Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-177

Az országgyűlése képviselőházának 1 ságnak, az erőszakoltságnak, a — hogy úgymondjam. — politikai stafétafutásnak jellegét adja a Képviselőház iilése. (Sauerborn Károly: Erre irányul az egész! — Petrovácz Gyula: Permanens tanáeskozóképtelenség !) Nagyon jól tudjuk, hogy ennek a módosításnak a házszabályokba beiktatása nem a jelenlegi kormány ténye. Ez még a múlt kormányzati rendszer egyik intézkedése volt, beletartozott abba az egész rendszerbe, amely arra tört, hogy az ellenzéknek, a kritikai szónak szabadsága akármilyen eszközökkel, ha éppen arról volt szó, a kifárasztás eszközeivel is, lehetőleg korlátoztassék. (Eckhardt Tibor: Meg is lett a szép eredménye!) T. Képviselőház! Amikor Gömbös miniszterelnök úr a kormány élére került, mindenki szinte pártkülönbség nélkül azt hitte, — nem mondom, hogy azt várta, voltak akik várták, míg mások féltek ettől a fordulattól —, hogy az ö megjelenése a kormányzat élén nagy változást fog jelenteni azzal a rendszerrel szemben, amelyet egyebek között a nyolcórás üléseknek a házszabályokba való beiktatása is kifejezett. Sajnos, ez a nagy változás nem következett be és nagy sajnálattal meg kell azt is állapítanom, hogy az elmúlt hat vagy hét hónap alatt a gyakran ismétlődő kijelentéseknek és ígéreteknek ellenére, amelyeket a miniszterelnök úr erre az átalakulásra és erre a változtatásra vonatkozólag tesz, a tényekben alig-alig látjuk ennek jeleit. Látjuk ellenben azt, hogy magában a rendszerben és magában a módszerben, amelyet ez a többségi rendszer a maga hatalmának és uralmának fenntartására érvényesített, változás úgyszólván semmi sem történik. Nem akarok itt kitérni arra a nagy, széles területre és példákat venni erről a területről. amellyel illusztrálhatnám, hogy milyen sok vonatkozásban érvényesül az az elszánt akarat, amely — hogy úgy mondjam — tűzzelvassal, minden elképzelhető eszközzel meg akar akadályozni egy nagy változást, amely a mostani vagy az elmúlt irányzat helyébe egy újabb pártot és kormányképes rendszert akarna iktatni. Hogy ez milyen hibás dolog Csonka-Magyarország mai viszonyai között, arra fölösleges volna szót vesztegetni. Méltóztassék megengedni, hogy idézzem itt a múltak tanulságait, így r a történelmi Nagy-Magyarország politikai életének tanulságait, a kettős monarchia életének politikai tanulságait. Akkor— amint méltóztatnak tudni — a szabadelvű többségi kormányzati rendszernek alfája és ómegája az volt, hogy itt pedig semmiféle változás nem történhet; parlamentarizmusról lehet szó elméletben, vitákban és szónoklatokban, dé az, hogy a létező töbségi párt fölc-s erei tes s ék egy más nemzeti szellemű vagy reformtörekvésű parlamenti párttal, az teljesen kizártnak volt tekinthető, az akkori politikai és parlamenti élet konstrukciója mellett. (Eckhardt Tibor: Ezért lett forradalom!) A múltban e mögött az anomália mögött, e mögött a nemzeti és kormányzati visszásság mögött alapjábanvéve nagy érdekek húzódták meg. A múltban az osztrák-magyar összeköttetésnél fogva, a kettős monarchia viszonyainál fogva, a közös uralkodóházhoz való viszonyunknál fogva voltak olyan érdekek; amelyeket ilyen belső változás, egy új pártnak a régi többségi párt helyére való nyomulása, mondjuk a 48-as, a függetlenségi pártnak érvényesülése megrendítéssel vagy egyenesen felborulással fenyegethette volna. Akkor KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XV. 77. ' ülésbe 193

