Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-177

Ü44 Az országgyűlés képviselőházának rést ezen az angol kapitalista-liberalizmus rendszeren: a Joseph Chamberlain-féle imperialista politikára és elgondolásra, amely a szabadkereskedelmi és vámmentes politikával szemben a védővámok rendszerét először állította fel, mint Anglia hatalmi és gazdasági boldogulásának egyik feltételét. Nem akarok itt utalni azokra az ellenmondásokra, amelyek belekerültek az angol liberális politikába a háború folyamán, amikor éppen Lloyd üeorge miniszterelnöksége alatt kénytelen volt a védővámok eszközeihez és módszereihhez nyúlni az angol mezőgazdaság és az angol ipar védelmében a külíöidi versennyel szemben. IMem akarok arra a meghasoniásra utalni, amely közötte és Asquith között támadt ebben a kérdésben és amely az egész pártot két részre osztotta. JMem akarok emlékeztetni arra, hogy ő maga, .Lloyd ueorge volt az, aki annakidején a naDorú után Iitü4-Den a pénzpiac állami kontrolját sürgette, ami óriási, íorradalomszerű lépes és következmény volt a régi angol liberális elgondolással szemben. Hogy mennyire tiszcában vannak odaát is enneü a rendszernejt tartüatatlanságaval, túleltségével és hogy helyette mmuenaron minden oldatról valami újat szeretnének állítani, legyen szabad idéznem Sir Thomas Allen-nek, aki a munkáspárt egyik vezetőembere és különösen vezetőembere az angol szakszervezeti mozgalomnak, egy tanulmányát, amelyben ezzel a régi szisztémával szemben új utakat próbál megjelölni és egyebek között azt mondja, hogy a liberális alapelvekből folyó anarchikus állapotok helyett egy kontrolálható és organizalt gazdasági rendszert kell életbeléptetni s a szabadkereskedelmet az egyes országok óriási fogyasztó szövetkezeteinek kereskedelmi és áruforgalmának kell felváltania. Ezekben a jelenségekben is, amelyekkel, ismétlem, az egész irodalom foglal kőzik, benne tükröződik az a nagy válság, amely a XIX. század uralkodó gazdasági és politikai irányzatát áthatja és olyan meggondolásra készteti. hogy új utakat keressen magának, illetőleg saját nemzetének boldogfulása és gazdasági érvényesülése felé. Azokkal a beállításokkal szemben azonban, amelyek ezt a liberalizmust szeretnék szembeállítani bizonyos magyar, mondjuk, ellenzéki vagy nemzeti reformtörekvésekkel, legyen szabad nekem az amerikai példa mellett kissé elidőznöm. Legyen szabad utalnom arra, hogy az az angol-szász liberalizmus, mely Amerikának is gazdasági nagyságát és jólétét életrehívta, amely megtámadhatatlan és uralkodó princípium volt, amely kifelé teljes mértékben érvényesült, ugyanakkor, .amikor kifelé olyan elveket hirdetett és képviselt, amilyenekről itt t. képviselőtársaim is megemlékeztek, ugyanakkor Amerika saját belső politikájában, de kifelé való politikájában is sokszor elveivel ellenkező elveket érvényesített, mindig aszerint, amint azt a nemzet érdekei kívánták. mert ha összeütközésbe kerültek ezek az elvek! akkor ők mindig az angol-szász gyakorlati észjárás természeténél fogva nem az elvet, hanem a nemzet érdekeit választották. T. Képviselőház! a liberális Amerika léptette életbe egyebek között azokat a korlátozásokat és azokat a módosításokat, amelyek a régi kontingenseket nagyon nagy mértékben, egészen 165.000 lélekszámig leszállították. Leszállították az által a, hogy úgy mondjam fajvédő gondolat által, az angol-szász