Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-178

Az országgyűlés képviselőházának 178. teszi mindazt, amit megtehet, de minden kérdésben veszélyes és majdnem azt merném mondani, rosszhiszemű az általánosítás. (Ügy van! jobbfelől.) Legveszélyesebb azonban az általánosítás ebben a kérdésben, ahol egy és más eltévelyedett ember miatt olyan társadalmi osztályt szeretnek már-már sportszerűen megbélyegezni, amely mégis csak egyik gerince a magyar középosztálynak és amely jóban-rosszban egyaránt bámulatraméltóan teljesíti hivatását és kötelességét. (Jánossy Gábor: Ez így van!) Van azután M. Tyler megállapításainak még egy része, amellyel polemizálni szeretnék és pedig azért, mert úgy érzem, hogy az az ipari termelésre nézve — magyarázat nélkül, úgy, ahogy ő azt jelentésében közölte — diszkreditáló és természetes kötelességemnek tartom, hogy a viszonyok ismreetében szót emeljek ez ellen. Tudjuk, hogy az agrárolló nálunk milyen káros jelenség és kétségtelen, hogy a mezőgazdasági termelést hátrányos helyzetbe hozza. Múltkori felszólalásomban bátor voltam mondani és bátor vagyok megismételni, hogy az agrárollót nem lehet másképpen szűkíteni, mint a mezőgazdasági termeivények árának emelésével. Láttuk, hogy az Egyesült Államokban általában az áremelés gondolatával foglalkoznak, mint szanálási eszközzel. Ha ez sikerül, — és ott nemcsak a terményárak emeléséről van szó, hanem bizonyos ipari nyersanyagok árának emeléséről is — szükségképpen a világ másik részében, ahol ezeknek a cikkeknek vásárlói élnek;, az iparcikkekben bizonyos drágulási folyamatok fognak mutatkozni, ha nem is általánosságban, de egyik-másik cikknél. Ez az intézkedés tehát inkább az agrár-ollót tágító intézkedés, amelynek hatását a mezőgazdasági termények áremelésével • kellene ellensúlyozni. "Vallom azt a tézist, és állítom, hogy az ipari termelés az agrárollónak éppen olyan szenvedő alanya, mint a mezőgazdasági termelés, mert ennek folytán nem tudja a kapacitást másképpen, mint csak egészen kis törtrészben kihasználni. Mr. Tyler megállapításában pedig az iparcikkek olcsóbbításáról beszél, sőt kifejezetten azt mondja, hogy az agrárollót nem a mezőgazdasági termékek áremelése, hanem az iparcikkek árcsökkentése útján kell szűkíteniTisztában vagyok azzal, hogy valaki, aki Nyugatról jön és akinek fogalma sincs arról, hogy mit jelent ez mint termelési drágító szempont,... (gr. Sigray Antal: Jobban ért hozzá, mint mi magunk. Nyolc éve itt van!) ... de már a ő mentalitása is más, mint az itt élőké. Meg vagyok győződve arról, hogy ha Angliát tanulmányoznám éveken keresztül, akkor sem tudnám magamat beleélni abba a mentalitásba, amellyel^ egy született angol az ottani gazdasági kérdéseket meg tudja ítélni. Neki fogalma sincs arról, hogy mit jelent a termelés drágítása szempontjából az, hogy mi ipari termelési forrásaink kapacitását csak kis mértékben tudjuk kihasználni. Láttuk éppen Angliában, hogy Anglia a mezőgazdasági termelését olyan óriási vámokkal védte, hogy egészen természetes, hogy ott az agrárollónak ilyen méretű jelenségét nem lehet tapasztalni, vagy talán az agrárolló jelensége ott egyáltalán nem is létezik. Az ipari ágaknál kifogásolja, hogy 1927 óta csak 12%-kai ment vissza az árindex, figyelmen kívül hagyja azonban, hogy ez a 12% visszamej netel egy sokkal inkább vérbe és húsba vágó KÉPVISELŐHÁZI N^PLO XV. ülése 1933 május 11-én, csütörtökön. 