Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-177

272 Àz országgyűlés képviselőházának pártok megegyeznek. Az ellenzéki pártokról ezt bizonyosan tudom és úgy tudom, hogy a kisgazdapártnak is ez a véleménye. Joppen ezért nagy csodálkozással hallottam Eckhardt Tibor igen t. képviselőtársam beszédében, hogy ő ezen a megoldáson felül még egy radikáli­sabb megoldást akar, devalvációs megoldást. Előrebocsátom, hogy azok a megállapítások, amelyek éppen az ö felszólalása kapcsán a devalvációról már elhangzottak, hogy tudni­illik ez inflációt jelent, tudományos szempont­ból nem helytállók. A devalváció nem jelent inflációt, sőt szerintem több deflációs mozza­nat van benne. Az a körülmény, hogy az állam törvénnyel kimondja, hogy ezentúl 1 kilo­gramm aranyból nem 38ÜÖ pengőt vernek, ha­nem — minthogy 50%-os devalvációról beszélt — 7600 pengőt, ez nem jelent inflációt, mert hiszen a meglévő, ezáltal megduplázott bank­jegyek volumenje csak ugyanarra a gazdasági volumenre vonatkozik. Nem a devalváció tehát a baj, hanem az a baj, hogy nekünk ez egy­általán nem használ, sőt félni lehet, hogy meg­indíttatván, káros következményeket vonna maga után. Hivatkozás történt Angliának és Ameriká­nak példájára, Legyen szabad megjegyeznem, amit különben a Ház minden oldalán tudnak, hogy egyik helyen sem történt devalváció. Ott egyszerűen az történt, — Anglia a kényszerítő szükség által indíttatva, Amerika pedig talán — hogy egy angol lap kifejezését használjam — machiavellisztikus elgondolásból, elszakadt nz arany-standardtól. Angliának, amely kény­szerült erre, s amely ebben igen lojális volt, megvoltak ebből a maga előnyei. Az angol munkabérek s az. angol munka­nélküiisegélyek, amelyek igen magasak voltak, leszállottak, azonkívül Angliának rengeteg külföldi követelése volt befagyva, amelyek a font esése folytán egyszerre felengedtek és ha­zavándoroltak, az angol export, amely meg vult bénítva, — a leszállított munkabérek kö­vetkeztében, amint ez beigazolódott — jelentős mértékben emelkedett, úgyhogy Anglia megta­lálta e tekintetben a maga számításait. Ameri­kában körülbelül hasonló körülmények voltak azok, amelyek az aranystandardtól való elsza­kítást felidézték, így nevezetesen a farmerek adósságát akarták csökkenteni, — ami nálunk azért nem jelentené ugyanezt, mert nálunk a mezőgazdasági adósságok nagyobb része nem is pengőben áll fenn — az államnak és a közüle­teknek adósságát, a fizetéseket és a munkabé­reket akarták leszállítani, azonkívül abból a gondolatmenetből indultak ki, hogy ha min­denki elveszítette a pénzét, ha minden érték le­szállott, tehát leszállottak a részvények, leszál­lottak a nyersanyagok árai, akkor lehetetlen, hogy éppen csak a betevők pénze ne csökken­jen, tehát a dollár értékének leszállítása bizo­nyos mértékben a betevőkre is elosztotta ezt az Amerikát ért veszteséget. A vállalkozási ked­vet akarták ezenkívül megindítani azzal a fe­nyegetéssel, hogy a dollárt az elnök leszállít­hatja 50%-kal, ami azt jelenti, hogy mindenki meneküljön a dollártól, mindenki fektesse be valamibe a feleslegét* vagyis, hogy ilyen mó­don a forgalom, az invesztíció, a munka az or­szágban meginduljon. Végül utoljára, de nem utolsó sorban az Angliával való küzdelem ját­szott szerepet, amelynek ott már több, mint egyesztendős története van; éppen a mi igen kitűnő barátunk: Borah szenátor állt ennek az akciónak élén, amely azt követelte, hogy ver­senyviszonyokat teremtsenek. 