belső 1 77. ülése 1933 május 10-én, szerdán. hegemóniát féltő gondolat által vezetve, amelyet a beáramló újabb és újabb idegen néphullámok elhatalmasodása veszélyeztetni kezoett. Ennek a belátásnak és ennek a közvéleménynek nyomása alatt szánták el magukat erre a lépésre, s ebben a bevándorlást szabályozó törvényben ez a liberális Amerika egy fokozatot, egy skálát, egy mérteket állított i'el olyképpen, hogy sokkal szigorúbb mértéket alkalmazott azokkal a fajokkal, azokkal a bevándorló idegen népelemekkel szemben, amelyekkel való elvegyülése, amelyeknek ojtani belső társadalmi, vagy gazdasági érvényesülése veszélyeztethette volna ezt az angol-szász hegemóniát, mint a többiekkel szemben. Ebben a törvényben skálája van a kontingenseknek: sokkal többet engedélyeznek először az északi fajoknak, az angol-szászoknak, az angol-germán, azután a román fajoknak és utánuk sokkal kevesebbet az oroszoknak, a középtengerieknek és a szlávoknak. Ez csak egyik oldala ennek az amerikai liberalizmusnak. (Jánossy Gábor: Elméiéit, tudományos liberalizmus!) Az egész világ ismeri, sajnos-, azt a nagy belső meghasonlást, az Egyesült Államoknak azt a nagy belső problémáját, amelyet a négerkérdés nevezete alatt szoktak emlegetni. Azt a tényt, hogy egy liberális, egy demokratikus és köztársasági államszervezetben, ennek keretei között egy népfajt másod-, sőt harmadrendű állampolgár• ként kezelnek 8—9 milliós tömegekben, azért, mert a velük való vegyüléstől ugyancsak az angol-szász faji hegemóniát féltik, nem lehet letagadni. Ennek a liberalizmusnak, ennek az angol-szász liberalizmusnak vannak ilyen oldalai is és amikor azt látjuk, — ä világkrízis jelenségeiben tükröződik ez — hogy ennek a liberalizmusnak gazdasági helyzete is, hogy úgy mondjam, megrendül önmagában a tehetetlenség miatt, amellyel szembeszáll a világranehezedő óriási problémákkal, akkor i nem térhetünk ki és nem is akarok magam sem kitérni annak a másik kényes kérdésnek érintésétől, amely ezzel elválaszthatatlanul kapcsolatos. Ez a fejlődés, a XTX. századnak ez az uralkodó áramlata, a liberális-kapitalista világrendnek, ennek a gazdasági és politikai i rendnek ez az érvényesülése bizonyos össze1 függésre mutat. Amint méltóztatnak tudni, Werner Sombart egyebek között a maga nagy munkájában érdekesen kifejtette azt az összel függést, amely fennáll ennek

: az új világI rendnek érvényesülése és a zsidóság politikai, i társadalmi és gazdasági érvényesülése között. ! Ez az összefüggés hozta magával azt, — ezt \ sine ira et studio meg kell állapítanom, amint i maga is megállapítja ez az elfogulatlan, sőt : azt mondhatnám, liberális intenciókkal eltöli tött szerző-tudós —, hogy a zsidóság ennek a || rendnek, hogy úgy mondjam, a szabadverseny és a tőkekoncentráció versenyének köij szönhette azt az óriási politikai, társadalmi és ! gazdasági befolyást, amelyet ma világszerte s magáénak mondhat. Ennek a szisztémának ! megrendülésével természetesen együtt jár | azoknak a hatalmi pozícióknak veszélyeztetése vagy megrendülése is, amelyeket a zsidóság ' ennek a folyamatnak, ennek az áramlatnak, i ennek az irányzatnak befolyása alatt és ered| menyeképpen magáénak mondhat. Itt a parlamentben is* de a magvar sajtóban is nagy j megbotránkozással, megdöbbenéssel és felhábo[ rodással szoktak megemlékezni a németorI szági eseményekről, (Esztergályos János: Tel-