S mâjm "1

0-ên,* szerdán. 24't óriási, hogy úgy mondjam, birodalmi érdekek. a kettős monarchia nagy érdekei, az egymással való gazdasági és politikai viszony nagy érdekei, a dinasztia érdekei, nagy külpolitikai érdekek, azután a közös hadsereg nagy érdekei szólottak e megmerevedett, régi kormányzati többség egyoldalú pártrendszerének fenntartása mellett. Ma mindezek a nagy érdekek, amelyek ezt a szisztémát a múltban alátámasztották, nincsenek többé jelen. Méltóztassék megengedni, hogy hivatkozhassam arra, hogy a múltban is milyen politikai vagy morális következményei voltak az ilyen egyoldalú = kormányzati rendszer erőltetésének, mindenáron való fenntartásának, amely megakadályozta a parlamenti váltógazdaság érvényesülését. Méltóztassék megengedni, hogy először idézzek Apponyi Albert emlékirataiból, aki egy helyen erre vonatkozólag, ennek a rendszernek a következményeit illetőleg a következőket mondotta , (olvassa); «Kerülni kellett a dolgok mélyére, | a lényegbe való behatolást, nehogy az ellentét kipattanjon.» Éppen azért olyan mértékkel mérték az államférfiúi képességeket, hogy lelkileg össze kellett zsugorodnia annak, aki azt ; meg akarta ütni. Ettől természetszerűleg ösz[ szezsugorodott és kiaszott a nemzeti lélek. (Sauerborn Károly: Most is úgy van!) Az l okosság csupa lemondásokból állott. Ebből folyt azután a korrupció, (Ügy van! Ügy van! j a baloldalon.) mint nélkülözhetetlen instru1 mentum regni; (Felkiáltások a baloldalon: Ugy van ma is! A kartellek uralma!) Nemzeti akaratnyilvánításként kellett megjelenni annak, amit a nemzet nem akarhatott; következett az idealizmus hanyalása, az ut.ilitarizmus uralkodása már az ifjúság lelkében is; a jellemek elgyengülése (Eckhardt Tibor: így van!) Ez a nemzeti elsatnyulás okozta azt is, hogy válságos órákban tehetség nélküli kalandorok ülhettek a nemzet nyakára, — a Károlyi forradalomra célozva mondja ezt — anélkül, hogy valamirevaló ellenállással találkozhattak volna! . - «* ••"*• ' DM (Az elnöki széket Bessenyey Zénó foglalja" el.) «Nem lehet évezredeken át az erős akarást elfojtani s azután azt kívánni, hogy egy adott pillanatban meg legyen". (Eckhardt Tibor: így van!) De t. Képviselőház és t. túloldal, méltóztassék megengedni, hogy egy másik parlamenti es politikai tekintélyre, magára Bethlen István grófra hivatkozhassam egy ilyen egyoldalú, magát m or even tartó, magát egyedül üdvözK tőnek és lehetségesnek tartó kormányzati rendszerrel szemben; hivatkozhassam az ő szavaira, amelyekkel ennek a múltbeli rendszernek, a háború előtti és a háboní alatti kormányzati rendszernek politikai és morális következményeit elítéle. (Halljuk! Halljuk!) Bethlen István gróf 1917 március 3-án a Képviselőházban azaal a bejelentéssel kapcsolatban, amelyet Tisza István a kivételes hatalom igénybevételéről beterjesztett, (Eckhardt Tibor: Még ma is fennáll! — Gr. Somssich Antal: 33-as bizottság! — Jánossy Gábor: Halljuk Bethlen Istvánt! — Malasits Géza: Eleget hallottuk! *^- Zaj. — Halljuk! Halljuk!) egyebek között a következőket mondotta (olvassa): «A háháború után itt mindennek, de mindennek meg kell változnia. (Eckhardt Tibor: Az ő véleménye változott meg!) Mert tLZ EL rendszer, amely csak akkor gyógyít és csak akkor orvosol, ha az or3ö