Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-177

Àz országgyűlés képviselőházának 177. ülése 1933 május 10-én, szerdán. 26? fogadjuk azért, 'mert a költségvetés elfogadá­sával az alkotmányos élet további vitelét akar­juk biztosítani. (Ügy van! Ügy van! a közé­pen.) Alkotmányos úton azonban a költség­vetés egyes tárcáit és tételeit itt a parlament­ben ellenőrizni akarjuk. (Propper Sándor: Szóval leszögezzük, hogy nem viseltetik biza­lommal a kormány iránt! — Sauerboni Ká­roly: Elveink fenntartása mellett! — Zaj.) Igen t. Ház! Szükségesnek tartottam ezt előrebocsátani azért, mert hiszen beszédem folyamán méltóztatnak majd látni, bogy igen sok kérdésben nem tudok egyetérteni a kor­mány működésével. Vannak kérdések, ame­lyeket helyeseknek tartok, és ha a mi.páriunik volna uralmon, magunk is ugyanezt az utat járnók. De vannak kérdések, amelyeket mi súlyos kritika aliá veszünk, legfőképpen és elsősorban azt, hogy a kormányzat részéről történtek nyilatkozatok, és ezek a nyilatkoza­tok nem valósíttattak meg, nem váltattak be. Voltak nyilatkozatok, amelyeknek megvalósí­tására még várnak és várunk, de voltak olyan nyilatkozatok is, amely nyilatkozatoknak ép­pen az ellenkezője történt, mint amit' annak­idején a kormány azokban kijelentett. (Esz­tergályos János: Kezdik látni lassan!) A miniszterelnök úr akkori bemutatkozá­sát úgyszólván pártárnyalatra, pártokra való tekintet nélkül mindannyian figyelemmel kí­sértük^ és vártunk, és pedig nagyon sokat vár­tunk tőle. A pártok úgyszólván a legnagyobb szimpátiával fogadták a miniszterelnök úrnak nem egy, hanem igen sok kijelentését. Én itt. ehelyütt megállapítom, hogy pártom igen nagy része és magam is tapssal fogadtuk a minisz­terelnök úrnak nem egy kijelentését, és az itt az ülésteremben elhangzott erős kijelentései után erősen bizakodtunk abban, hogy ezek a nyilatkozatok, ezek az Ígéretek, amelyek a kormány részéről tótettek, mind meg fognak valósulni, és a szavakat tettek, .a tetteket cse­lekedetek, a cselekedeteket pedig alkotások fogják követni. Ha tekintem a nagy felvonulást, amelyet a magam részéről helyesnek tartottam, ha te­kintem a bemutatkozást, akkor ebből azt lát­hatom, hogy ez a kormányzat úgy belpolitikai, mint külpolitikai szempontból is sokkal, de sokkal kedvezőbb helyzetben van és volt ez alatt a — nem tudom — 8 hónap alatt, mint igen sok más kormány, amely ezt a kormányt megelőzte. Mi azt reméltük, hogy az az erős házonbelüli és a nem olyan véletlenül, tígy­szólván társadalmi osztályokra tekintet nélkül való házonkívüli támogatás a kormányt na­gyobb és gyorsabb akcióra fogja bírni. Mi azt reméltük, hogy a kormány gyorsabb ütemben fogja ígéreteit 'beváltani, mint ahogyan azt tette, bár mi ebben a gyorsabb ütemben nem gondoltunk a gyorsvonati sebességre, hanem igenis mi már korábban kilátásba helyeztük azt a türelmet, és ma is annak álláspontián vagyunk, amelyet a kor'mányelnök úr a gyors­vonati sebesség mellett szintén programm­pontként állított be. Nekem nagyon a fülembe cseng még néhai Apponyi Albert grófnak, a nemzet nagy pát­riárkájának utolsó beszéde, amikor itt az elsó padsorban azt mondotta: elismerve a mi­niszterelnök expozéjának igen sok helyes nyi­latkozatát, elismerve, hogy ez mind nagyon szép, — ez volt az ő elgondolása — mi lesz ak­kor, ha jön a kiábrándulás? Nyíltan és őszin­tén meg kell mondanom, hogy minket, akik .KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XV. annak