303 áldozatot követelt az ipartól, mert az árviszszamenetel megtörtént annak ellenére, hogy időközben a forgalom is törthányadára esett, te-, hát a termelés lényeges mértékben drágult, vagyis a 12%-os visszamenetel sokkalta súlyosabb áldozatot jelentett. Az ő indexszámaihoz egyébként szintén szó fér, mert kimutatja, hogy az ipari cikkek indexe 1913-hoz képest 131-en áll, de negligálja, hogy ebben a 131-ben benne vannak a társadalombiztosítási költségek, tehát olyan költségek, amelyek 1913-ban nem léteztek, benne vannak a fokozott közterhek, benne vannak a forgalmiadók, benne van a magasabb vasúti tarifa és benne van az árdrágító komponens, amelyre az előbb a kapacitás tört kihasználásával kapcsolatban rámutattam. Ha ezeket a magyarázatokat nem tesszük hozzá a Tyler-féle jelentéshez, akkor a Tyler-féle megállapítás alkalmas volna a magyar ipar diszkreditálására, amely magyar ipari termelés pedig boldog volna, ha a mainál sokkal olcsóbb árak mellett tudná kapacitásának nagyobb részét kihasználni. Ha ezt a kérdést sine ira et studio kezeljük, nem tartom lehetségesnek, hogy valaki is más nézeten legyen, minthogy a mezőgazdasági • árnivó emelésével kell megadni a mezőgazdaságnak azt a fogyasztóképességét, amely ennek folytán nagyobb forgalmat tudna iparcikkekben is lebonyolítani. Ennek nyomában járna az iparcikkek automatikus olcsóbbodása is, mert hogy ez a mai helyzet az iparnak nem fenékig tejfel, erre nézve csak azt mondhatom, hogy méltóztassanak körülnézni az országban: ha az agrárolló olyan áldásos volna az ipari termelésre, akkor bizony nem volna az az ipari válság és az iparnak nem volnának azok a gondjai, amelyek folytán az ipari termelés manapság már szintén a leggondterhesebb helyzetben van. Ebben a vonatkozásban akarnék az Éber Antal t. képviselőtársam költségvetési beszédében elhangzottakra is röviden reflektálni. Nem akarok vele polemizálni, (Jánossy Gábor: Nincs is ittj) — a múltkor polemizáltam vele annakellenére, hogy nem volt^itt, — nem akarok r>edig vele polemizálni azért, mert nnos-untalan ugyanazokat az iparellenes támadásokat hangoztatja, amelyekre igen sokszor válaszoltunk neki, ő meghallhatta azokat az ellenarsrumentumokat, amelyek vagy alkalmasak voltak meggyőzni őt, vagy nem. Önként felvetődik azonban az a kérdés, — s kérném, méltóztassanak ezzel kapcsolatban ellenőrizni, vájjon helves-e a benyomásom, vagy nèm — hogy a Kereskedelmi és Iparkamara t. elnöke, aki olyan intézmény élén áll, amely, sajnos, joggal nevezheti magát az ipar törvényes érdekképviseletének, nincs-e Összeférhetlen helyzetben akkor, amikor folyton és következetesen támadja azt az ipart, amely ipar törvényes intézkedések folytán kénytelen a Kereskedelmi és Iparkamara fenntartási költségeinek egy igen lényeges részét viselni? Felfogásom szerint, igenis, összeférhetlen. Ezt az összeférhetlenséget pedig igen könnyű megszüntetni; me>g lehet szüntetni két módon is. Nekem arra nincs ingerenciám. hogy Éber Antal t. képviselőtársam személyi konzekvenciákat vonjon le, de tudok az összeférhetlenség megszüntetésére egy sokkal egyszerűbb utat is: meg kell csinálni az önálló gyáripari kamarát, mert elvégre az ipar van olyan fontos termelési ág, amely megérdemli, hogy olyan érdekképviselettel^ rendelkezzék, amely nem diszkreditálja a rábízott érdeke44