177. ütése 1933 május 10-én, szerdán. Kérdem azonban, hogy nálunk micsoda elő­nyei volnának ennek, nogy nálunk kíván­hatja-e valaki, hogy akár a mezőgazdanági, akár az ipari munkabérek, vagy akar a tiszt­ei iselőfizetesek tovább szállíttassanak le! Ná­lunk a devalváció esetében feltétlenül szükség­szerű volna az a következmény, hogy rögtön ici­emelkednének az árak, igen helyesen és igen logikusan, tehát a mi termelési viszon^ainüat, a mi exportunkat egyáltalán nem szolgálná ez, ellenben megbolygatna egy épületet, amelynek szilárdságát nálunk e pillanatig senki nem is­meri. Bár — szeretném lekopogni — eddig nem volt baj a pengővel, nem tudjuk, hogy az ilyen kísérlet nem jelentené-e a pengői gyökeres rom­badöntését, nem jelentené-e azt, hogy három hónap múlva újra előállana valaki a Háziban és ugyanolyan kristálytiszta rábulisztikával — hogy Hegedűs Lóránt barátom szavát hasz­náljam — bizonyítaná be, hogy új devalvá­cióra feltétlenül szükség van. A másik közgazdasági alátámasztás, ame­lyet rendkívül fontosnak ítélek s amelyet a miniszterelnök úr programmjában a legérté­kesebbnek tartok: a telepítés kérdése. Én ettől a magyar talaj átforgatását, szociális rétegző­désének egy helyesebb kialakítását várom. Arra nem térek rá, hogy hogyan kell ezt meg­csinálni; meg vagyok győződve arról, hogy a kormánynak megvan az idevonatkozó Pro­gramm ja. • ".'..•] A magyar agrárpolitika számára Darányi Ignác óta nem tudok különb feladatot elkép­zelni, mint éppen a telepítés megvalósítását , és e ponton teljesen ellentétben állok Feste­tics igen t. képviselőtársam felszólalásával, aki abból indult ki, hogy mivel a múlt föld­reform nem sikerült, tehát ne csináljunk tele­pítést. Hát bocsánatot kérek, ha a múlt föld reform nem sikerült, annak oka az volt, hogy rosszul csináltuk meg, mert végső soron egy igen jelentős tömegű földiét osztottunk ugyan szét, de egy földbirtokigénylő javára átlagban 1*25 hold föld jutott, ami magában is azt bi­zonyítja, hogy ez az élésre is, meghalásra is kevés. (Jánossy Gábor: Ügy vanH Másképpen kell tehát megcsinálnunk, szívvel kell (megcsinálnunk, áldozatosan íkell megcsinálnunk. (Rassay Károly: Adni kell és nem elvenni!) Nem foglalkoztam eléggé a kérdéssel ahhoz, hogy meg tudnám mondani, hogyan kell a részleteit kidolgozni. Arra vo­natkozólag azonban, hogy hogyan nem szabad megcsinálni, legyen szabad felhívnom a. t Ház figyelmét az ú. n. Muth-pusztai telepítés­re, amelyről igen kitűnő cikkeket olvastunk* a Pesti Napló-ban. Seress Lászlónak és a Buda­pesti Hírlap-ban Budai Barnának a tollából, utóbbi megállapítja és elmondja erről a tele* rútésről, hogy teljesen csődöt mondott és azt kérdezi, mi itt a hiba. Az a hiba, — mondja — hogy a telepeseket túlterhelték. A telepesek több, mint ezer pengőt fizettek egy hold földért, át kellett venniök közcélokra egy mía­3 ort épületekkel együtt és emellett minden­nemű előzetes szükségleteiket kölcsönnel fe­dezték. Ilyenformán egy 10 holdas telephely után évi 1070 pengő járadék fizetendő. Már most ebből ez a cikk levonja azt a követkéz­te.tést, hogy neim lehet telepítést csinálni. Én azonban azt a konzekvenciát vonom le, — és nagyon kérem a t. Házat, méltóztassék ehhesr hozzájárulni — hogy jobban kell megcsinálni A. Parcy kiadásában megjelenő «Berichte über Landwirtschaft» című gyűjteményben egy, a telepítés politikájáról szóló háromkötetes igen érdekes munka jelent meg, amely egyik köte

Next

/
Oldalképek
Tartalom