ellenére, hogy pártunk a kormányzat­ban nem kívánt résztvenni, nagy bizalommal néztünk a jelenlegi kormány működése elé, igen sok vonatkozásban rendkívül nagy csaló­dás ért. Mert ez a 8 hónap elegendő lett volna már arra, hogy az eddigi kormánynyilatkoza­tok után például a munkanélküliek számának fokozottabb csökkentését a kormányzat el tudta volna érni. Petrovácz igen t. képviselő­társam egész szériáját sorakoztatta fel az ipari és mezőgazdasági munkásságnál, valamint az intellektueleknél is a munkanélkülieknek azt az óriási számát, amely — sajnos — évről­évre emelkedik, és amely ennek a kormányzat­nak működése alatt sem. csökkent. Azt vártuk, hogy például a közmunkákat a kormány fokozottabb mértékben meg fogja indítani. Nem akarok ismétlésekbe bocsát­kozni, hiszen egyik képviselőtársam szintén ez­zel a kérdéssel foglalkozott, ö bebizonyította azt, — ezt magam is megerősítem — hogy egy. közel 900 milliós budgetből a közmunkákra csupán 13 és fél millió pengő fordíttatik. Kér; dezem azt, vájjon számottevő eredménynek nevezhető-e ez akkor, amikor mindenünnen se­gítségére igyekszünk sietni a kormánynak á közmunkák tekintetében és minden olyan irányú javaslatát hajlandók vagyunk megsza­vazni, amely a közmunkák fokozottabb inau­gurálását vonná maga után. Ha azt nézem, hogy a főváros ebben a kérdésben sokkal, de sokkal messzebb ment el, mint a kormányzat, akkor ezt nem lehet az igen t. kormánynak á javára írni, és nem lehet azt mondani, hogy ebben a kérdésben a kormány megtette azt a kötelességét, amelyet, szerény r véleményem szerint, ezen túlmenőleg teljesítenie kellett volna. Vártuk például azt, hogy a defláció kérdésében a kormány határozott álláspontot fog elfoglalni és nem fogja tovább tűrni azt, hogy egész falvak — vannak gazdaképviselő­társaim, akik ezt nagyon jól tudják — úgyszól­ván teljesen pénz nélkül álljanak és visszatér^ jenek a régi csereforgalomhoz. Vártuk azt, hogy a kormányzat az iparfej­lesztés kérdésében sokkal ímesszebb fog elmenni, vártuk azt, hogy az iparcikkek árait a kormány közelebb ihozza a (mezőgazdasági cikkek áraihoz, hogy e tekintetben a diszparitást igyekszik megszüntetni. Ebben az irányiban hatékony, gyors intézkedéseket vártunk. Ezek mind elma­radtak, vagy legalább is nem fejlődtek olyan mértékben, mint a hogy azt az igen t. kormány­tól elvártuk volna. Egy tény, és pedig az, —­én is azokhoz csatlakozom, akik ezt pártkülönb­ség nélkül megállapítják —- hogy a költségvetést a múlt esztendővel szemben a kormány lénye­gesen csökkentette. De már nem tudok például osztozni az egységespárt vezérszónokának ab­ban az álláspontjában, hogy ebben a kérdésben a kormányzat mindenirányú ténykedése a je­lenlegi kormányzat javára Írandó. Csatlako­zóan Turi Béla igen t. barátom álláspontjához, aki azt mondotta, hogy a kormány becsületes •munkát igyekezett végezni, vagy végzett is, ós ez alatt az idő alatt nem várhatunk nagyon sokat tőle, de igenis, sokkal többet várhattunk volna, mint amennyit cselekedett. Azt senki sem fogja kétségbevonni, hogy a Károlyi-kor­mánynak is voltak érdemei, hiszen a jelenlegi kormány tagjainak egy része a Károlyi-kor­mányban is helyet foglalt. A volt kormány is becsületes, tisztességes munkát végzett és a mostani — szerintem jelentéktelen — beruházá­soknak egy része még a Károlyi-kormány mű­ködésének folyománya, tehát azt sem lehet 37

Next

/
Oldalképek
Tartalom