ebbe és nem azt jelentené ez, hogy felszabadulna az elfoglalt terület, hanem mi is német gyarmattá változnánk — mondom, ha ezt megértethetjük velü'k, akkor igen rövid idő múlva meg fogjuk találni azt az egyetlen alapot, amelynek révén a Dunaïmedencében isimét békés viszonyok lesznek teremthetők. Egészen természetes, hogy mindezek a kérdések összefüggnek a revízió kérdésével is. De én azt hiszem, hogy talán a revízió folytonos hangoztatása nem is annyira fontos és célravezető, mint ahogy azt a magyar közvélemény gondolja. Roppant örülök annak, hogy az igen t. szociáldemokrata párt — amint azt Malasits Géza t. képviselőtársunk a tegnapelőtti ülés folyamán kijelentette — leszögezte magát amellett, hogy ők is mint párt a magyar revízió és a békekötés revíziója mellett foglalnak állást. (Jánossy Gábor: Az természetes!) Soha nem is kételkedtem ebben, mert nem lehet magyar ember az országban, aki ne vallaná ezeket a kérdéseket saját belső ügyének is. (Propper Sándor: Benne van az első deklarációnkban! Politikából azonban nem voltak hajlandók tudomásulvenni!) Nem újdonság, ha azt a tételt állítom fel és csatlakozom előttem szólott igen t. barátaimnak ahhoz a tételéhez, hogy az első lépés a Duna-medence rendezésének kérdésében a magyar restauráció kérdése. (Ügy van! Ügy van! a balközéven.) Méltóztassanak elhinni, hogy nekünk igenis nagyon igyekeznünk kellene, hogy ez a restauráció elsősorban saját akaratunkból jöjjön létre, nehogy más népek megelőzzenek minket, mert akkor az a dunaanedencei központi súly, amellyel ma rendelkezünk, kisiklana kezünkből, saját hibánk következtéiben. A kormánynak ma óriási felelősség nehezedik a vállára. (Gr. Sigray Antal: Történelmi!) A történelmi felelősségnek olyan súlya, aminőt kevés kormány kénytelen viselni. Megmondom miért. Egyrészt azért, mert a mai egész alkotmányos struktúra, amelyben élünk, tulajdonképpen ideiglenes, kisegítő és szükségalkotmány. Aki ezt tagadja, — azt hiszem, senki sem tagadja — az tagadja az egységes magyar nemzetnek ideális létét. Ez az egyik ok, amely miatt a kormány felelősségteljes helyzetben van. A másik az, hogy párturalom alatt kormányoztatik ma az ország és a párturalom olyan választójogi rendszer alapján keletke-